Mégsem mondhatják, hogy seggeket mennek nézni

2013.06.24. 19:29

A fesztiváltotó nagyon unalmas játék lenne: túl jó eséllyel lehet megtippelni, hogy melyik zenekar milyen időpontban lép fel a nagyszínpadokon. A főműsoridőben koncertező, a plakátokon a legnagyobb betűkkel kiírt zenekarok igen lassan cserélődnek. Mi lehet ennek az oka? A Kispál és a Borz, a Punnany Massif és a Supernem példáját megnézve kerestük erre a választ.

A nyugati fesztiválokon is vannak persze élő legendák, nagy öregek és hasonlók, de jóval hamarabb felkerülhetnek új zenekarok a legjobb pozíciókba, és jóval hamarabb ki is pottyanhatnak onnan. Nálunk inkább a lassú menetelés a jellemző; másfelől pedig az, hogy aki egyszer főműsoridős, nagyszínpados pozícióba került, a plakátokon nagy betűkkel szerepel a neve, vagyis - a magyar zenei életben is elterjedt angol szóval - headliner lett, az igen sokáig az is marad.

Mi lehet ennek az oka? Három, a fesztiválok nagyszínpadain különböző utat bejárt zenekar példáját megnézve kerestük a választ. A Kispál és a Borz nagyon sokáig volt abszolút vezető nagyszínpados zenekar; a Punnany Massif a magyar zenei életben ritkaságnak számító gyorsasággal, három év alatt került az élvonalba; a Supernem tíz évvel az - amúgy erős - indulás után még mindig csak majdnem headliner. A zenekarok története részleteiben is érdekes és tanulságos azok számára, akiket érdekelnek vagy ők maguk, vagy a magyar zenei élet titkai; ezért az általános, kirajzolódó kép alatt mindhárom pályaképet közöljük.

Magyar út a nagyszínpadig

Azzal mindenki egyetértett, hogy a nagyszínpadok programja a közönség igényeit tükrözi. Ahogy Lovasi András mondta, "nincs összeesküvés, hogy én jóban vagyok a Gerendaival, és ezért nem enged játszani másik zenekart". A megkérdezettek szerint a szervezők nagyon figyelik, hogy ki mennyi embert vonz mind a saját fesztiváljukon, mind másokon, illetve a nagyobb klubokban, és ezt figyelembe véve állítják össze programjukat. Ezért ha az az érzésünk, hogy túlságosan kiszámítható a nagyszínpadok programja, akkor erről az tehet, hogy a közönség ízlése változik lassan.

Fishing On Orfü, a Punnany Massif koncert közönségeForrás: MTI/Sóki Tamás

Az is egyöntetűen kirajzolódott, hogy a nagyszínpados helyeket az hoz, ha egy zenekar nemcsak hogy nagy tömegeket megszólító zenét játszik, hanem rendszeresen végigkoncertezi az egész országot, vállalva mindazt, amivel ez jár: a rengeteg megtett kilométer mellett azt, hogy kezdetben ez nem jelent túl sok bevételt. Ez az alulról építkezés az, ami sokáig tart: gyakoribb, hogy tíz évig, mint a Supernem esetében, és ritkább, hogy két-három évig, mint a Punnany Massifnak. Többen úgy látják egyébként, hogy az utóbbi pár évben van változás: gyakrabb a vérfrissítés, gyorsabb felfutásra van lehetőség, ha valaki jól ki tudja használni az internet (Facebook, YouTube) által nyitott új lehetőségeket; illetve megmozdította a piacot az MR2-Petőfi megjelenése is.

Az már inkább spekuláció, hogy mi lehet az oka mindennek, illetve a nyugati modelltől való különbségnek. Lovasi András szerint nálunk más volt a popzenei nyilvánosság szerkezete: kialakult egy kereskedelmi és egy ettől független élvonal. Szemben a nyugati modellel, ahol a kilencvenes évek elején megjelent az alternatív zene a mainstreamben is, nálunk ezek egymástól teljesen függetlenül működtek, így a kereskedelmi rádiók által működtetett "csúcsra járatás - lecsengés" modell a független élvonalban, tehát a fesztiválok nagyszínpadain nem érvényesült. A Supernem frontembere, Papp Szabolcs szerint a fesztiválok közönsége számára az egyik legfontosabb érték a hitelesség, amit csak alulról építkezve lehet elérni, a tömegmédiában való megjelenés ellene hat. Ha viszont csak az a jó, aminek szájról szájra terjed a híre, akkor nem lehet hirtelen felfutni. Ehhez a Punnany Massif menedzsere azt tette hozzá, hogy a magyar poppiac kis mérete itt is érezteti a hatását: nálunk csak az igazán nagy tömegeket megmozgató zenekarok férnek fel a nagyszínpadokra, míg nagyobb piacoknál a rétegzenék közönsége is eltart akár külön fesztiválokat. Persze ezek a magyarázatok nem kizárják, inkább kiegészítik egymást; és további tényezőket is lehetne találni.

Kispál és a Borz, Kiscsillag: mi próbáltunk önmérsékletet tanúsítani

Aligha kell magyarázni, hogy nagyon hosszú időn át a Kispál és a Borz volt az egyik megkerülhetetlen, főműsoridős nagyszínpados zenekar. Az együttes korai korszaka jól mutatja, hogy mennyire más volt a magyar zenei élet, mint mostanában, amikor ők befutottak. Lovasi András a Quartnak elmondta, hogy például 1993 nyarán mindössze öt-hat koncertjük volt: a Szigeten, az EFOTT-on, néhány motoros fesztiválon (amelyek akkoriban még "nem lettek önálló világgá"). Ezekben az években ősszel és tavasszal voltak koncertek, kb. 40-40, télen pedig legfeljebb egy-kettő. Ma viszont a legtöbb zenekar nyáron játssza a legtöbb koncertjét. A fesztiválok abból a szempontból is nagyon fontosak, hogy ezeken lehet fix gázsira, viszonylag biztos jövedelemre szert tenni. A legtöbb klubban viszont a pénz "olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája" - mondta Lovasi András.

Ebben a korszakban, "a kezdeti idők romantikája és lelkesedése" által fűtve a Kispál és a Borz rengeteg koncertet vállalt az egész ország területén. "Hoztunk valamennyi közönséget, drágák sem voltunk, megérte meghívni minket" - jellemezte a helyzetüket a klubok szempontjából Lovasi András. Ráadásul mivel a zenekarnak nem volt technikusa, senkije, "felpakoltuk a cuccunkat egy Wartburgba, az anyósülésen volt a dob", ezért a viszonylag alacsony gázsiból is sok, alkalmanként 3-4 ezer forint maradhatott a tagoknál. Más, mondjuk a fővárosban befutott zenekarok viszont nem csinálták ezt meg, így nem tudtak kitörni Budapestről. "Ezt mindig kihagyják, amikor azon morfondíroznak, hogy miért pont a Kispál lett az, ami aztán meghatározta a kilencvenes éveket" - mondta Lovasi.

A Kiscsillag a Sziget fesztiválonForrás: MTI/Mohai Balázs

Nagyjából 1995 körül már majdnem mindenhol nagyszínpados zenekar volt a Kispál és a Borz, és ezt a helyet meg is tartotta. "Mindig nagyon szomorú voltam, amikor olvastam ezeket a szomorú újságcikkeket arról, hogy miért mindig a Kispált és a Tankcsapdát hívják headlinernek, de erről én nem tehettem" - mondta Lovasi András, aki elmesélte, hogy egyszer több zenekarral, a Tankcsapdával, a Quimbyvel és másokkal egyeztetve felajánlották a szervezőknek, hogy átvennék a német mintát, és egy-egy nagyobb zenekar egy fesztiválon csak kétévente játszana. "Mi próbáltunk önmérsékletet tanúsítani, de a fesztiválok azt mondták, hogy eszünkbe ne jusson" - mesélte az eredményt Lovasi András. Szerinte a szervezők (akik általában a klubokból nőnek fel) pontosan ismerik a piaci viszonyokat. "Ha egy zenekar csinál egy önálló koncertet Budapesten kétezer fővel, ezzel nagyjából a következő nyárra beárazza magát, és meg lehet mondani azt is, hogy hol fog játszani." Vagyis "nincs összeesküvés, hogy én jóban vagyok a Gerendaival, és ezért nem enged játszani másik zenekart". Már csak azért sem, mert a fesztiválokon hatalmas pénzeket lehet bukni. "Én már vagyok olyan rutinos, hogy ha elolvasok egy rosszul összerakott programot, akkor meg tudom mondani, hogy mennyi lesz a bukta körülbelül, és általában el is szoktam találni" - jelezte Lovasi András, hogy mennyire nem lehet kockázatot vállalni ezen a piacon.

A Kiscsillag, Lovasi András 2005 óta működő zenekarának helyzete pedig folyamatosan, fesztiválonként változik. "Egy-két éve többször előfordult, hogy jó helyen, jó időben játszottunk, csak folyamatosan a nagyszínpaddal szemben, így hol a Tankcsapda gitározott le minket, hol a Machinehead vagy ilyesmi" - mesélte Lovasi András, aki, mint mondta, már abban a helyzetben van, hogy hisztizhet a menedzsmentjének, így azt kérte, hogy vagy a nagyszínpadon, vagy olyan helyen játsszanak, "ahol legalább hallom a saját gitáromat". Így aztán következő nyáron több fesztivál felrakta őket a nagyszínpadra. De ez kockázatos volt szerinte: "ha ez azt eredményezi, hogy valahol nem lépünk fel, akkor lesz egy térség, ahol nem játszottunk fél vagy egy évig". És a magyar piac úgy működik, hogy sok pénzbe kerül, valamint sok mozgósítható médiakapcsolat kell ahhoz, hogy valaki visszakerüljön a köztudatba. "Sokkal drágább ez, mint folyamatosan ott lenni" - és ez egy újabb ok arra, hogy minden fesztiválon ugyanazokba a zenekarokba botlik az ember.

Lovasi András szerint leginkább a magyar popzene sajátos fejlődése a felelős azért, hogy néhány zenekar ilyen hosszú időn keresztül meghatározó maradt a piacon; szemben azzal, amit külföldön látunk. Nálunk a Kispál, a Tankcsapda azért lett folyamatosan egyre népszerűbb, mert igazából a média soha nem járatta csúcsra ezeket a zenekarokat, nem tudták kifutni magukat. Ugyanis nálunk "egymástól függetlenül, gyakorlatilag teljesen elzárva létezett egy kereskedelmi mainstream és egy független mainstream. Ha például a Tankcsapda bekerült volna a médiába, akkor az történt volna vele, hogy felfut, mint ahogy felfutott a Republic a Kismadár idején, és aztán óhatatlanul egy alacsonyabb szintre csúszik vissza. Egyszerűen egy idő után a leglelkesebb rajongóból is komoly indulatot tud kiváltani egy agyonjátszott sláger." Itt viszont a független mainstream legsikeresebb zenekarait folyamatosan a magáénak érezhette egy-egy szubkultúra, és a felfutás elmaradása miatt az sem történt meg, hogy a sznobok továbbálltak volna - "pedig a jó új zenekarokat mindig a sznobok fedezik fel, majd dobják el, miután már túl sok ember szereti, és keresnek mást" - mondta Lovasi András. (Mindez azért nem jelenti azt, hogy kisebb hullámvölgyek ne lettek volna a Kispál pályáján; a Lovasi által "egy válságban lévő zenekar válságtermékeként" jellemzett Ül lemez, illetve  Bräutigam Gábor dobos kiválása után, ha nem is rögtön, de visszaesett némileg a nézőszám - ám a Csinibaba sikere hamarosan visszahozta a zenekart, és még nagyobb közönsége lett, mint korábban.)

Kiscsillag, Sziget fesztivál, közönségForrás: MTI/Mohai Balázs

A magyar popzenében szerinte a kétezres évek közepén következett be az, ami nemzetközi szinten a kilencvenes évek elején játszódott le: hogy az "alternatív zene" megjelent a mainstreamben, és összekeveredett vele. Nálunk a két kör sokáig nem zavarta egymást: "mi kluboztunk, fesztiváloztunk, ők meg diszkókba jártak hétvégenként playbackelni, esetleg vállalati bulikba, jó lemezeladásokat produkáltak, a saját csatornáikon biztosították a megélhetésüket. Néha csináltak egy nagy koncertet, ahol bebizonyították, hogy tudnak énekelni, hívtak jazz-zenészeket is". Aztán a lemezeladások összeomlásával, a haknik kilencven százalékának eltűnésével, plusz a tehetségkutató műsorok által behozott rengeteg új szereplő miatt összeomlott a kereskedelmi rádiós pop korábbi működési modellje. Az ebből élő zenészek "azon része, amelyik képes volt élő produkcióba átmenteni magát, vagy eleve így szakosodott, nyilván megjelent azon a piacon, ami maradt, tehát az élőzenés piacon. Hirtelen ott találta magát, ahol mi addig elálldogáltunk. Például a Compact Disco azokon a fórumokon játszik, mint a Kiscsillag, miközben a hasonló hangzású zenekarok a kilencvenes években meg sem fordultak volna ilyen klubokban. Megvagyunk békésen egymás mellett, és ezzel nagy baj nincs is. Nagyjából azt modellezzük le, ami 15-20 éve megtörtén az angolszász poppiacon." A korábbi elkülönülés legalább részleges felszámolásában az MR2-Petőfi rádió is nagy szerepet játszott.

Lovasi András úgy látja, hogy a legújabb fejlemény az, hogy immár nem egyes albumokra, sokkal inkább egy-egy, az interneten hatalmas népszerűséget elérő számra épülhet egyes előadók karrierjének hirtelen fellendülése - hasonlóan az ötvenes évekhez, amikor a kislemezekre épült a popkultúra. Szerinte sokkal gyorsabban változik már a fesztiválok piaca, mint korábban; több a zenekar is, és az embereknek is több a kedvence. Ráadásul olyan különbségek is vannak a fesztiválok között, amelyeket esetleg a fellépők összeállítását figyelő rockújságírók nem vesznek észre, viszont a közönség számára fontosak. Eleve kérdéses, hogy mi a zenekarok szerepe: "mégsem mondhatja azt hatezer ember, hogy azért mennek a Fishing On Orfűre, hogy bebasszanak és jó seggeket nézzenek hátulról. Valamit kell mondani, hogy mire mennek. Ez a közösségi élmény, a zene sok esetben csak egy vatta - de nem mindegy, hogy milyen színű, mi a neve ennek a vattának."

Punnany Massif: akkor maradhatsz nagyszínpados, ha felnősz a feladathoz

A Punnany Massif ugyan tízéves születésnapját ünnepli a Volt nulladik napján, de az első lemez, az (a mostaninál jóval szűkebb, zártabb) hiphopos körökben jól fogadott Körkorkép (2006, ingyen letölthető innen) után sokáig szünetelt a zenekar. A mostani felállás magja 2010 tavaszán alakult ki, és idén már egyértelműen nagyszínpados zenekarnak számít mindenhol. Szintén 2010-től foglalkozik a zenekar ügyeivel Soltész Péter menedzser, akivel a magyar popban szokatlanul gyorsnak számító felemelkedés hátteréről beszélgettünk.

"Legyél jó, menj el minél több helyre, minél jobban közvetítsd az eredményeidet" - így foglalta össze a zenekar "titkát". Azt, hogy "legyél jó", a magyar fesztiválok piacát tekintve úgy kell érteni, hogy itt csak az lehet sikeres, nagyszínpados előadó, aki széles rétegeket megszólító zenét készít. Míg Nyugat-Európában, egy sokkal nagyobb piacon a rétegzenék legsikeresebb előadói is kellő mennyiségű rajongót tudnak szerezni, így akár egész fesztiválokat is lehet egyes kisebb műfajokra építeni, nálunk erre egyszerűen nincs elég közönség. "Ha egy rétegzenében te vagy a legjobb, de ez csak a fesztivállátogatók húsz százalékát érdekli, akkor egy húsz százalékos színpadot fogsz kapni" - mondta a menedzser.

Azt is elárulta, hogy kemény munka van a mögött, hogy a közönség ott látja a mosolygó zenekart a nagyszínpadon. "Ezt megelőzte nagyon sok próba, telefonálgatás, utazás, pakolás, korán kelés, későn fekvés, kényelmetlenség." És egy komoly elhatározás: "akkor tudsz nagyszínpados maradni, ha felnősz a feladathoz. Az elején a Punnanynak is volt pár olyan köre, hogy késtek, lazultak, berúgtak. De egy fesztiválon erre nincs idő, és ha egyszer eljátszod ezt, ha miattad úszik a színpad, akkor elkönyvelnek amatőrnek és nem fognak többet elhívni, akármekkora közönséget mozgatsz meg. Bármilyen nehéz is, össze kell kapnia magát a zenekarnak, és utána buliznia, nem előtte." A nehézségeket pedig akkor lehet jól viselni, ha látja a zenekar az eredményt. "Tavaly nagyjából 15 ezer kilométert mentünk az országon belül, borzasztóan bele kellett adnia magát mindenkinek. De volt egy cél, amit mindenki látott: hogy folyamatosan jobb lehetőségekhez jutunk." Hozzátartozik ehhez, hogy a Punnany Massifban hivatásos zenészek játszanak, csak néhány tagnak van egyéb munkája, és a fesztiválszezonban mindenki a zenélésnek rendel alá minden mást. Na és persze a zene: túl azon, hogy a számoknak jóknak kell lenniük, azt is ki kell tapasztalni, hogy "mitől ütőképes egy setlist (vagyis a számok adott összeállítása, sorrendje egy koncerten), mire hogyan reagál a közönség, és ezt magabiztosan oda is kell tenni koncertről koncertre, ami rengeteg próbát és határozott zenei irányítást, stílusérzéket előfeltételez." A Punnany Massif ráadásul folyamatosan változtatja, átvariálja színpadi programját, hogy ne unja meg a közönség.

A Punnany Massif a tavalyi EFOTT-onForrás: MTI/Mészáros János

A 2010-es feléledés után a Punnany Massif mindenhová elment, nemcsak Pécsen, ahonnan származnak (és ezt büszkén hangoztatják is) és Budapesten, hanem az egész országban. "Fillérekért, benzinpénzért játszottunk, megalapoztuk a közönségünket, és minden koncert hozott még egy-két másikat. Szájról szájra adták az emberek, hogy ez a zenekar jó bulit csinál" - így lett hamarosan országosan ismert a Punnany Massif. Soltész Péter a fesztiváloknak küldött ún. kiajánlókban összefoglalta az eredményeket, és hamarosan fellépési lehetőségeket kaptak kis színpadokon, korai időpontokban; ezeket is mind elvállalták. Segített az is, hogy az első lemez utóhatásaként néhány jól informált fesztiválszervező még emlékezett a zenekarra, és így a többieknél hamarabb felfigyelt arra, hogy itt várható valami. De még 2012-ben is volt olyan szervező Soltész Péter szerint, aki úgy hívta fel őt - mert most már őt hívják -, hogy azt mondta: "ne haragudj, én még nem hallottam rólatok, de mondták, hogy titeket hívjunk". Az is sokat számított, hogy több fesztivál meg szokta kérdezni közönségét, hogy kit szeretnének látni, és az online szavazásokon a Punnany Massif több, akkor még nagyobb nevű zenekart is megelőzött. A menedzser úgy látja: "egyetlen kulcsmotivációja van bármelyik fesztiválszervezőnek: hány embert mozgat meg az együttes, ehhez képest minden csak körítés". Szerinte a fesztiválok a maguk piaci törvényei szerint működnek, és ez többnyire olyan tiszta helyzetet teremt, ahol nem csak a helyezkedés számít, vagy hogy ki milyen típusú zenét játszik. Az számít, hogy ha a szervezők megnézik a nagyszínpadot (márpedig azt mindig figyelik a szervezők), akkor ott látnak több ezer embert.

2012 volt a vízválasztó a Punnany Massif karrierjében. "Már kinyílt az ajtó, majdnem minden fesztivállal tudtam arról beszélni, hogy nagyszínpadra menjünk, de úgy álltak hozzánk, hogy ez az első évünk ott, úgyhogy délutáni idősávot és nem túl sok pénzt ajánlottak. Nem keménykedtem, hogy 'márpedig nekünk ez meg az jár' - odamentünk és bizonyítottunk. Nem egyszer az történt, hogy ötkor többen voltak ránk kíváncsiak, mint az este kilenckor fellépő nagy névre. Az idén már nem nagyon kellett érvelni és nyomulni, más lett az alkupozíciónk" - foglalta össze a tavalyi évet Soltész Péter, aki ezek alapján azt javasolja minden nagyravágyó zenekarnak, hogy a felfutás éveiben ne legyenek mohóak.

A hagyományos út (alulról építkezés, sok koncert) mellett a Punnany Massif sikerének másik kulcsa a nagyon erős online jelenlét. "Szerencsénk volt, hogy akkor indultunk újra, amikor nagyon beindult a Facebook, a YouTube. Pont jókor voltunk jó helyen, javunkra tudtuk fordítani az új lehetőségeket. A Punnany valószínűleg tíz évvel ezelőtt nem lehetett volna ilyen sikeres; korábban sokkal több ajtón kellett bekopogni, hogy bekerülj a médiába. Másfelől most sokkal nagyobb a tülekedés, nehezebb kitűnni" - mondta a Quartnak Soltész Péter. Azt is hangsúlyozta, hogy hiába az online média a legolcsóbb és leghatásosabb, azért abba is sok munkát kell fektetni: rendszeresen kell jelentkezni új - és természetesen a közönségnek tetsző - számokkal, klipekkel, keresni kell a kapcsolatot más zenekarokkal, mindenféle rendezvényekkel, online kezdeményezésekkel; összefoglalva: folyamatosan fenn kell tartani az érdeklődést valami újdonsággal.

A Punnany Massif menedzsere szerint a magyar fesztiválpiac komoly gondja, hogy nagyon kevés a valóban sajátos arculattal bíró rendezvény. Pozitív példaként a Veszprémi Utcazene Fesztivált említette. A zenekar is részt vett a tavaly indított, Pécs City Karnevál nevű felvonuláson; remélik, hogy ebből néhány év múlva legalább regionális érdekességű esemény fog kinőni.

Supernem: a mágikus tíz év

A Supernemnek nem sokkal 2001-es alakulása után, 2003-ban már voltak ismert számai, nagylemez adott ki; és mostanra jutott el oda, hogy a fesztiválok nagyszínpadán játszik, már a kora délutáni idősáv után, viszont általában még az esti előtt. Pedig nemcsak hogy komoly zenei előélete volt a tagoknak (lásd erről interjúnkat), hanem, mint Papp Szabolcs frontember a Quartnak mondta: "egy kiadó, a Gold Record mögénk állt, pénzt, energiát ölt a zenekarba." (Később az 1G-hez kerültek át.) Így kellett tehát tíz év ahhoz, hogy oda jusson a Supernem, ahol most van; és Papp Szabolcs szerint ez sok más zenekarnál is megfigyelhető: "van ez a mágikus tíz év, aminek el kell telnie, hogy a közönség egy zenekarról elhiggye, hogy ezek komolyan gondolják". Hozzá kell tenni ehhez, hogy olyannak kell lennie a zenének is, ami tömegeket tud megmozgatni, hiszen ennél régebb óta is működnek a nagyszínpadra fel nem kerülő (és erre sok esetben nem is törekvő) zenekarok. A Supernem frontembere szerint igen fontos még a szövegvilág, hiszen nálunk a fesztiválokra járó fiatalok nagyon szövegközpontúak: "szeretik énekelni a jó szövegeket, olyanokat, amik választékosan fogalmaznak meg egy olyan életérzést, amellyel azonnal tudnak azonosulni."

Amikor a Supernem indult, nagyon fontos volt a videó: főleg a Rendőrsztori, illetve a Surfpunk is nagy sikert aratott. Akkor ugyebár a tévé játszott klipeket, és ha az ember bekapcsolta, bele tudott futni olyan zenekarokba, amelyeket korábban nem ismert. "Ma ahhoz, hogy valakiről megtudjál valamit a neten, eszedbe kell jusson, hogy az ő nevét üsd be a keresőbe" - és Papp Szabolcs szerint ez a mai zenekarok helyzetét jelentősen megnehezíti. Bár igaz, "mi akkor is rohadt nehéznek éreztük a helyzetünket. De nem volt más választásunk: nem azért csináltuk, mert nincs jobb dolgunk, hanem nekünk ez van, a zenélés". Tovább nehezítette a Supernem dolgát, hogy a mainstream médiában "heavy metal zenekarként volt kezelve", ami ez esetben csak annyit jelent, hogy a rádiókba nagyon nehéz volt bekerülni a torzított gitáros számokkal, még akkor is, ha már a Tankcsapda bőven óriási sztár volt ekkoriban. A Supernem viszont elutasította, hogy változtasson a hangzásán a rádióban játszott dalok szigorú szabályaihoz idomulva. Később azért az ízlés változásával bekerültek dalaik, majd volt, hogy megint kikerültek - így a zenekar pontosan látta, milyen sokat segít a karrierjén a rádiós játszás. "Az elmúlt egy-két évben nagyon sok lehetőséget kaptunk a rádióktól is" - mondta Papp Szabolcs. A 2011-es Tudományos-fantasztikus pop című lemez is látványos ugrást hozott: "Takács 'Jappán' Zoltán producer segítségével sikerült olyan hangot megütni, amit eddig ilyen szinten nem".

Forrás: MTI/Birton Szabolcs

Papp Szabolcs is a folyamatos klubkoncertezésben látja a kulcsot, abban, hogy először be kell kerülni abba a körbe, hogy a zenekar visszajáró, szívesen látott vendég legyen az ország nagy klubjaiban (ami sok helyen az egyetemi klubokat jelenti). Innen szerencse is kell az előrelépéshez: "hogy úgy álljanak a csillagok, hogy akkor lásson sok ember, amikor elkapod ezt az egészet". Ennek ugyanis híre megy, hiszen a fesztiválszervezők nagyon figyelik, hogy ki milyen közönségeket hogyan tud megmozgatni. Papp Szabolcs a Quartnak elmesélte, mennyire megdöbbent, amikor egyszer egy tényleg erős vidéki klubbuliról két év múlva Pesten mondta neki valaki, hogy "hallottuk, mekkora szórakozást csináltatok". A kisebb fesztiválfellépések is nagyon fontosak: "úgy nézik meg több ezren a koncertet, hogy lehet, hogy abból sokan csak arra sétálnak - de ha olyat nyújtasz, akkor jövőre is arra fognak sétálni". Ez nem jelenti azt, hogy más koncerteket viszont el szabad hanyagolni: "mindig úgy kell felállni a színpadra, hogy ha harminc ember van, ha háromezer, ne érezzenek különbséget a kettő között." Végül pedig a menedzserek is igen fontos szerepet töltenek be a Supernem és más zenekarok előrejutásában.

Papp Szabolcs szerint az lehet az oka annak, hogy Magyarországon megvan ez a "mágikus tíz év", míg nyugaton sokszor jóval hamarabb felfut egy zenekar, hogy itt a fesztiválokra járó fiataloknak nagyon fontos a hitelesség. Ezzel viszont nem fér össze, hogy valaki túl sokat szerepeljen a mainstream médiában. Azok, akik a nagyon tág értelemben vett undergroundot szeretik (legyen szó a Kispál és a Borzról, Péterfy Boriról vagy a Punnany Massifról), nem bírják, ha "az arcukba van tolva a zenekar óriásplakátokon, vagy ha valaki havonta ötször szerepel reggeli tévéműsorokban." A Supernem csak akkor vállal ilyen műsort, ha érdekes témáról van szó, egyébként szándékosan fogták vissza a médiaszerepléseket és kezdtek alulról építkezni. Papp Szabolcs szerint ilyenkor tényleg működik az a mechanizmus a közönség körében, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy "bezzeg benneteket ott nem lehet látni, mekkora királyok vagytok, menjünk el a koncertre". Ez viszont azt eredményezi, hogy nem lehetséges egyszerre hitelesnek lenni és hirtelen berobbanni. A Supernem frontembere szerint jellemző példa erre, hogy a tehetségkutatókon feltűnt, tehát igen komoly médiaháttérrel bíró előadók nem bírják úgy megszólítani a közönséget, hogy a fesztiválok nagyszínpadára kerüljenek.

Papp Szabolcs érzi a zenekarban azt a potenciált, hogy még egy idősávot feljebb tudjon lépni. "Saját magunkat is komolyabban kell venni ahhoz, hogy ez működjön; merni kell elhinni magadról azt, hogy ezt meg tudod csinálni. Nálunk most ez a szellemiség, mindenki örül és boldog", és ennek szellemében készülnek nemcsak a nyárra, hanem a következő lemezre is.