Szánthó Miklóssal a döntéshozatal stratégiai autonómiájáról, a baloldali háborús hangokról és arról is beszélgettünk, miért szavazhatnak akár baloldali választók is a kormányra április 3-án. Interjú az Alapjogokért Központ igazgatójával.

- Mi most a legmeghatározóbb a kampány szempontjából?

Egyértelműen az elmúlt 12 év kormányzati teljesítménye. Enélkül lehetetlen lenne bármilyen krízishelyetben stabil testtartást felvennie a jobboldalnak.

- Nem a háborút vagy éppen Márki-Zay Péter sorozatos ballépéseit tartja most aktuálisan meghatározóbbnak?

Messze nem egyenlő mértékben, de mindkettő fontos persze. Ahhoz azonban, hogy akár egy valós, kívülről érkező, ráadásul előre nem kalkulált veszélyt, annak hazai és nemzetközi visszhangját, akár az ellenfél kommunikációs ámokfutását kezelni lehessen, valaminek neki kell támasztani a hátunkat. És a 2010 óta eltelt évek bebizonyították, hogy itt egy „válságálló" kabinetről beszélünk, legyen szó akár megörökölt gazdasági krízisról, árvízről, vörösiszap-katasztrófáról, energiaár-válságról, migránsok beözönléséről, járványveszélyről vagy éppen most a szomszédunkban dúló háborúról.

- Nem az lenne logikus, hogy a folyamatos krízishelyzetekből egy kormány meggyengülve kerül ki, az adott ellenzék pedig kihasználja ezt a gyengeséget?

A politikában a tankönyvi képletek nem működnek, pontosabban mindig új, okulásra szolgáló gyakorlatok bukkannak fel  – gondolok itt például a magyarországi baloldal mélyrepülésére. Szerintem pár év múlva már tanítani fogják elrettentő példaként, hogyan lehet nem csak az erkölcsöt, a józan észt, de a saját érdekedet is figyelmen kívül hagyni a politikában. Ezzel ellentétben a kormánynak szerintem a mögöttünk hagyott 12 évben volt egy, mindent felülíró motivációja: a döntéshozatal stratégiai autonómiájának visszaszerzése. Az, hogy mi magunk hozhassuk meg a minket érintő döntéseket, hogy mindig, minden helyzetben az legyen az első kérdés: „mi a magyarok érdeke?", majd ebből legyen levezetve az összes válasz. Így volt ez az unortodoxnak nevezett gazdasági válságkezelés, a rezsicsökkentés, a határvédelem, az oltásbeszerzés, és így van ez a mostani háború idején is. Ezzel szemben a baloldali politikusok valamiféle bornírt igazodási kényszernek a foglyai, folyamatosan keresik, hogy milyen külső mintához kellene adaptálódni. Ez hol Moszkva, hol Brüsszel, de sosem Budapest. Törtenelmi horizontról nézve úgy tűnik, mindig a külföldtől remélik, hogy hatalomra kerülhessenek, ezért annak ideológiáját importálják ide és annak érdekeit szolgálják. Teljes tévedés az egész politikájuk. Meggyőződésem, hogy vasárnap este ki fog derülni: lábon lőtték magukat.

- És ebből következne, hogy nem tudnak a Fideszen felülkerekedni?

Igen. Azért említettem előbb az elmúlt 12 év kormányzati teljesítményét, mert az valós: ezerszer elmondták „nemzetközi szakértők" meg „londoni elemzők", hogy miért nem fog működni a magyar gazdasági modell, mégis azt látjuk, hogy a járvány ellenére a GDP-növekedés újra Európa élén van. Hogy lett 1 millió új munkahely, hogy a demográfiai trendek pozitív irányba fordulnak, hogy aki családot alapít, az jobban jár, hogy Magyarország meghatározó tényező minimum európai szinten. És erre a teljesítményre már lehet narratívát építeni, el lehet „mesélni", hogy mit miért csinál a kormány. Hihető, mert az eddigi tapasztalat arra mutat, hogy a magyar kormánynak „stabilak" az alapmondásai, nem kapkodnak, biztos kézzel irányítanak a kijelölt cél, a nemzeti érdek sikerre vitele érdekében. Az más kérdés, hogy eddig a balliberális konklúzió az volt, hogy a határozott vezető idegen a demokrácia konszenzusos természetétől. Most a háborús helyzet felszínre hozta, hogy éppen ilyen vezetők tudják megóvni országuk békéjét és biztonságát.

"Az eddig körömszakadtáig pacifista baloldal akar magyar katonákat és fegyvereket Ukrajnába küldeni és a kormány áll a béke pártján".Forrás: Origo

- Miért van szükség erre a „határozott kézre"?

Itt a magyar érdek beazonosításáról van itt szó, aminek a következménye adott esetben az ütközés másokkal. De most például éppen az eddig körömszakadtáig pacifista baloldal akar magyar katonákat és fegyvereket Ukrajnába küldeni és a kormány áll a béke pártján. Azért, mert az utóbbi a magyar érdek. Tény persze, hogy a kormány sokszor ment szembe a nemzetközi liberális fősodorral, hisz az általában egész egyszerűen nem vág egybe azzal, ami a jó nekünk. Viszont ebből fakadt, hogy a gazdasági válság árát nem a magyar emberekkel, hanem az abban részes multicégekkel fizettetik meg, és megcsinálták. Mindenki elmondta százszor, hogy a rezsicsökkentés nem fog működni, be fog dőlni a rendszer – látjuk, hogy kilencedik éve működik, miközben Nyugaton már a háború előtt jóval elszálltak az energiaárak. Rögzítette a kormány azt is, hogy álságos jóemberkedés ide vagy oda, a magyar határt lezárják az illegális migránsok elől – a baloldal azt mondta, ez álprobléma, aztán kiderült, hogy valós és a kormány válasza működött. A járványhelyzetben propagandahadjárat indult a több forrásból történő oltásbeszerzés ellen, az ellenzék jóformán halálkampányt folytatott – de végül mégis az lett, hogy szükség volt nyugati és keleti vakcinákra is, hogy az átoltottság mára elérje a 70 százalékot...

- A baloldalnak ez sem tetszett.  

Hát ha nekik a növekvő energiaárak, a migránsok százezrei vagy egy halálos vírus nem valódi veszély, akkor tényleg ne akarjanak bársonyszékek közelébe kerülni. A reakcióikkal az a baj, hogy a nemzeti érdeket a pártérdek mögé sorolják, és még politikailag is rosszul jönnek ki a dologból. Most a háborús helyzetben a kormány kijelölte a célokat: nem belekeveredni a konfliktusba, megőrizni a magyarok békéjét és biztonságát, és ellenezni az olyan szankciókat, melyek nekünk jobban fájnának, mint annak, akit szankcionálni akarunk. Mi volt az ellenzék zsigeri reakciója? Mivel azt olvasták a nyugati sajtóban meg azt hallották az európai szalonokban, hogy az a jó ember, aki részt vesz ebben a háborúban, az, hogy küldjünk katonát, de minimum fegyvereket, meg hogy zárjuk el az orosz gázt és olajat, Paksot meg állítsuk le. Mondom, totális tévedésben vannak a valóságot illetően.

- Ön szerint létezik olyan szempont, ami alapján ez indokolható lenne?

Ukrán szempontból igen, magyar szempontból nem. Bármilyen szirénhangok búgják is, ez nem a mi háborúnk – ezt csak a baloldali elit hiszi vagy akarja elhitetni. Hozzáteszem, jelen esetben a magyar kormányzati álláspont van összhangban a NATO-, és EU-állásponttal, és nem a magyarországi baloldalé. A baloldali politikusok vagy híján vannak a politikai realitásérzéknek, vagy tényleg folyamatosan rá akarnak rontani saját nemzetükre, vagy történelmi amnéziában szenvednek. Vagy mindhárom egyszerre. A konfliktusba történő bármiféle közvetlen katonai beavatkozás nem hogy nemzetbiztonsági kockázattal járna, de célpontként jelölné ki hazánkat, az energetikai szankciók valóra váltása pedig a teljes magyar nemzetgazdaság leállását vonná maga után. Ami a mi feladatunk most, az a humanitárius segítségnyújtás a kárpátaljai magyaroknak és a menekülő ukránoknak – ebben az Alapjogokért Központ munkatársai is részt vettek, ezért hálás vagyok nekik és büszke vagyok rájuk.

- „Fontosabb a vér, mint az olaj", mondja erre a baloldal.

Erre azt tudom mondani, hogysoha ne harcolj olyan háborúban, amit nem te robbantottál ki! Nézze, érzelmektől fűtve nem lehet egy ilyen helyzethez viszonyulni, abból nemzeti tragédia lesz. Pontosabban ellenzékből, ahol arcoskodás van, felelősség nincs, lehet, felelős kormányzati pozícióból kevésbé. A magyar gázfelhasználás 90, az olajé 65%-ban orosz energiahordozókon alapul. Ezt nem lehet egyik napról a másikra kiváltani, de még középtávon is problémás. Az EU gázfogyasztásának 40-50%-a Oroszországtól függ, ez az elmúlt években 175-200 milliárd köbmétert jelentett évente. Ehhez képest az amerikaiak felajánlották, hogy a következő években tudnak adni 15 milliárd köbméternyi cseppfolyósított gázt, majd 2027-től talán 50-et is. Az olajjal, bár valamivel alacsonyabb szinten, de hasonló az európai helyzet, ráadásul a mi térségünkben a '60-as, '70-es évekből örökölt vezetékinfrastruktúra az orosz olaj szállítására van optimalizálva, ahogy a finomítók is. A '60-as években épült százhalombattai finomító is csak többévnyi átalakítás után tudna mondjuk szaúdi olajat feldolgozni. Végső soron mondhatnám azt, hogy ez a magasfokú kitettség a kommunisták bűne – azon rendszeré, melyet például Gyurcsány Ferenc oly hűen szolgált a KISZ KB egyik utolsó titkáraként. Aki még '89-ben, mikor Orbán Viktor a szovjet csapatok kivonását sürgette, úgy nyilatkozott, hogy „nem időszerű" a Varsói Szerződésből történő kilépés. Most viszont egy ideológiai bűvészmutatvánnyal próbálnak megvezetni bennünket: a posztkommunisták próbálják előadni, hogy ők mindig is Moszkva ellen voltak. Ezt ne kajáljuk be.

- Térjünk rá konkrétan április 3-ra. Mik a várakozásai?

2002. április 7. óta óvatos vagyok, az előjelek akkor is nagyon biztatóak voltak a jobboldal szempontjából, aztán jött a sírás és fogcsikorgatás. A parlamenti többséget 100 mandátum jelenti, afelett minden mandátum ajándék a győztesnek. Választástörténeti adatok és az országos mérések alapján én most 110-120 fős Fidesz-KDNP-többséget mondanék, de csínján bánnék minden ilyen kalkulációval. A közvélemény-kutatások – az Alapjogokérté is – egy pillanatfelvételt mutatnak, ráadásul annak kapcsán, hogy egy jövőbeni eseményen kapcsán hogyan döntenének a választók, ami nem azonos azzal, hogy a valós szavazásnapon mi történik. 20 évvel ezelőtt is sokan elhitték, hogy a polgári oldal győzni fog és más elfoglaltság után néztek szavazás helyett. Ez a luxus szerintem most nem engedhető meg.

- Több elemző azt mondja, hogy van még növekedési lehetőség a Fidesz bázisát illetően.

A közvélemény-kutatások legnehezebb része a részvétel megjóslása. 2018-ban azt mondták, a Fidesz már kimaxolta magát és mikor napközben jöttek a magas részvételi adatok, Karácsony fel is szólította a köztársasági elnököt, hogy „fel ne merje kérni Orbánt kormányalakításra". Aztán kisült, hogy az előre jelzettekhez képest szavazóurnákhoz járuló plusz tíz százalék jó része a jobboldalra voksolt. De ezek a mozgások nehezen detektálhatóak előre. Most mindenkinek, akinek fontos Magyarország, illetve a gyermekeink békéje és biztonsága, el kell mennie szavazni és népszavazni, hogy a kommunisták ne jöhessenek vissza, hogy ne ismétlődhessen meg újra 2002. Az tény, hogy a jelenlegi háborús fenyegetés miatt még soha akkora tere nem volt annak, hogy baloldali szavazók is úgy véljék, az ország biztonságának a garanciája a jelenlegi kormányzat.

Szánthó: A mai zűrzavaros nemzetközi helyzetben a biztos elrugaszkodási pont: Magyarország érdekeForrás: Origo

- Tényleg úgy gondolja, hogy a baloldal potenciális szavazói jobboldalra voksolhatnak?

Lehetne most hozni kutatási adatokat az egyes táborok mag-, illetve héjszavazóiról, de nézze... A mai zűrzavaros nemzetközi helyzetben a biztos elrugaszkodási pont: Magyarország érdeke. A jelenlegi kormányzás fundamentumai az ezt szolgáló biztonság, stratégiai nyugalom és stabilitás. Ezzel szemben a baloldali politika jól láthatóan a békességtől, egyensúlytól távoli helyzetekben érdekelt, mert – tévesen – úgy gondolják, hogy a káoszt, az anarchiát majd a saját javukra tudják fordítani. A 20. század történelméből ismert eseteket most csak jóindulatból nem említve, az elmúlt 12 évben erre volt példa „kicsiben" a vandál tüntetések, a parlamenti cirkuszolás, a közmédia „elfoglalása" – nagyban pedig a migráció, a járvány vagy a háborús krízis során tanúsított súlyosan felelőtlen magatartás. A lelki toprongyok mindig azt hiszik: „minél rosszabb, annál jobb". A jelenlegi helyzet nagyon viszont élesen a felszínre hozta a képességek hiányát a baloldalon, illetve felértékelte a mögöttünk hagyott évtized korábban említett sziklaszilárd teljesítményét. Az emberek pedig általában, pláne veszélyhelyzetben a "jó" stabilitást keresik, pártpolitikai preferenciától függetlenül.

- Egyetértenének a gyermekvédelmi népszavazással is?

Szerintem éppen ez lehet az egyik legfőbb egyetértési pont, a gyermekeink védelme. A genderőrület már tönkretette a nyugatot, a nemi eltévelyedések szélesedő tárháza ott már kötelező regula, a kiskorúak számára is. Persze ezt úgy adják elő, hogy elveink elolvadjanak a szivárványtól ragyogó mosolyuk melegében. Viszont már réges-régen nem a „másság" elfogadásáról van itt szó, hanem arról, hogy a kivételszabályból általánost akarnak faragni. Nem megérteni kell már az egyes szexuális orientációkat, hanem az „alternatív életmódokat" erőszakosan propagálni. A Lajtán túl ma már nem elég, hogy bárki kilóghat a sorból, hanem a haladás nevében be kell tiltani minden sort, mivel az sérti az abból kilógók érzékenységét és „traumatizálja" a sorba nem állni akarókat. Ez az egész, „érzékenyítésről" szóló őrület eddig nálunk is legfeljebb a felnőttek között ment. Ezt a vitát le tudjuk folytatni egymás között, ettől vagyunk felnőttek. De a gyerekek esetében fel se merülhet, hogy kedélyesen diskuráljunk erről, ahogy nem trafikálunk egy feketekávé felett a pedofíliáról sem. Ha a gyerekeinkről van szó, nincs helye vitáknak, döntésre van szükség. És ez a döntés lehet a népszavazás. A döntést pedig úgy szól, hogy négyszer nem a genderőrületre!