Meghalt a konzervek mögött Picassót dugdosó műgyűjtő

Meghalt Cornelius Gurlitt német műgyűjtő, akinek müncheni lakásában 2012 februárjában felbecsülhetetlen értékű, részben kétes eredetű, vélelmezhetően náci harácsolásból is származó műgyűjteményt találtak.

Adolf Hitler kedvenc műkereskedőjének, Hildebrand Gurlittnak a fia, Cornelius Gurlitt 81 évesen, orvosa és egy ápoló jelenlétében halt meg kedden délelőtt müncheni otthonában, hosszabb betegeskedés után – jelentette be a műgyűjtő szóvivője, Stephan Holzinger. A közlemény szerint a magányosan élő műgyűjtő nemrég súlyos szívműtéten esett át, és többhetes kórházi tartózkodás után a saját kívánságára tért vissza a müncheni Schwabing városrészben lévő otthonába, ahol az elmúlt hetekben éjjel-nappal betegápoló vigyázott rá.

A festmények, grafikák és nyomatok egy részének tisztázatlan eredete miatt a több mint 1400 alkotásból álló kollekciót a német hatóságok lefoglalták, de a zárlatot április elején feloldották, miután Gurlitt szerződésben vállalt kötelezettséget arra, hogy engedélyezi a műkincsek eredetének szakértői vizsgálatát és az esetleges náci rablásból származó műveket visszaadja a jogos örökösöknek. Gurlitt konzervek mögött rejtegette a hatalmas értékű műkincsgyűjteményt.

A festmények eredetének vizsgálata Gurlitt halála után is folytatódik, a szövetségi kormánnyal és Bajorországgal kötött megállapodás az örökösökre is vonatkozik – szögezte le a bajor igazságügy-minisztérium. A tárca közleménye szerint a megállapodás lehetővé teszi, hogy "a náci igazságtalanságok áldozatainak Gurlitt halála után is igazságot szolgáltassanak".

Egyelőre nem tudni, hogy kik öröklik a rejtélyes eredetű, sok millió eurót érő műgyűjteményt, és Stephan Holzinger kedden azt sem tudta megmondani, hogy Gurlitt hagyott-e hátra végrendeletet. Cornelius Gurlitt visszavonultan élt müncheni lakásában és salzburgi házában – ahol később ugyancsak találtak tisztázatlan eredetű festményeket –, az örökölt gyűjtemény ápolásával foglalkozott, és a képek lefoglalásáig ismeretlen volt a német közéletben. Családot nem alapított.

"A képeimnél jobban soha nem szerettem semmit" – mondta élete egyetlen lapinterjújában, amelyet a Der Spiegel című hetilapnak adott 2013-ban.

Monika Grütters kulturális államminiszter szerint elismerésre méltó, hogy Cornelius Gurlitt vállalta az erkölcsi felelősséget az apjától származó alkotások sorsa iránt. Ezzel sokat tett a nácik által elrabolt valamennyi műkincs helyzetének igazságos és méltányos rendezéséért – emelte ki a miniszter a műgyűjtőről megemlékező közleményében.

A képeket 2012 februárjában foglalták le egy adócsalás miatt indított eljárás során Gurlitt müncheni lakásában. A műkincsfogásról csak másfél év után, tavaly novemberben tájékoztatták a nyilvánosságot, miután az ügy kiszivárgott a sajtóhoz. A német kormány súlyos bírálatokat kapott belföldről és külföldről is az ügy titkos kezelése miatt. A berlini vezetés végül összeállított egy szakértői munkacsoportot, amelynek feladata a gyűjtemény vizsgálata a nyilvánosság bevonásával, a gyanús származású alkotások fényképét és fő adatait pedig közzétették az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) Lostart.de címen működő portálján.

A német állammal kötött megállapodásban Gurlitt vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy a nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól. Az eddigi vizsgálatok alapján nagyjából 500 kép tartozhat ebbe a kategóriába.

Cornelius Gurlitt és jogi képviselői a www.gurlitt.info címen februárban információs honlapot indítottak azzal a szándékkal, hogy teret nyissanak a gyűjtemény körüli ügyek megvitatására, és lehetőséget adjanak a visszaszolgáltatási igények benyújtására.

Gurlitt az oldalon közölt írásában hangsúlyozta: mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek a családhoz. Hozzátette: arról nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.

Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A fiánál talált gyűjteményből eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Chagall-kép.