Döngöl, bámulja a cipőjét

Mumdance lemezén a grime és a techno a shoegaze-zel találkozik, de nem ezért jó. Hanem a dobgép miatt.

Mumdance elég jól menő grime-producer volt, Diplóval nyomult, híres embereknek csinált remixeket, más híresekkel zenélt együtt. Aztán két évre eltűnt, majd egy letölthető lemezzel állt elő. (Lájkért, tweetért lehet vinni.) A Twists And Turns ugyan elektronikus tánczene, de ezen túl már nehéz elhelyezni. Nem éppen partizene (bár egyes részei bizonyára megállják a helyüket a táncparketten is), de nem is "hallgatós". Viszonylag sok blog foglalkozott vele, a legtöbben azzal, hogy nahát, a shoegaze és a grime találkozik itt - a Passion Of The Weiss még azt a viccet is elsütötte, hogy grimegaze -, de lehet, hogy ez a legfeltűnőbb, mégsem ez a legérdekesebb ezen a 48 perces lemezen. Igaz ugyan, hogy a szintik sokszor lebegős, ha akarjuk, shoegaze-es témákat játszanak - többször, mint ahányszor szirénáznak vagy holmi dallamokra vetemednek -, illetve a nyitás egy elektronikus dreampop-dal, a zárás pedig ugyanez ének nélkül, még több pátosszal.

Azonban sokkal fontosabb ennél, hogy mit csinál Mumdance (plusz néhány számban producertársai) a dobgépekkel. Feltűnően analóg gépeket használ, és ismerős ritmusképletekből indul el, technóból és grime-ból. Ezek vannak előtérbe tolva, uralják a lecsupaszított számokat, viszik előre a zenét. Szemben a szokásos felállással, amikor a dob adja az alapot és a szintik a változatosságot, itt a dobra kell figyelni. De nem azért, mintha Mumdance szétokoskodná, agyontrükközné a ritmusokat. Pont ez a jó, hogy megmarad egyszerűnek és húzósnak, miközben baromi jó variácókat talál ki az alapképletekre. Ráadásul úgy tud egységes maradni a zene, hogy belefér a döngölés és a játékos táncikálás is, na meg az emlegetett shoegaze. Elsőre talán nem gondolná az ember, de hosszú távon is működőképes, pompás lemez ez.