Szánthó Miklós a Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy
magának, aki 1989 májusában (!!!) még arról nyilatkozott, hogy a Varsói Szerződésből való kilépés „nem aktuális”? (Miközben Orbán Viktor a Hősök terén a szovjet csapatok kivonását követelte.) Magának, aki 1989-ben még szervezte a KISZ-delegációt Észak-Koreába a kommunista Világifjúsági Találkozóra, mondván, hogy „a phenjani út nem gondtalan üdülés, hanem igenis politikai misszió”?
Szánthó Miklós azt is hozzátette: abban, hogy mi is az a szégyen, Ön viszont bizonyosan szakértő. Csak a szégyenérzetet mint olyat, nem ismeri. Maga volt az, aki hátba döfte a saját korábbi miniszterelnökét, Medgyessy Pétert, majd párttársát, Kiss Pétert, hogy a kormányfői székbe puccsolja önmagát.
Az igazgató emlékeztetett:
Maga volt az, aki saját bevallása szerint is kézi kontrollal látta szükségesnek „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit”, hogy tanuljanak meg „nem fölszisszenni minden pillanatban”. Maga volt az, aki a 2006-ban (is) eltitkolt mindent a választók elől, „nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk”. Maga vallotta be, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”.
Szánthó Miklós azt is megüzente Gyurcsánynak:
maga lökte az államcsőd szélére az országot. El is ismerte ezt: „Elkúrtuk. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nem csináltunk semmit négy évig.”
Hozzátette: és mikor mindez a szégyen nyilvánosságra került, maga mit tett? Büszke volt a szégyenre, sőt, lovasrohamot vezényelt, szemeket lövetett ki. Tudja, én is ott voltam 2006. október 23-án az Astorián, és csak édesapámnak köszönhetem, hogy nem kardlapoztak meg, mert telefonon felhívott, hogy eszembe ne jusson a Deák felé menni, mert ott már verik az embereket.
Szánthó leszögezte:
ezek után Ön kijelentette, hogy az azonosítószám-nélküli rendőrök random kegyetlenkedései „szükségesek és arányosak” voltak. Szégyenérzet nem volt Önben. Folytatta az ámokfutását – miután az országot nem tudta hova tovább rombolni, nekiállt saját pártja, az MSZP szétverésének. Kétségtelen, ebben ügyes volt – ma azok a szocialista politikusok keresik az Ön kegyeit, akiknek a pártját lényegében Ön vitte be 1% alá.
Az igazgató elmondta: a szégyenérzet hiánya Önt egy felismeréshez vezette csak el: a hatalom akarásához. Mindenáron: hazát, barátot, lojalitást, sőt, párthűséget sem ismerve. Most (újra) Ön a madam a baloldali dollárkuplerájban, és tudom, már nagyon szeretné lebontani azt a fránya határkerítést, bevezetni a genderérzékeny iskolai tanterveket és „bátor” módon magyar katonákat küldeni Ukrajnába. Az igazgató azt üzente:
persze, azt mondják, a farkas sem azért eszi meg a bárányt, mert gonosz lenne: hanem mert egyszerűen ilyen a természete. Inkább azt javaslom magának, hogy tegye le a poharat és „oroszügynök-ügyben” (se) higgyen el minden hülyeséget Hadházy Ákosnak.
A bejegyzését azzal zárta Szánthó Miklós:
egyébként én most tértem vissza a Fiatal Republikánusok Nemzeti Konvenciójáról az USA-ból, ahol beszédet is tartottam kongresszusi képviselők és szenátorok előtt, méltatva Trump és Orbán közös harcát a woke és az olyan ocsmány nímandok ellen, mint maga is.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK