Hallgasd meg Mick Jagger legjobb dalait!

Kissé egyenetlen, de így is számos nagyszerű dalt eredményező szólókarrierjének legjobb számait gyűjti össze egy albumra Mick Jagger. Hallható a lemezen nagy sláger és eddig titokban tartott zenetörténeti csemege egyaránt.

A rock 'n' roll-történelem egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású frontembere, Mick Jagger egy vadonatúj válogatáslemezzel bizonyítja, hogy a bő két évig tartó Bigger Bang című Stones-turné alkalmával sem pocsékolta el összes energiáját. Az október elsején boltokba kerülő The Very Best Of Mick Jagger négy önálló lemezéből, filmzenéiből és eddig kiadatlan dalaiból mazsoláz.

Bár első szólóalbumát 1985-ben rögzítette She's The Boss címmel, mégis a legkorábbi dal az új korongon egy 1970-ből származó nyers R&B felvétel, a Memo From Turner, mely anno a Performance című filmben hangzott el eredetileg Ry Cooder gitárjátékával támogatva, ám később az anyazenekara is repertoárjába emelte. A válogatás legfrissebb szerzeménye 2004-es keltezésű, s szintén egy filmben, az Alfie-ban hallhattuk Old Habits Die Hard címmel, mely a rangos Golden Globe-díjat is elnyerte 2004-ben a legjobb eredeti dal kategóriában. Így tehát közel három és fél évtizedes munkásság esszenciáját szorította egy lemezbe a 2003-ban lovaggá ütött rockfenomén.

A már említett debütáló hanghordozó kiadását az előzte meg, hogy Keith Richardsszal zenei nézeteltérésük támadt, az énekes még poposabb és táncosabb irányba tolta volna el a Stonest, míg a gitáros hagyományos rock 'n' roll formulákban gondolkodott. A She's The Boss-ról két dalt emelt át az eddigi karrierjét összegző válogatásra, köztük az egyik legismertebb Jagger-szerzeményt, a funkys beütésű Lucky In Love-ot. A következő, 1987-ben napvilágot látott Primitive Cool című korongról mindössze a Let's Work című sláger került fel a Very Best Of-ra. Ezt a számot közösen szerezték Dave Stewarttal, az Eurythmics egyik felével, aki a lemez produceri teendőit is ellátta, s akivel később is többször dolgoztak együtt. A harmadik albuma, 1993-ban került a boltok polcaira Wandering Spirit címmel, s a kritikák alapján talán a legjobbnak tekinthető a négy közül, s valószínűleg a legendás énekes is így ítéli ezt meg, hisz erről a korongról tette fel a legtöbb dalt (szám szerint négyet) a válogatásra. A Wandering Spirit munkálatait a producerguru Rick Rubin irányította, aki többek között a Red Hot Chili Peppers-szel, Johnny Cash-sel és a Slayerrel is dolgozott már.

Mick Jagger karrierje során számos ismert zenésszel készített felvételeket, melyekből ízelítőt kaphatunk ezen a válogatáson is. Az egyik legemlékezetesebb duettjét David Bowie-val adta elő 1985-ben: A Dancing in the Street című Martha & The Vandellas-klasszikus átdolgozása a Live Aid alkalmából jelent meg kislemezen, s az angol lista első helyéig jutott. A Very Best Of Mick Jagger másik gyöngyszeme az 1973-ban készült felvétel, melynek rögzítését nem más, mint az egykori Beatle, John Lennon irányította. A Too Many Cooks című dal (mely nemrég került elő egy árverésnek köszönhetően) eddig egyetlen más kiadványon sem jelent meg hivatalosan. Az energiától lüktető felvételen ismert session-zenészek kísérik Jaggert, amely nem tér el radikálisan hangzásában a jól megszokott formáktól. Ezen kívül van még két eddig kiadatlan kompozíció: Charmed Life és Checkin' Up On My Baby. Az előbbi a Wondering Spirit-re készült, ám arról lemaradt, különlegessége, hogy Jagger lánya, Karis vokálozik rajta.

A harmadik eddig közzé nem tett dalt pedig a The Red Devils (amelyet az egyik legnagyszerűbb blues bandának tart Jagger) nevű Los Angeles-i zenekar közreműködésével rögzítették. További vendégelőadóként felbukkan a lemezen a reggae legenda Peter Tosh is, akivel Smokey Robinson és Ronald White dalát, a (You Gotta Walk And) Don't Look Back-et adták elő. A Joy című szám vendégénekese Bono a U2-ból, míg a God Gave Me Everything című albumindító, erőteljes, sodró rockdal szerzője Lenny Kravitz. Ez utóbbi felvétel az eddigi utolsó lemezéről, a 2001-es Goddess In The Doorway-ről származik, amely meglehetősen nagyot bukott hat évvel ezelőtt. A megjelenése napján ugyanis kevesebb, mint ezer példányt adtak el belőle.

Szólópályafutása során Mick Jagger sohasem döntögetett csúcsokat, lemezeinek színvonala is egyenetlen volt, de ez nem csökkenti eddig elért és vitathatatlan érdemeit. A dalai nem térnek el markánsan a Rolling Stones világától, a jól megszokott zenei stílusokat variálja: egy csipetnyi blues, rock 'n' roll, funk, reggae és az elmaradhatatlan balladák egy gazdag karrier lenyomatát jelzik.