Apáti Bence: Amikor kiszárad a szája, remeg a hangja és dadog a 444-es

Véleménycikk.

A szerdai kormányinfón Szurovecz Illés szerette volna pár keresztkérdéssel sarokba szorítani Gulyás Gergelyt; megpróbálta kihozni a miniszterből a gondosan rejtegetett Putyin-imádó énjét.
Nos, ilyennel Gulyás tudvalevő, hogy nem rendelkezik, ellenben van neki végtelen mennyiségű türelme.
Azt a tömény, órákon keresztül áradó hülyeséget, értetlenséget, butaságot és rosszindulatot, amit ezeken az eseményeken kénytelen elviselni, csak kevesen tudnák ilyen nyugalommal kezelni. Én a huszadik perctől már vörös fejjel, két centire üvölteném Fábián Tamás és Szurovecz Illés arcába, hogy mi a francért nem érted amit mondok, te &#%**^]$'!!
Gulyás Gergely viszont nálam sokkal nyugodtabb és türelmesebb ember, egy igazi gentleman, akinek arcizma sem rándul meg, amikor a Telex és a 444 elkötelezett propagandistái megkapják a mikrofont és a lehetőséget, hogy kérdezzenek.

Láthatóan még élvezi is ezeket a helyzeteket.

(A fenti lapok amúgy más alkalmakkor vicsorogva szokták bizonygatni, hogy nem tehetik fel a kritikus kérdéseiket a hatalomnak, és, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság.)

A 444-esek viszont a legkevésbé sem, tekintve, hogy hétről hétre csúnya, nagy nyilvánosság előtt megvalósuló, roppant megalázó, megsemmisítő vereségeket szoktak kénytelenek elkönyvelni, szegény Czinkóczi Sándornak például már a hangja is remegni szokott, mikor rákerül a sor, 100 méterről is tisztán látszik rajta, hogy bárhol máshol sokkal szívesebben lenne, mint éppen akkor ott, ami nem csoda, tekintve, hogy pont vele történt meg az a csúfos eset, hogy miután Gulyás Gergely visszakérdezett, konkrétan lefagyott, nem tudott megszólalni, csak ült megalázva, katatón állapotban, megsemmisülten maga elé bámulva.

Annyira szánalmas látványt nyújtott, hogy bár a 444-es csapat finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé, de komolyan elkezdtem megsajnálni Gyuri bácsi felkészületlen alkalmazottját.
Szurovecz úr kormányinfós szerencsétlenkedéséről sem lehet kijelenti, hogy egy zajos sikertörténet részét képeznék, emiatt rajta is hasonló jeleket lehet felfedezni, mint kollégáján, amikor megmarkolja a mikrofont.

Remeg a hangja, ki van száradva a szája, dadog.

Igen, szerdán is ez látszott a szélsőbaloldali újságírón, akire most szokásomtól eltérően, kivételesen, kegyeleti okokból nem használom a tornából felmentett kifejezést.
Mondjuk az a gondolat azért csak nem hagy nyugodni, hogy egy 41 kilós fiatalember miért rajong annyira azért, hogy az országa belesodródjon egy háborúba.
Egy gépfegyvert ugyanis fel is kell-kellene tudni emelni.

De ott tartottunk, hogy Szurovecz feltette azt a bizonyos kérdést, ami nagyjából úgy hangzott, hogy Gulyás egyetért-e azzal a megállapítással, hogy nyugati fegyverek nélkül Ukrajna nem tudta volna visszafoglalni Herszont, amellyel lépéseket tett a területi integritásának helyreállítása felé?
Majd azzal folytatta, hogy ha igen, akkor Magyarországnak nem kellene-e felülvizsgálni a fegyverszállításokra vonatkozó politikáját.

Abba talán felesleges belemenni, hogy Herszont valójában mennyire foglalta vissza Ukrajna, és ez mennyire lesz tartós, de a másik kérdésbe rejtett állítás azért megér egy misét.
A 444 az elmúlt néhány hónapban úgy tolja a háborús uszítást, mintha pénzt kapna érte.
Ja, pardon, kap is.
Nem is keveset.

Ennek a háborús uszításnak a szerves részét képezi, hogy Európa tisztességes fele fegyverekkel támogatja Ukrajna háborúját, ami viszont a gyáva, szar, szemét Putyin-csatlós Magyarországról nem mondható el, emiatt aztán Magyarország egy szar, szemét, gyáva Putyin-csatlós ország.
A 444 szerint Putyin maga a Sátán, így aztán az egész világnak össze kellene fognia és el kellene pusztítania az orosz elnököt.

Mi viszont inkább kimaradnánk két idegen ország háborújából, és emögött a "mi"mögött elég komoly társadalmi támogatás van.

Csak meg kell nézni az áprilisi választás eredményét.
A semlegesség azonban Soros Gyuri bácsi szemében megbocsáthatatlan főbűn, a 444 pedig jó talpnyalóként igyekszik megfelelni a főnök elvárásainak: a lapban egymást érik a háborús uszítás kategóriájába tartozó írások.

Szurovecz kérdésbe csomagolt állítása is ilyen, azt sugallja, hogy azáltal, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnába, voltaképpen elhúzza az ukrán nép szenvedését, és megnehezíti, hogy Ukrajna helyreállítsa a területi integritását.
Érdekes gondolat, de akkor nézzük.
Szállítsunk fegyvereket?
Oké, de miért álljunk meg ennél a pontnál?
Szurovecz logikája alapján miért nem üzenünk hadat Oroszországnak?
Miért nem indulunk meg Putyin ellen?

Továbbmegyek, ha jól értem, Ukrajnának kötelessége katonai segítséget nyújtani a föld minden lakójának és országának, így aztán a végső cél az kellene, hogy legyen, hogy a világ összes hadserege megtámadja Oroszországot.
Tovább is van, úgyhogy mondom:
A föderációt úgy lehetne azonnal elpusztítani, ha Amerika ledobna a területére vagy 80 atombombát. Akkor aztán az oroszok azonnal elvesztenének a háborút, és Ukrajna napokon belül visszaszerezhetné a Putyin által elfoglalt területeit.
Győzelem!

Tehát őszintén érdekelne, hogy Szurovecz valójában meddig óhajtana elmenni?
Mert azt látom, hogy nem retten meg a gondolattól, hogy mondjuk magyarok haljanak meg két idegen ország háborújában, de ez ugye nem hozna azonnali ukrán sikert, ellenben az atombombával.
Az is mehet?
Mi az az eszköz, amit még bevetnél, annak érdekében, hogy Ukrajna visszaállítsa a területi integritását?
Morálisan meddig helyes elmenni?