Leálltam azzal, amivel kellett

Nyírbátorban nőtt fel, 1998-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Egyetemen tervezőgrafikusként. Diákként plakátragasztó volt, majd csapos a Tilos az Á-ban, akkoriban csatlakozott az alternatív Hold Színház társulatához, majd egyik alapítója lett a TÁP Színháznak. 1995-ben leszerződtette a Katona József Színház, amelynek 2004-ig volt tagja. Eddigi pályafutása során olyan filmekben kapott fontos szerepeket, mint például a Balra a nap nyugszik, Valami Amerika, Magyar vándor. 2012-ben szerződött a Thália Színházhoz. Abban az évben jelent meg Toxikoma című könyve is, amelyben drogos múltját tárta fel. Néhány hónapja parasztgazdát alakít egy gyermekcsatorna szórakoztató-ismeretterjesztő sorozatában. Ugyanakkor a negyvenhat éves színészt az egyik férfimagazin nemrég megválasztotta az év fenegyerekének. A színész, aki az idei nyári Szegedi Szabadtéri Játékokon a Kerényi Miklós Gábor rendezte Tévedések Vígjátéka című Shakespeare darabban látható, azt mondja: van olyan szakmai díj, amelyhez már túlkorosnak érezné magát.  

A tejtermelés titkairól mesélgető parasztgazda figurája mennyire van összhangban fenegyerek státuszával?

Minőségi gyerekműsorban játszom a gazdát, másként nem vállaltam volna. A hamarosan mozikba kerülő Kedvencek titkos élete című rajzfilm is remek darab, a Minyonok készítői jegyzik. Abban az egyik kutyusnak kölcsönzöm a hangom. Ami a fenegyerekségemet illeti: önmagában kiad egy életművet. Küzdősportokkal, motorozással, siklóernyőzéssel, mérhetetlen csajozásokkal, kábítószerezéssel.

Utóbbi kettő: állítólag lezárt fejezet. Csak múlik az idő.

Leálltam azzal, amivel kellett. De ma is huszonévesnek érzem magam. Nincs bennem negyven utáni „para”. Ma is sporttal kezdem a napot. Szellemileg a színészettel járó folyamatos tanulás is fitten tart. De az is, hogy saját kreációimat kínáló éttermet nyitottam. A nyugalom a halálom.

Forrás: --

Nyugtalanságát olykor frusztrációkkal is magyarázza. Kétezer-négyben jött el a Katona József színházból, mert akkori igazgatója, Zsámbéki Gábor nem díjazta, hogy tévés sit-com sorozatban játszott. Ön akkor azt mondta: elvesztette a színházi családját. Fáj még?

A Katona után bolyongás következett, majd a Székesfehérvári Vörösmarty színházban léptem fel rendszeresebben. Aztán a Szombathelyi Weöres Sándor színházban. De minden más Pesthez köt, ezért is éreztem magam mindkét helyen társulaton kívülinek. Három éve találtam új csapatra a Thália Színházban. Amikor Bereményi Géza és Kálomista Gábor átvették a teátrumot, befogadó színháznak indult, de mára igazi társulattá lett.

Felkérésekor a színház vezetői elmondták, hogy mit kedvelnek leginkább a színészetében?

Kálomista Gábor azt mondta, hogy olyan színészekkel játszhatok együtt, mint például Molnár Piroska, Schell Judit, Pindroch Csaba, Csányi Sándor. Ebből azért kiderült, hogy hová kalibrálnak színészként.

A Katonás évek alatt szóvá tette egyszer Zsámbéki Gábornak: nagyobb feladatokra is érettebbnek érzi magát. Volt direktora azt felelte: pár mondatos szerepekre nem tud önnél jobbat. Mára ezt az epizódot is feldolgozta?

Zsámbékit mesteremnek tartom, amit a pályán elértem, azt jórészt a nála töltött éveknek köszönhetem. Amit a kis szerepek kapcsán mondott, az arról is szólt: azoknak is súlya van. Ha nem veszik őket komolyan, hiteltelen lesz az egész produkció. Vidéki színházaknál mégis szokás bagatellizálni a kisebb feladatokat. Amikor Szombathelyen a Liliom címszerepét játszottam, rögtön akadt öt másik kolléga, akik azon hőbörögtek: ők lennének a tökéletes Liliomok. Kevésbé méretes lehetőségre sosem cuppan rá ennyi jelentkező.

Szabó Győző Forrás: MTI/Mohai Balázs

Korábbi önmeghatározását idézem: „Egyszerű vidéki gyerek vagyok; olyan helyről jöttem, ahol az emberek még emberek. Nincs elpuhulás, elhidegülés. Illemet, jó modort tanultam.” Jól nevelt fenegyerekként mennyire érzi magát komfortosan a jelen színházi világában?

Tény: soha nem könyököltem szerepért, nem hívtam rendezőket kávézni, és fenekemet sem fordítottam oda, ahová lehetett volna. Nem tudom, hol tartanék akkor, ha mindezt megteszem. Abból azért nem csinálok titkot: fájt, amikor két-három éve lehúztak a Jászai-díj jelöltjeinek listájáról.

Pletyka?

Nem én találtam ki, az biztos.

Miért húzták le?

Elsősorban a drogos múltam miatt van rajtam bélyeg. Amelyről nyíltan beszéltem a Toxikoma című könyvemben.

Nagy siker lett.

Vezeklésnek is felfogható. Hiába, nálunk kevesen képesek a megbocsátás nagyvonalú – vagy mondjuk úgy: Krisztusi – gesztusára. Szakmai szerződéseket is buktam el a könyv miatt, de a Jászai-díj elúszása döbbentett le igazán. Nem lenne elegáns a szakmai erényeimet elemeznem. Statisztikai tényeket említek: a tíz legnézettebb magyar filmből háromnak vagyok az abszolút főszereplője. Valami Amerika 1 és 2. Illetve a Magyar vándor. A Kontrollban pedig kulcsfontosságú mellékszerepet játszottam. Részese voltam több jelentős színházi pillanatnak is. A Szombathelyi Weöres Sándor Színház nyitóelőadásában én alakítottam Ádámot Az ember tragédiájában. A Bárka Színházat életre hívó, Csányi János rendezte Szentivánéji álomban is fontos feladatot kaptam. Azt a produkciót Udvaros Dorottya és Kulka János kettőse miatt is jelentős eseményként jegyezik. Sorolhatnám a tényeket, amelyek egy Jászai-díjat megértek volna. Ám ne legyen félreértés: egyebek kapcsán ugyan huszonévesnek érzem magam, de ha ma ítélnék oda a Jászai-díjat, annak átvételéhez ma már mégis túlkorosnak gondolnám magam.

Bánja, hogy megírta a drogos múltat?

Nem. Különben az elismerések kapcsán az is meghatározhatja a helyzetemet, hogy nem a Színművészeti Egyetemen szereztem diplomát.

Forrás: MTI/Kallos Bea

Azt a szakmai díjakkal rendre megsorozott Pintér Béla esetében is folyton számon kérhetnék. A Nemzet Színészei között is van, akinek nincs Színművészetin szerzett papirosa.

Hiába játszom évtizedek óta a legnagyobb színészekkel, nekem a papír nélküliség miatt mégis állandó bizonyítási kényszerem van.

Édesanyja óvónő volt, édesapja cukrász. Nézzük a legfontosabbat: ők büszkék önre, értékelik a hivatását?

Amikor eljöttem Nyírbátorból a képzőművészeti szakközépbe, azt sem értették: miért akar egy normális gyerek rajzolgatni? Még jobban csodálkoztak, amikor belefogtam az amatőr színjátszásba. Az is nagy meglepetés volt, amikor a Katona József Színházhoz kerültem. De aztán megnéztek színpadon, filmekben. Ma már büszkék rám.

Amikor a Toxikoma megjelent, mégis arra kérte őket: ne olvassák el. Mitől tartott? Amúgy meg: biztos elolvasták.

Szerintem nem olvasták el. Azt gondolom: húsz év elteltével semmi értelme fájdalmat okozni a szeretteinknek olyan történetekkel, amelyek rég lezárultak.

Nem is sejtették, hogy a fiuknak van egy kis drogproblémája? Sosem lőtte be magát, amikor hazalátogatott?

Nem. Családlátogatások esetére mindig volt nálam egy methadontartalmú gyógyszer, amely csillapítja az elvonási tüneteket.

Évek óta egykori katonás kolléganőjével, Rezes Judit színművésszel élnek együtt, Mihály fiúk ötéves. Korábban volt egy házassága is, abból született Bori lánya, aki ma már tizenkilenc éves. Zúzósabb korszakára eső első kapcsolatáról mondta: akkori párja mindent tudott önről, és tokkal-vonóval képes volt elfogadni. Mások számára is tanulságai lehetnének, ha húsz év távlatából elárulná: egykori felesége valóban minden őrületét képes volt megemészteni? Ha igen, miért szakítottak?

A szakítás konkrét okai nem nyilvánosak. Átgondolt, felnőtt elhatározások voltak mögötte. Amúgy az őrületeim mellett van egy másik oldala is a serpenyőnek, amelybe azt teszem bele, ami egyensúlyba hozza a mérleget. Egyik oldalamról ma is elviselhetetlen vagyok a makacs önfejűségemmel. De ott a szerethető részem is. Lány ismerősöm mondta egyszer: én egy igazán jó rosszfiú vagyok.

Szabó Győző Forrás: Freeman Film

A baleste kapcsán börtönnel büntetett Stohl András önelemzésében említette egyszer: két oldala van, az egyik Dr. Jekyll a másik Mr. Hyde. Stohlal együtt játsszák a Centrál színházban Keith Huff Jó zsaru - rossz zsaru című darabját. Színházon kívül nagy a barátság?

Erős a haverság. A sittes meg a cuccos. Van város, ahol miatta nem játszhatjuk a darabot, máshol engem nem akarnak látni. Álszent világban élünk. Hiszen már csak a katasztrófaturizmus logikája miatt is dőlne a nép a kasszához.

Erős haverságukat mi választja el a barátságtól?

A színházi létezés ritmusa. A kollégákkal a produkciók hoznak össze, de aztán új projekt jön, ki-ki megy a dolgára. Kevés igazi barátom egyike sem színházi ember.

Volt házasságának, jelen kapcsolatának szereplői szót értenek egymással?

Persze, hiszen a privát életemnek olyan emberek lettek részesei, akiket a magam karakterével vonzottam be. Az örök harag nem a mi műfajunk. Szülőként is figyelnünk kell arra, hogy a felnőttek problémái miatt ne sérüljenek a gyerekek. A válásom is elegáns volt, békésen aláírtuk, amit kell. Az ügyvédünk mondta is: ritkán lát ilyet. Én még Zsámbéki Gábortól sem búcsúztam haraggal. Tudtam, hogy tudja: engem nyugodtan szélnek ereszthet, túlélő típus vagyok. Ezt is értékeltem benne.

Gyermekeit vonzza a hivatása?

A fiamnak most egy jó általános iskolát keresünk. A nagylányom színész akar lenni, mi más, ebben a világban nőtt fel. Tiszteletben tartom a döntését. Ha BKV-ellenőrnek készülne, abba sem szólhatnék bele.

A Thália Színház internetes oldalán olvasható infókból tudható: számítógépének háttérképe önt ábrázolja egy hajdani, kisiskolás korában készült fotón. Miért azt választotta?

Eszembe jut róla Roman Polanski Iszonyat című filmje, amelynek végén a kamera átsvenkel a hősnő arcáról egy családi fotográfiára, amely a filmben mindenkit legyilkoló Catherine Deneuve-t mutatja gyerekként. Az a fotó minden későbbi történést megmagyaráz, a kislány maga a boldogtalanság. Nekem ugyan boldog gyerekkorom volt, de a régi iskolám udvarán készült fényképen mégis látszik: elszántan játszom az agyam, véletlenül sem nézek a kamerába. Igyekeztem kilógni a sorból. Nézem a fotót, és tudom: soha nem árultam el azt a kisfiút.