Mutassuk meg, milyen hatalmas érték magyarnak lenni!

"Az életemben sok kemény pillanat volt, például amikor a Békemeneten több százezer ember előtt énekeltem, vagy amikor megnyilvánultam, hogy keresztény, konzervatív érzelmű ember vagyok, és az életemben első az Isten, a haza, a nemzet és a család. Ha ezt elmondja az ember, akkor egyfajta vallomást tesz. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor megtudtam, hogy kitüntetést kapok" - mondta az Origónak Molnár Levente, világhírű operaénekes, a New York-i Metropolitan, a párizsi Opera, a bécsi és a müncheni Staatsoper ünnepelt művésze, miután megkapta a Magyarország Érdemes Művésze díjat. A kitüntetést nem tudta személyesen átvenni, mert Kézdivásárhelyen lépett fel zenekarával, a Magyar Rhapsody Projekttel, amely különleges, ősi hangzásvilágú dalokat játszik. Két koncertet is adtak, amelyekre a jegyek egy nap alatt elfogytak. Elmondta az Origónak azt is, hogy a zenéjükben olyan erő van, amihez minden érző magyar szív csatlakozni tud. 

Magyarország Érdemes Művésze díjban részesültél március 14-én. Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy megkapod a díjat?

Elsősorban arra gondoltam, hogy Soli Deo Gloria - vagyis Istené a dicsőség. Ha egy énekes díjat kap, azt mondják, hogy az adottságot ismerik el a kitüntetéssel, amit Istentől kapott. Hasonlóképp látom én is. Azonban az is igaz, hogy próbáltam mindig egyenesen, becsületesen, a hazámat szolgálva dolgozni és tevékenykedni. Tudom, hogy ha az ember nem megalkuvó, sokak számára problémás lehet. Olyan ember vagyok, aki kész a kompromisszumokra, ha a szakmáról, operáról, zenéről vagy a hazáról van szó, de csak akkor, ha az előre visz, épít. Ha valami nem sikerül, ha nem tudok elég ügyesen teljesíteni, akkor inkább várok, hogy megérjen a pillanat. Ez egyfajta kommunikáció az öntudattal, a bűntudattal és legfőképpen a Teremtővel. Mindent megpróbálok úgy tenni, hogy az túlhaladjon az emberi mivoltomon. Az életemben sok kemény pillanat volt - többek között te is ott voltál velem egy-egy alkalommal, például amikor a Békemeneten több százezer ember előtt énekeltem, vagy amikor megnyilvánultam, hogy keresztény, konzervatív érzelmű ember vagyok, és az életemben első az Isten, a haza, a nemzet és a család. Ha ezt elmondja az ember, akkor egyfajta vallomást tesz. Ezek a gondolatok kavarodtak bennem, amikor megtudtam, hogy megkapom a Magyarország Érdemes Művésze díjat.

Molnár Levente világhírű operaénekes Kézdivásárhelyen, a Magyar Rhapsody Projekt nevű zenekarával Forrás: Tóth Mátyás

Nem tudtad személyesen átvenni a díjat, mert a Magyar Rhapsody Projekt nevű zenekarral Kézdivásárhelyen léptél fel azon a napon. Nem bánod?

Sok szempontból nehéz és fájó volt, hogy nem vehettem át személyesen a díjat, aminek végtelenül örülök. De igazoltan maradtam távol, hiszen a kézdivásárhelyi koncertet már régen megszervezték nekünk.

Az elmúlt években a nagy állami ünnepeken mindig felléptem, most a március 15-ét Kézdivásárhelyen ünnepeltem, ahol zenésztársaim is megélték a székelyföldi nemzeti összetartást, a hitet, és megértették, hogy miért maradt ez a térség 98%-ban magyar.

Ezt a receptet kellene Magyarországnak is alkalmaznia. Vészterhes időket élünk, jönnek-mennek a nemzetek a világban, oda akarnak menni, ahol több pénzt kapnak - lényegében érdemtelenül, csak azért, mert ott vannak. A jövőben fontos lesz, hogy mindenki megtalálja, hol tud a magyar nemzet hasznára válni, hiszen olyan kor közelít, amikor az embernek be kell állnia az értékrend mögé, és erős emberekből ütőképes közösség jöhet létre, ami kikezdhetetlen, stabil. Értékeinket, kincseinket így meg tudjuk mutatni. Azért dolgozom, hogy a kultúrában segítsem ezt a gondolkodást, és a Kárpát-medencében továbbra is a magyar kultúra csillogjon a legfényesebben.

Molnár Levente Forrás: Tóth Mátyás

A világ legnagyobb operaházainak sztárja vagy - egyebek mellett a New York-i Metropolitan, a párizsi Opera, a bécsi és a müncheni Staatsoper ünnepelt művésze -, évekig külföldön dolgoztál, ahol a legnagyobb operaszerepeket énekelted elképesztő sikerrel. Miért döntöttél úgy néhány éve, hogy mégis hazajössz és itthon dolgozol?

Nagyon sok operaházban énekeltem - valóban, a legnagyobbakban. San Franciscótól New Yorkon át a nyugat-európai színpadokon.

Nem azért jöttem haza, mert nem éreztem volna jól magam, hanem azért, mert az ottani értékek nem nemesítettek.

Tudtam, hogy itthon nehezebb, küzdelmesebb lesz, de mégis hazatértem. Mert a hazám, nemzetem értékei mindennél fontosabbak.

Most, amikor Székelyföldre érkeztem a koncertre, az első dolgom az volt, hogy felmentem a Csíksomlyói Szűzanyához, és hálát adtam mindazért, ami történt velem az elmúlt időszakban. Kiderült, hogy mi az én feladatom, és az is világossá vált, hogy itt a helyem. Megköszöntem a kitüntetést is, amit kaptam. Olyan székely ember vagyok, aki ezt is hazahozza majd, ide, Székelyföldre, hiszen építem tovább a Nagyváradi Partium Keresztény Egyetemet, továbbra is mesterkurzusokat tartok, a legjobbak közül választom ki a legjobbakat.

Úgy érzem, hogy minden tettünkkel azon kell dolgozni és abban kell kérni Isten segítségét, hogy mutassuk meg, milyen hatalmas érték magyarnak lenni.

Molnár Levente Forrás: Tóth Mátyás

Kézdivásárhelyen milyen volt az ünnep, hogyan fogadták a Magyar Rhapsody Projektet?

Az egyik legnagyobb igazi magyar ünnep itt a március 15-e. Már hónapokkal ezelőtt meghívást kaptunk erre a jeles napra. Két koncertet adtunk - egyiket 14-én, másikat 15-én. Egy nap alatt elfogyott az összes jegy mindkét koncertre. Szűnni nem akaró tapsot kaptunk, sokszor alig tudtuk elkezdeni a következő számot, mert a közönség állva tapsolt és hosszú percekig ünnepelt. Alig hittem el, hogy micsoda hatalmas sikerünk van. Az első sorban ültek a szüleim, akik könnyeikkel küszködtek, mint ahogy a közönség soraiban többen. A koncert után rengeteg gratulációt kaptam a díj miatt is.

A Magyar Rhapsody Projektet én új magyar feltámadásnak hívom. A zenénkben olyan erő van, amihez minden érző magyar szív csatlakozni tud.

Kodály- és Bartók-feldolgozásokat adtunk elő, de szavalatok is elhangoztak a zeneszámok között, és persze a Hazám, hazám című operaáriát is előadtuk saját feldolgozásban.

Bársony Bálint Kézdivásárhelyen, a Magyar Rhapsody Projekt nevű zenekarral Forrás: Tóth Mátyás

Erőt sugárzunk, a magyar aranykor erejét. Székelyföldön pedig én is töltődöm, és itt adom ki minden energiámat.

Azt érzem, most olyan erőben vagyok, hogy a nemzetem hasznára tudnék lenni.

Nehéz időket élünk, ezért fontos, hogy akik nagyon akarnak és szívből szolgálják a magyar közösséget, ők legyenek ott, ahol szükség van a munkára. A koncerten egyébként mint dalszerző is bemutatkoztam, két dalt is előadtunk, amit én írtam.

Egy nap alatt elkelt minden jegy a Magyar Rhapsody Projekt koncertjeire Forrás: Tóth Mátyás

A Magyar Rhapsody Projektnek egészen különleges a hangzásvilága: ősi motívumok is megjelennek, dobokkal, nagy hatású zenével, és te mint operaénekes énekelsz a zenekarban. Hogyan jött az ötlet, hogy létrehozzátok ezt az egyedi fúziót?

A zenénkkel - valóban, az ősi hangzásvilággal, dobokkal - újra tudjuk kódolni a fiataljainkat, magyarjainkat, hogy érezzék, mekkora büszkeség ehhez a nemzethez tartozni. A zenénkből a magyar erő, a magyar szépség árad. Száll, mint a turulmadár. Megmutatja a magyarok képességeit és csodáit. Hiszen olyan csodálatosak vagyunk.

Rendkívül gazdag a kultúránk, gyönyörű az országunk megannyi tájegységgel, amelyek hagyományai, művészetei, de még az ételei is egyediek. A kultúránkkal tudjuk megmutatni, bizonyítani és védeni jogosultságunkat Európában és bárhol a világon.

A Magyar Rhapsody Projektben megtaláltam egyfajta boldogságot, de természetesen, ha lehetőségem lesz, az operaszínpadot sem hagyom el, mert nagyon sokan várnak vissza.

Molnár Levente világhírű operaénekes Kézdivásárhelyen, a Magyar Rhapsody Projekt nevű zenekarával Forrás: Tóth Mátyás

Sokat dolgoztál külföldi operaházakban, talán jobban - objektívebben - látod a magyarság helyzetét, kulturális gazdagságát, erejét a világban. Mi kellene ahhoz, hogy minél többen érezzék a büszkeséget?

Éveken át nyugati operaházakban énekeltem, össze tudom hasonlítani más országok kulturális értékeivel a magyar kincseket. Látom, érzem, hogy hova kell magunkat tájolni. Azt is tudom, hogy hatalmas sikerekre és önbecsülésre van szüksége a magyaroknak.

A dalszövegeim lelkesítenek, ugyanis azt szeretném, ha mindenki érezné, hogy magyarnak lenni különleges dolog, hatalmas büszkeség.

Körülbelül huszonkét éves lehettem, amikor megfogalmazódott bennem, hogy két példaképem van. Az egyik Böjte Csaba, aki lelkileg és emberileg mutatott nekem példát, szakmai szempontból pedig Jonas Kaufmann, a világ egyik legnagyobb tenorja. Később persze dolgoztam mellette, és abban a házban is énekeltem, ahol ő. De az Isten úgy adta, hogy valahogy mégis Böjte Csabához kötődtem jobban, mert az ő munkája, elhivatottsága lenyűgöző. A háború közepén elvitt Kárpátaljára, és az ottani magyaroknak egy templomban elénekeltem egy áldást, a Palóc Himnuszt. Több ezren hallgatták gyertyával a kezükben - hiszen nem volt áram, csak gyertyákkal tudtak világítani. Erőt próbáltam adni, de mindeközben én is hatalmas energiát kaptam tőlük. A kárpátaljai magyarok könnyeztek, több ezer ember szeme csillogott, és éreztem, hogy tudják, erősnek kell lenniük, és nekünk is erősnek kell lennünk.

Az egész nemzetnek egységesnek, kikezdhetetlennek kell lenni.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elgyengüljünk. Minden magyar ember szívében jelen van a büszkeség, a tisztelet nemzetünk iránt.

A Magyar Rhapsody Projekt Kézdivásárhelyen Forrás: Tóth Mátyás

A mai világban - különösen a nyugati, baloldali mainstreamben - a nemzeti értékek kissé mintha háttérbe szorultak volna. Véleményed szerint ebben az erőszakos cancel culture-ban hogyan lehet megőrizni a hagyományainkat, kulturális értékeinket?

Ez a kivételes munka, amit a miniszterelnök és a külügyminiszter végez, egészen páratlan. Ők nemcsak politikusok, hanem művészien politizálnak. Megalkotják azt a retorikát, ahogyan a nagyhatalmakkal tárgyalnak, hogy megértessék a magyar álláspontot: azt, hogy meg szeretnénk maradni, hagyjanak nekünk helyet, hadd éljük a saját értékrendünk mentén az életünket. Ez valódi művészet a mai világpolitikában. Észérvekkel ugyanis már nem lehet megértetni, hogy mi különleges, ősi, békepárti nép vagyunk.

A magyar történelem során rengeteg áldozatot hoztunk a nemzetért, csodákat vittünk végbe. Tudjuk, hogy mit jelent a háború és mit jelent a béke. És azt is tudjuk pontosan, hogy mit jelent a szabadság.

Mi nem forradalmat robbantottunk ki 1848-ban. A forradalom ugyanis felforgató. Mi szabadságharcot vívtunk. Szabadságra volt szükségünk, amit elvettek tőlünk. Köszönöm az összes vércseppet a márciusi hősöknek, a 48-49-es szabadságharcosoknak. Kivívták nekünk, hogy a kultúránkat szabadon élhetjük, hogy a szabadság nemzete legyünk. Megmutatták, hogyan kell gerincesen kiállni saját magunkért és tenni a boldogulásunkért. Petőfiék páratlan kultúrát hagytak ránk. Nagyon szegények lennénk, ha ez nem lenne. Most is kősziklaként állunk, és harcolunk, hogy megőrizhessük a konzervatív, keresztény értékrendünket. A nagyhatalmak jöhetnek-mehetnek, sértegethetik egymást és minket is, de Magyarország vezetői a magyarokat védik, és itt annyira egységes a gondolkodás - ez a tavalyi választásokon is kiderült -, hogy ezzel nem tudnak a nyugati nagyhatalmak semmit sem kezdeni. De visszatérve a magyar kultúra csodáira: bármilyen globalizmusra törekvő támadások érnek is minket, hagyományainkat, kultúránkat védeni kell, hiszen az egész Kárpát-medencében a miénk a legszínesebb. Ha csak az operát nézzük: ha lehetőségem lenne, összekötném a székelyföldi kulturális életet a nyugat-magyarországival, csodálatos operákat láthatna a közönség, úgy felpezsdülne az operaélet, hogy arra mindenki felfigyelne - még külföldön is. Félre kell tenni a gyűlölködést, és egy célért kell dolgozni. Azért nem tévedtem el a nagyvilágban, nem lettem boldog olyan külföldi országokban, ahol jóval többet fizettek, és azért jöttem haza, mert tudtam, hogy mi az a pont, amihez igazodnom kell. Ez pedig a hitem és a nemzetem. Azon dolgozom, hogy tovább erősítsük a kultúránkat, amivel még csodálatosabbá tehetjük nemzetünket.

Április ötödikén ünnepled a negyvenedik születésnapodat. Gondolkodtál azon, hogy honnan hová jutottál - a világ legnagyobb operaházai kapkodnak érted, valódi sztárként ünnepelnek New Yorktól Párizsig -, mi az, amit elértél, és milyen munkák várnak még rád?

Igen, elgondolkodtam azon, hogy bariton létemre szinte olyan sikereket értem el, mint egy tenor vagy egy szoprán - akik általában híresebbek szoktak lenni, mint például egy bariton. Mindig egyedül ünnepeltem a születésnapomat a korábbi években, hiszen valamelyik külföldi operaházban dolgoztam éppen. Most viszont végre itthon leszek, és ennek nagyon örülök. Amikor végiggondolom az életemet, folyamatosan hálát adok. Hiszem, hogy a hála ereje óriási. Mindenkinek sokat segítene, ha megtanulná, hogy hálát adjon mindenért, amije van. Az egyik dalom úgy kezdődik, hogy

tisztelem a múltam értékét, teremtem méltó jövőjét."

Ezt a méltó jövőt kellene kiemelni mostanában. Látni kell, hogy milyen gazdagok vagyunk, mennyi mindenünk van. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, és mindig azon kesergünk, hogy mi az, ami nincs nekünk, még az is eltűnik, ami van, mert nem használjuk. Azon is elgondolkodtam, hogy nehéz volt hazajönni erőm teljében, nagy sikerekkel a hátam mögött. Itthon ugyanis az embert próbára teszik szakmailag. Kérdés, hogy elbukik, vagy talpon tud-e maradni. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik próbára tettek, és próbára tesznek ma is. Nagyon sokan bántottak, ezt a szakmában is pontosan tudják. Mégis teljes szívemből, szeretettel jöttem haza, és megosztom tehetségemet a gyerekekkel. Nyitott szívvel élek.

Ha segítséget kapok, többszörösen szeretném visszaadni, mert a világ így lesz még jobb, még több.

Talán furcsa, de nagyon megszerettem azokat az embereket, akik engem bántottak, bántanak. Hálás vagyok nekik, mert olyan helyzetbe hoztak, hogy egy másik, produktív oldalam is megmutatkozott: dalokat írok, és a Magyar Rhapsody Projekttel zenélhetek. A zenekarral újraértelmezzük a magyar kultúra ősi, vagány motívumait. Megtanultam a nehézségekből profitálni, így most hála van a szívemben. Ha majd az abszolút tehetségek értékrendje kialakul a magyar opera világában is, akkor ott is újra színpadra állok.

Sokszor említetted a magyar opera helyzetét - arról is beszéltél, hogy hogyan változtatnád meg a magyar kultúrán belül az Operát. Pályázol az igazgatói posztra?

Igen. A pályázatomat megírtam már, amiben leírtam a terveimet, de egyelőre ennél többet nem mondhatok.