Szánthó Miklós elmondta, hogy a globalista hálózat ugyan más-más neveken jelenik meg a világ különböző pontjain – olykor Kominternnek hívják, másszor a nyílt társadalom hálózatának, vagy Sao Paulo Fórumnak, azonban e jól szervezett, profi és egymással sokszor összekapcsolódó együttműködések célja mindig és mindenütt a nemzeti szuverenitás letörése, valamint a kultúránk, hétköznapi életünk és az életmódunk feletti irányítás átvétele. Ezért válhatott a 21. század meghatározó politikai törésvonalává a szuverenisták és a globalisták ellentéte.
A főigazgató szerint a globalista erők támadása ugyanúgy a lélek ellen irányul, mint a nemzeti és a nemzetközi szocializmus esetében.
Nem csak a hatalmat próbálják kiszervezni egyebek mellett Brüsszelbe, hanem elvennék a nyugati civilizáció hagyományos értékeit, megfosztanák az embereket az Istenüktől, a hazájuktól és a családjuktól.
Szánthó beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországgal kapcsolatban az okoz frusztrációt a progresszív mainstreamnek, hogy a hazai nemzeti oldal nemet mondott a kulturális ajánlatukra.
Ezzel a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének motorjává váltunk, és egyre több szövetségesre találunk világszerte, így Latin-Amerikában is.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy a kommunista struktúrák időben és térben egyaránt nagykiterjedésűek. „A kommunizmus mindent túlél, mint a jégbefagyott csótány" – fogalmazott.
A szerzőt bemutatva elmondta, hogy Alejandro Peña Esclusa igen bátor ember, hiszen Venezuelában elnökjelöltként mérkőzött meg Hugo Chávezzel, sőt, börtönbe is került politikai szerepvállalása miatt. A könyv által a kommunizmus elleni küzdelemhez adott tanácsok közül kiemelte a baloldal egyetemeken és kulturális térben látható előretörésének megállítását, valamint a vallásos hit megerősítését.
Alejandro Peña Esclusa hazája példáján mutatta be, hogy miként működnek a baloldali globalista hálózatok. Ismertetése szerint Hugo Chávezt az tette súlytalan szereplőből a venezuelai elnöki pozíció elsőszámú várományosává a kilencvenes évek elején, hogy Fidel Castro segítségével a Sao Paolo Fórum résztvevőjévé válhatott.
Onnantól ugyanis rendelkezésére állt a kellő nemzetközi támogatás, a finanszírozás, a tanácsadók serege, illetve a médiaháttér.