Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Mandineren írt levelet a magát noÁrnak hívató Molnár Áron baloldali aktivistának, a korábban a Vígszínháztól is elzavart színésznek.

Kérés noÁrhoz

Mert megérdemelne a haza végre egy minőségi ellenzéket is.

Több ismerősöm jelezte, hogy nekem már nincs feljebb, bekerültem a popkultúra utalásrendszerébe, noÁr művész úr megrappelt.

Sajnos, Sárosdi Lilla művésznő szerénytelen személyemnek címzett produkciója után szellemi önvédelemből nem vagyok hajlandó ilyen jellegű termékek fogyasztására, sőt, titokban a Duma Aktuál helyett is inkább Dave Chapelle-t nézek, ha már, bár ez talán még nem az anyanyelvű kultúra elárulása.

Nincs ezzel semmi baj, amint azt Kacsoh Dániel kolléga is megírta a Mandineren, ezt hívják szólás- és véleményszabadságnak, még inkább politikának. Hál’ Istennek szabad országban élünk, politizálhatnak a t. művész hölgyek és urak, nembináris honfitársak. Kacsoh kolléga ennél szigorúbb, szerinte képmutatás ezt középen álló független értelmiségi közéleti állásfoglalásnak önminősíteni, mert ezt inkább baloldali aktivizmus. Kacsoh kollégának igaza van, valóban képmutatás, csak hát annyi mindenben mutatnak (én)képet, miért pont a politikai aktivistát ne sminkeljék független éttermiségi művésznek?!

Teljesen érdektelen az önlegitimitásuk. Joguk van hozzá, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát védem is, hadd szóljon. De nem lehetne ezt egy picit minőségibben művelni?

Ha Kacsoh kolléga átirata korrekt (és nincs okom kételkedni benne), akkor noÁr művész urat ezzel a szöveggel egy gyengébb slam poetry-összejövetelen kifütyülik, és hazaküldik, hogy dolgozzon még rajta. (Mellékszál, hogy noÁr művész úr nem tájékozódott eléggé, a szofisztika és a vízszintesen sokbetűs idegen szavak, a szakbarbár ezoterikus nyelvjátékok terén valószínűleg nem vagyunk egy súlycsoportban, én ugyanis diplomám szerint filozófus lennék, dolgoztam is a szakmában tizenannyi évet mint egyetemi oktató és szakfilozófiai folyóirat szerkesztője, rengeteg melóm van abban, hogy visszaküzdöttem magam az érthető magyar megfogalmazásokhoz. De ez is mindegy.)

Szóval ha lehetne a minőségre adni, akkor megköszönném. Mondjuk, Bródy János láttamozhatná a következő „független művészként tolom az ellenzék szekerét”-performansz szövegét, neki eléggé meggyőző az életműve ahhoz, hogy megbízhassanak az értékítéletében.

Ha szükséges, akár még pályázatot is írunk ki erre célra. Mert a haza megérdemelné végre a minőségi ellenzéket.