Már olyan tanárok is vissza akarnak menni tanítani, akik 15-20 éve hagyták el a pályát

Azzal, hogy a bérrendezéssel a bérünk rendeződik, sokkal nyugodtabban, sokkal kiszámíthatóbban fogjuk tudni végezni a munkánkat - mondta az Origónak Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a tanárok bérrendezése kapcsán. A győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója kifejtette, hogyan élik meg a tanárok a béremelést, de ami a legszembetűnőbb, hogy sok pályaelhagyó már azon gondolkozik, hogyan tudna visszatérni a pályára.

Önök mindvégig támogatták és segítették a tanár és óvónő béremelés megvalósítását. Miben tudtak a kormány segítségére lenni?

A Nemzeti Pedagógus Kar több esetben is elmondta, leírta és a kormánnyal való tárgyalásokon folyamatosan azt képviselte, hogy a pedagógus béreknek mindenképpen valamilyen társadalmi standardhoz kellene igazodnia. Nagyon örülünk, mert végül az valósult meg, amit el szerettünk volna érni: a diplomás átlagbérhez viszonyítsák a pedagógus béreket.

A fő szempont az volt, hogy hosszú távon hogyan alakulhat a keresetünk a diplomás átlagbérhez képest. Ez sokkal méltóbb viszonyítási alap, mint a minimálbér.

Amikor láttuk és érzékeltük a pedagógusokon az előző időszakban, hogy bizalmatlanok, kértük, hogy legyenek türelemmel, mert egészen biztosak voltunk abban, hogy ha megérkeznek az európai uniós források, akkor valóban érzékelhető béremelés valósul meg.

Mi magunk készítettünk tavaly november végén egy felmérést, amelyben azt kérdeztük az intézményvezetőktől, hogy ha megérkeznének az uniós források, és lenne lehetőség béremelésre, hogyan valósítanák meg azt. A kormánynak bemutattuk az eredményt, amelyből egyértelműen az derült ki, hogy a vezetők döntő többsége kivétel nélkül, kb. 700 igazgató kolléga a minden pedagógusra kiterjedő érzékelhető fizetésemelést emelte ki. Tehát ezek voltak alapvetően azok a szempontok, amikkel tudtuk segíteni a munkát.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a tanárok és óvónők béremeléséről tartott budapesti sajtótájékoztatón 2024. január 22-én Forrás: MTI/Kovács Tamás

Ha már említette az uniós források megérkezését: a baloldal és szakszervezeteik folyamatosan támadták, és a mai napig támadják a béremelést. Önök ezek hatására mit tapasztaltak a tanárok körében?

Ez a folyamatos feszültségben tartás, miszerint úgysem lesz béremelés, és ha lesz, akkor pedig nem olyan nagy mértékben, azt gondolom, azért nem jó, mert alapvetően a mi munkánk a gyerekekkel és a kollégákkal egymás között is, a bizalomra kell épüljön.

Ha egy folyamatosan feszült hangulatban kell dolgoznunk, az senkinek sem jó, mert a mindennapokra is rányomja a bélyegét, arról nem is beszélve, hogy a nevelőtestületen belüli ezzel kapcsolatos véleménykülönbségek állandó napirenden tartása egyértelműen árt az egyébként közös célokért dolgozó közösségeknek.

Mikor már megtörtént a béremelésről szóló bejelentés, az első napokban megjelentek azok a hangok, miszerint ez biztosan nem igaz, a szakképzésben dolgozók nem fogják megkapni, a teljesítményértékeléssel bércsökkentés lesz, és még meg sem történt a béremelés, már bércsökkentésről beszéltek. Azt is mondták, hogy lesznek, akik nem fognak béremelést kapni, csak 2-4 százalékkal emelkedik majd, és nem annyival, mint ígérik.

A pedagógusok olyan híreket olvastak, amikről nem voltak pontos információik, ezért alkalmasak voltak arra, hogy befolyásolják őket, és nagy részük egészen az átsorolásig nem hitte el, hogy ekkora lesz a béremelés mértéke.

Miközben volt olyan szakszervezet, amelyik augusztusban arra buzdította az embereket, hogy ne írják alá az új jogviszonyt, mert nem bíztak sem a fizetésemelésben, sem azt nem látták, hogy az új előnyösebb, mint a régi volt,

most azért hadakozik, azért reklamálnak, hogy azok a kollégák, akik október végén megkapták a végkielégítést, a felmentési idejüket, azok miért nem tudnak visszatérni két hónap múlva a rendszerbe. Erre igazán nehéz jó szavakat találni.

A cél teljesen világos: 2025 januárjától az átlagos bérnek el kell érni a diplomás átlagbér 80 százalékát Fotó: Csudai Sándor - Origo

A kormány 2022 nyarán ígérte meg, hogy 2025-re eléri a tanári átlagbér a 800 ezer forintos szintet, és az EU-s források rendelkezésre állása után napokon belül el is indult ennek a megvalósítása. Ön szerint hogyan hat ez a béremelés a tanári pálya megítélésére? Emiatt többen választják-e ezt a hivatást?

A cél teljesen világos: 2025 januárjától az átlagos pedagógusbérnek el kell érni a diplomás átlagbér 80 százalékát. Azt nem tudjuk, hogy ez 800 ezer forint lesz-e, ez függ az inflációtól, és attól, hogyan növekednek majd a diplomás átlagbérek. Fontosabbnak tartom a diplomás átlagbérhez való kötést, mint egy fix számot, mert a cél ennek a szintnek a megtartása.

A diplomás átlagbér 80 százaléka helyett sok kritika érkezett azzal kapcsolatban, hogy miért nem 100 százalékról van szó. Nyilván ez még sokkal jobb lenne, de legyünk reálisak (az EU átlaga 84%).

Nekünk az a feladatunk, hogy a 80 és 100 százalék közötti részeket kedvezményekkel megtöltsük, amely így vonzóvá teheti a pedagógus pályát, és a hűséget díjazó köznevelési foglalkoztatotti jutalom, a felmentési idő, a végkielégítés, a szabadság mértéke, a kiszámítható munkaidő, a biztonságos álláshely, a gyerekekkel, fiatalokkal való felelősségteljes és sok örömet okozó munka mind alkalmasak arra, hogy a meglévő különbségeket enyhítsék, és vonzóvá tegyék a pályánkat.

Olyanok is visszatérnének, akik 15-20 éve nem tudtak, vagy nem akartak elhelyezkedni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az nyilvánvaló, hogy a béremelésnek folyamatosnak kell lennie, a következő évben is meg kell valósulnia.

Benne van a rendeletben, hogy év közben is nézni kell a diplomás átlagbért, így akár év közben is lehet korrigálni a pedagógusok fizetésein.

Már konkrétan érzékelhető az, amit Ön említett. Megindult egy érdeklődés, miszerint

olyanok is visszatérnének a pedagógus pályára, akik 15-20 éve nem tudtak, vagy nem akartak elhelyezkedni.

Az a tendencia, miszerint egyre többen jelentkeznek a pedagógus képzésbe, megfigyelhető volt a 2002-es és a 2013-as bérrendezés során is. Az felelőssége mindenkinek, hogy ez valóban tartós és kiszámítható legyen. Jómagam bizakodó vagyok a tekintetben, hogy egyre többen választják a pedagógus életpályát, és egyre kevesebben, vagy senki nem akarja elhagyni azt.

Ön hogyan látja: az elmúlt évek tanártüntetései aláásták-e a tanárok megbecsültségét, akár a tanár-diák viszonyt? Másrészt ez a bérrendezés hogyan tud javítani ezen a helyzeten?

Minden olyan hír, ami a pedagógusokra pozitív hatással lehet, most ez a bérrendezés például ilyen, az növeli a pálya presztízsét.

Ne legyünk szégyenlősek: sok ember fejében összekapcsolódik a munkáért kapott bér nagysága a presztízs nagyságával.

A másik pedig az, hogy

alapvetően a pedagógusok presztízséért a pedagógusok tehetnek legtöbbet a mindennapi munkájukkal: azzal, hogyan dolgoznak, hogyan bánnak azokkal a gyerekekkel, akiket rájuk bíztak.

Azzal, hogy a bérrendezéssel a bérünk rendeződik, sokkal nyugodtabban, sokkal kiszámíthatóbban fogjuk tudni végezni a munkánkat.