Az amerikai felderítők csak munkaidőben háborúznak

Virginiában, a légierő langley-i támaszpontján, B-52-es bombázók egykori hangárjában egy hírszerzési szakértői csapat központi szerepet játszik a háború utáni iraki katonai műveletekben.

A Perzsa-öböl térségétől 10 ezer kilométerre, a hangárban elhelyezett, tompán megvilágított kéttucatnyi lakókocsiban a szakértők számítógépeiken elemzik a a pilóta nélküli Predator gépek és az U-2-es kémrepülőgépek video- és radarfelvételeit - olvasható a The New York Times keddi számának riportjában. A gépek ma is naponta járják Irak légterét, az U-2 15-18 kilométer, a Predator 3-5 kilométeres magasságból pásztázza az országot.

Az iraki háború idején a 30. hírszerző repülőszázad szakértői a célpontok meghatározásában segítettek a számítógépbe táplált információk néhány perc alatt történő kiértékelésével. Most a bukott bagdadi rezsim biztonsági erőinek maradéka ellen segítik az amerikai csapatokat, szerepük volt a múlt szerdán a szomszédos Szíriába menekülő autókonvojra mért légicsapásban, és Abid Hamid Mahmúd al-Tikritinek, Szaddam Huszein iraki exelnök magántitkárának, a volt rezsim negyedik legkeresettebb emberének az elfogásában is.

Az U-2-es gépek műholdak vagy földi állomások révén továbbított felvételeinek elemzői a fekete-fehér kásás képek apró pontjaiból teherautókat, harckocsikat nagyítanak ki, figyelemmel kísérve minden mozgást a határátkelők környékén. Április 5-én egy U-2 30 iraki tüzérségi eszközt és 3 harckocsit fedezett fel Bagdadtól délre. Az elemzők a képek kiértékelése után tájékoztatták a szaúd-arábiai légi műveleti központot, amely utasítást adott a célpont leküzdésére. A célpont észlelésétől a légicsapásig tíz perc telt el.

A 2001 szeptember 11-i terrortámadások óta a Pentagon jelentős mértékben fokozta a műholdas és a légi felderítést, az információk válogatásának és gyors kiértékelésének képességét. A technológia lehetővé teszi, hogy számos munkát a harci övezetektől több ezer kilométerre végezzenek. Az Irak fölött lebegő Predatorok a dél-iraki Tallil bázisról szállnak föl és ezt követően az amerikai Nevadából irányítják őket, az általuk készített videófelvételeket pedig vagy a langley-i, vagy pedig a kaliforniai Beale légitámaszponton elemzik, ahol ugyancsak működik egy szakértői csapat.

A technika révén alig néhány szakértőt küldtek Irakba a légi ellenőrzést támogató 1500 ember közül, ami már csak a költségmegtakarítás szempontjából is jelentős. Az iraki háború idején a kaliforniai és a virginiai szakértői csapat U-2-es felderítőgépek napi hat küldetését kísérte figyelemmel és elemezte, ugyanakkor a nap bármelyik pillanatában három vagy négy Predator tartózkodott a levegőben. A Predator felvételein az elemzők saját szemükkel nézhettek végig egyenes adásban tűzharcot vagy légi csapásokat, láthatták katonák halálát is. A fiatal elemzőknek ezért tábori lelkészek és pszichológusok segítik feldolgozni a rájuk zúduló élményeket.

A csatatereken harcoló katonáktól eltérően az elemzők, miután maguk is kivették részüket a harcokból, a műszak lejártával hazamentek, mint megannyi hivatalnok. A lap szerint igen jelentős lelki megterheléssel járt a ilyen napi munka után a hazatérni a családhoz, a gyerekekhez - és füvet nyírni.