Rejtett drogot sálba, ájult el színpadon, de még mindig zenél Steven Tyler

Az első középiskolából kirúgták, mert már akkor drogozott pedig fiatalabb korában még templomi kórusban is énekelt. A fotó 1977-ben készült, az Aerosmith japán turnéján, Tokióban

Mindene megvolt ahhoz, hogy rocksztár legyen, és az is lett. Bevált a kétségtelenül szexi kinézet, ami meg van fűszerezve azzal, hogy jócskán vannak feminin vonásai, amelyeket mer is használni. És ehhez jön a hangja. Aztán ott van még a nagy mélyrepülés, aztán meg a visszamászás a csúcsra. Szakmailag és egészségileg egyaránt. Az, aki kábítószert tömköd a sáljaiba, hogy még a koncert közepén is rá tudjon segíteni a repülésre, és az, aki a negyedik szám után arccal zuhan a színpadra egy tele stadion nézői előtt, mondhatjuk, hogy valóban megjárta a poklot. De felállt. Szólóprojektjét csak az elmúlt néhány évben indította, és így-úgy még ma is működget Steven Tyler, aki 2018. március 26-án lett 70 éves. 

„Szeretem a rock and rollt, szeretek a bandával lenni, meg szeretem nézni az első sorokban álló csinos nőket. Nekem erről szól ez az egész” - mondta a 90-es években egy interjúban Steven Tyler. Ez nyilván meghatározta az 50 évnél is régebb óta tartó karrierjét, de ezeken kívül azért más is történt. Ezeket szedtük össze a zenész születésnapjára készült anyagunkban.

Steven Tyler Steven Victor Tallarico néven született 1948-ban New Yorkban. Klasszikus zenész apai nagyapja a 19. század végén vándorolt ki Calabriából, és éppen egy zongoristát vett feleségül az újvilágban. A fiuk is zongoraművész lett, így történhetett, hogy fia, Steven gyerekéveiben egy Steinway zongora alatt néhányévesen már Chopin, Liszt és Debussy zenéjét hallgathatta. Apja klasszikus zenész volt, és zenetanárként is dolgozott egy bronxi középiskolában. A család Manhattanből költözött Bronxba, mikor Steven Tyler 9 éves volt. Az

első középiskolájából kirúgták, mert már akkor közel került a kábítószerekhez,

pedig fiatalabb korában még templomi kórusban is énekelt. Az érettségit magániskola tanulójaként tette le. Egyébként 16 évesen alapította első zenekarát, aminek a Strangers nevet adta, aztán jött még pár formáció az Aerosmith előtt. Érdekesség, hogy Tyler korábban főleg dobolt.

A 60-as évek végén, 20-as évei elején Bostonba költözött, ahol egy rockkoncerten megismerkedett Joe Perry gitárossal és Tom Hamilton basszusgitárossal, akik akkor együtt játszottak egy Jam Band nevű együttesben. Tylernek annyira megtetszett a két fickó játéka, hogy tudta, velük akar zenekart csinálni.

A három srác annyira összehaverkodott, hogy rövid idő alatt egyértelművé vált

számukra, hogy együtt kell zenélniük. Perryék kiszálltak a Jamből, és elindultak Tylerrel a közös úton. A korábban, többek között az apja zenekarában „csak” doboló Tyler érezte, hogy előrébb kéne állnia, így ő lett az énekes. Joe Perry gitáros státusza nem volt kérdéses, Hamilton basszusgitáron játszott, és hozzájuk jött még Tyler ismerőse, Joey Kramer dobolni, és Tyler gyerekkori barátját is elhívta, ő volt Ray Tabano, aki ritmusgitáros lett. (Őt nagyon hamar, 1971-ben váltotta Brad Whitford.) Így alakult meg az Aerosmith 1970-ben.

Még Bostonban játszottak, amikor felfigyelt rájuk egy neves menedzserpáros, akik mindenképpen New Yorkba akarták vinni az együttest, hogy megmutassák őket egy zenei nagyágyúnak, a Columbia Records fejesének. A bemutató koncert nagyon jól sikerült. A lemezkiadó elnöke, Clive Davis el volt ragadtatva. A koncert után félrehívta Perryt és Tylert, utóbbi vállára rakta a kezét, és azt mondta neki,

óriási sztár lesz belőled.

A fiúk egy több mint 150 ezer dolláros lemezszerződést kaptak 1972-ben, és egy évvel később ki is jött az Aerosmith című albumuk. Ám ez még kevés volt. A számokat nem nagyon játszották a rádiók, a lemezt alig vitték. Ráadásul a Columbia abban az évben adta ki Bruce Springsteen első lemezét is, aminek marketingjére jóval többet költöttek.

Az első lemez sikertelensége után a lassú közönségépítés útját jelölték ki a menedzserek. Tylerék annyit játszottak, amennyit csak tudtak. Nagyon jó koncertzenekarrá váltak, és működött is a terv, mert egyre többen jártak a bulijaikra. Tudták, hogy Tylertől és Perrytől valami különlegeset kapnak. A második album, a Get Your Wings már aranylemez lett. A harmadik lemez, a Toys from the Attic már óriási siker volt,

több mint 5 milliót adtak el belőle.

Steven Tyler 1976-ban már a Rolling Stone címlapján pózolt, és az együttes már stadionkoncerteket adott Amerikában, Japánban és Európában is. Érdekes, hogy a 70-es évek végén nem volt jellemző, hogy a brit zenekarokon, mondjuk, a Stones, vagy a Zeppelinen kívül hazai együttesek is meg tudjanak tölteni egy 50-70 ezres stadiont. Az amerikaiak közül az Aerosmithnek az elsők között sikerült hasonló tömegmegmozgatás abban az időben. A hamar jött rocksztárság azonban elhozta magával a sötétséget is. A srácok

hamar rákaptak a komoly drogokra.

A bandából Tyler és Perry merült a legmélyebbre. A sajtó hamar a beszédes Toxic Twins nevet aggatta rájuk, ami egyértelműen a masszív szerhasználatukra utalt. Lassan megindult a bandán belüli komolyabb egymásnak feszülés is. Tyler és Perry túl nagy falatok voltak egymásnak. Hiába volt meg a jelentős szimpátia már a legelején, vagy akár látszott az, hogy nagyon jól tudnak együtt dalokat írni, valahogy mégis nagyon különbözőek voltak.

Tyler az extravaganciája mellett keményen extrovertált is. Perry extravaganciájához sem fért kétség, de ő jóval halkabb volt már a legelején. A kezdeti berobbanásban is nagy szerepe lehetett annak, hogy két olyan alak került össze a színpadon, akik már csak ránézésre is rocksztárságra vannak kárhoztatva. Már a kezdeti időszakban is voltak komoly súrlódások. Volt, hogy a közös mikrofonba üvöltésen kívül nem is volt közösként értelmezhető kommunikációjuk.

Mi meg azt hittük, csak sálak

Steven Tyler egyik védjegye a mikrofonállványára aggatott sálhalom. Ám azt már kevesebben tudják, hogy ezeknek az esztétikai mellett komoly és veszélyes gyakorlati funkciójuk is volt. A '70-es évek közepétől már komolyabb kábítószereket valóban komoly mennyiségben használó Tyler rendszeresen használt olyan sálakat a koncerteken, amelyekbe zsebet varrtak. Ezekbe a zsebekbe ő rendszerint különböző, a színpadon azonnal felhasználható kábítószereket rejtett.

Az 1977-es Draw the Line albumuk a drogok és az alkohol miatt komoly csúszással jött ki. Tyler és Perry a lemez előtti időszakban szinte képtelenek voltak alkotni. Korábban a zene volt a mindenük, ebben az időben pedig a szerek. Olyan is lett az album. A kritikusok mellett a rajongók is fanyalogva fogadták a friss zenéjüket. Az egész odáig fajult, hogy Perry egyszerűen kiszállt. (Érdekesség, hogy később Steven Tyler úgy emlékezett vissza erre a jelenetre, hogy ő rúgta ki a bandából Perryt.) A dolog az együttes 1979-es, clevelandi koncertje előtt történt. A backstage-ben volt egy vita, amit Perry felesége úgy zárt le, hogy

hozzávágott egy pohár tejet a basszeros Hamilton feleségéhez.

Aztán a koncert után Tyler és Perry estek egymásnak, aminek az lett a vége, hogy Perry fogta magát, és kilépett az együttesből.

Ha meg akarja tudni, mi térítette észhez Steven Tylert, lapozzon!