Vidnyánszky Attila: Ez egy krimibe illő, száguldó szenvedélytörténet

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én mutatják be a Coopera szervezésében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon emblematikus nemzeti operánkat, a Bánk bánt. A címszerepben a Liszt-díjas Molnár Leventét, a főbb szerepekben pedig többek között Fischl Mónikát és Mester Viktóriát láthatja a közönség. Az előadás rendezőjével, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attilával a közelgő premier kapcsán többek között arról beszélgettünk, mit üzenhet a ma emberének ez a kétszáz éves történet.

A Bánk Bán első színpadi próbája Fotó: Éder Vera

Rendezőként már többször is találkozott ezzel a művel. Tartogat-e meglepetést vagy újdonságot a mostani bemutató?

Ez egy különleges év, hiszen idén kétszáz éves az alapmű, Katona József Bánk bánja, amit én a legjobban megírt magyar darabnak tartok. Amióta színházzal foglalkozom, újra és újra találkozom vele. Eddig a drámát és a belőle készült operát is számítva összesen nyolc alkalommal rendeztem meg. Mindegyik rendezés építkezik egy kicsit az előzőből, de mindig tartalmaznak és mutatnak valami újat a gondolatiság terén is. Az elmúlt időszakban számomra az alapműnek az ötödik felvonása, vagyis az operának a vége erősödött fel jelentőség szempontjából. Az ingyen kegyelem gyakorlása a király részéről – az, hogy nem áll bosszút, és a kor követelményeinek megfelelően, a szokásjogot követve nem pusztítja el Bánk bán egész környezetét – történelmileg is elismert tett.

Mennyire szól a ma emberéhez ez a kétszáz éves magyar történet?

Nem nehéz kapaszkodót találnia a mai kor emberéhez ennek a műnek, hiszen – magyar szempontból bemutatva – európai alapkérdésekből indul ki. Abból a kettősségérzetből, hogy hoztunk magunkkal egy kultúrát, és átörökítettük ide, Közép-Európába a világ megélésének azt a módját, amit talán Keletről hoztunk magunkkal. Kicsit magányosan egy idegen közegben ugyanakkor belekényszerülünk a párbeszédbe és a konfrontációba egy másik igazsággal, a merániak igazságával, aminek szintén van létjogosultsága. Az, ahogy ők látják és megélik a világot, számunkra valahol idegen, nem feltétlenül komfortos, ezért nehezen el- és befogadható. Az egymáshoz csiszolódás, egymásra hangolódás a történelem során néha békésen zajlik, de az esetek többségében erős egymásnak feszülésekkel jár. Ez így volt, amióta itt vagyunk Európában, és addig így is marad, amíg magyarok lesznek itt, Európa közepén.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Mennyire befolyásolja egy-egy ilyen előadás rendezésekor az, hogy mielőtt rendező lett, magyar-történelem szakon is szerzett diplomát?

Valamennyire bizonyára hatással van ez a rendezéseimre. Néha az ember konfliktushelyzetbe is kerül, mert történelmi tanulmányaiból tudja, hogy bizonyos dolgok a valóságban azért nem egészen úgy történtek. De a műnek van egy saját igazsága is az események kapcsán. Attól nagy egy mű, ha az általa elmesélt történet esszenciáját képes megfogni. Nem a történelmi hűség a legfőbb elvárás. Shakespeare is ettől zseniális: a saját korának és múltjának történéseit dolgozza fel, de nem megy bele a napi történések történészi igazságának, hitelességének kutatásába. Helyette az események lényegét ragadja meg, művészi módon. Ilyen értelemben Katona műve is önmagáért való, nem kell pontosítani itt-ott, mert megfogja a lényeget: a Hamletéhoz hasonló vívódást. Hiszen Bánknak van egy államférfiúi szerepköre, a király ráruházta a hatalmat, magánemberként pedig ott a sértett férfiúi büszkesége. Ez a két energia sokáig kioltja egymást, lebénítják a karját, nem engedik cselekedni. Fontos belátni, hogy a meráni világnak az igazsága is egy igazság. Az ő gondolataik, és az, ahogy megélik a világot, ugyanúgy relevánsak. Csak összeütközésbe kerül a mi igazságunkkal. Gertrúd számára például értelmezhetetlen az a kétely, amit Bánk a felesége, Melinda hűtlensége miatt érez. Nem érti, mert nem úgy tekint a nőkre, mint Bánk, akinek a szemében szinte szentek.

Az Ön ars poétikájának is tekinthető „költői színház" hogyan valósul meg ebben az előadásban?

Elsősorban a prózai színházra gondolva fogalmaztam meg ezt a terminust, de ezúttal is arra törekszem, hogy sűrítményeket hozzak létre. Olyan gesztusokat, tárgyakat, helyzeteket, díszletelemeket, amelyek szimbólumokként és metaforákként, túlmutatva önmagukon segítenek elindítani a nézők fantáziáját, lelkét és érzelmeit egy másik szint felé, mint amit a hétköznapokban élünk. Ezúttal is lesznek metaforikus gesztusok, figurák és kellékek a színpadon, amik túlmutatnak önmagunkon, miközben persze megpróbáljuk ezt a krimibe illő, száguldó szenvedélytörténetet tisztességesen elmesélni.

A Bánk Bán első színpadi próbája Forrás: photos by EDER VERA/Eder Vera

A margitszigeti bemutató után milyen terveik vannak az előadással kapcsolatban?

Szeptember ötödikén Debrecenben játszunk. A Csíksomlyón tervezett bemutató idén sajnos elmaradt, amit nagyon bánok, mert én egyszer már megélhettem azt a csodát, amit egy ottani előadás jelent. Hihetetlen érzés harmincezer embernek játszani abban a szakrális térben. Jövőre újra megpróbáljuk. De az előadásnak – hacsak a járvány nem szól közbe – ősszel, télen és tavasszal nagyon szép útja lesz. Közel száz előadás van már tárgyalás alatt vagy lekötve, ami egy opera-előadás esetében példátlan. Vannak előre egyeztetett meghívások nemcsak a Kárpát-medencéből, de többek között Olaszországból is.