Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Egyelőre még nem értek ide, de egészen biztos, hogy jönni fognak". Legalábbis erről van meggyőződve Martine és André Bechu, miközben a Menton-i Garavan negyedben lévő fényűző tengerparti házuk előtt ülnek. Úgy gondolják, hogy a dél-olaszországi Lampedusa-ban az elmúlt napokban partra szállt több ezer migráns hamarosan eléri lakóhelyüket. És ez a jövőkép egyáltalán nem teszi boldoggá a két hetvenéves lille-i lakost, akik életüket az észak francia nagyváros és a (korábban) „Franciaország gyöngyszeme"-ként aposztrofált tengerparti paradicsom között élik.
Húsz évvel ezelőtt Lampedusa is maga volt a paradicsom. Ma az emberek már a tengerpartra sem mehetnek ki"
- mondja a feldühödött André, akinek most az jár a fejében, hogy eladja a házát és elköltözik a régióból. "És nem mi vagyunk az egyetlenek" – mondja a Le Figarónak.
A nemzetközi válsághelyzetek - többek között az arab tavasz, a szudáni konfliktus és az Afrika szarva régióban zajló háborúk miatt – 2011 óta migránsok szüntelen hullámai zúdulnak a városra. Igaz, Mentont ez eddig viszonylag kevésbé érintette. „Néha-néha felbukkant egy migráns, és azt gondoltuk magunkban: Nézd, itt van valaki, aki megcsinálta – tette hozzá Martine.
A Száhel-övezetből vagy a Keletről érkező menekültek nem maradnak sokáig itt, igyekeznek minél előbb átkelni a városon Nizza vagy egy másik francia, európai célállomás felé.
Itt jobb, ha láthatatlanok maradnak és az éjszaka leple alatt elkerülik a rendőrséget.
Az elmúlt napokban azonban riasztó dolgok történtek, ami miatt a nyugdíjas házaspár a legrosszabbtól tart. Előző nap a házuk fölött fekvő Menton-Garavan vasútállomásra rendőrök érkeztek, figyelmeztették a vonatok ellenőrzésével megbízott tucatnyi tartalékos rendőrt, hogy a következő napokban Lampedusa-ról érkező migránsok árasztják el őket. És ha ez nem lenne elég aggodalom a lakosoknak, akkor ott van még az a titkos építkezés, amit a helyi önkormányzat végez a Saint-Ludovic-i határátkelő közelében. Javában zajlik az átalakítás és a kitoloncolásra váró migránsok számára úgynevezett „menedékhelyiségeket" létesítenek. Okulva más városok és régiók példájából, a két nyugdíjas máris egy olyan átjáróházat képzel el, amelyből a migránsok játszi könnyedséggel ki-be járnak majd.
A 16 éves unokánk barátnőjével esténként az óvárosban szeretett sétálgatni, fotókat készítettek, de többé nem fog egyedül kimenni"
- mondják a nyugdíjasok. Időközben azonban a prefektúra lemondott erről az új helyszínről, és most csak a már meglévő, Saint-Louis- hídnál található helyiségeket akarják megtoldani Menton másik határátkelőhelye közelében. Bejelentették azt is, hogy a szomszédos szállodában 50 szobát foglalnak le kísérő nélküli kiskorúak elhelyezése céljából. Noha az intézkedés még nem lépett hatályba, önmagában ez a bejelentés érthetően tovább fokozta a lakosok amúgy is komoly félelmét.
Ennél még súlyosabb, már-már elviselhetetlen a helyzet a határ túloldalán. Ahhoz, hogy igazán átérezzük, milyen egy olyan város, amelyet a migrációs válság és hullám már elborított, csak néhány kilométert kell utaznunk a határon olasz oldalára, Ventimiglia-ba. Amióta a hatóságok felszámolták a Covid alatt működő befogadótábort, a helyzet kezelhetetlenné vált.
Az illegális migránsok - többnyire szudániak és eritreaiak, akikhez az utóbbi hónapokban egyre több kiskorú valamint guineai és elefántcsontparti család is csatlakozott - az autópálya felüljárója alatt táboroznak. Elsöprő többségük persze fiatal és férfi.
Reggelente látni lehet őket, ahogy a folyóban mosakodnak, és borzalmas szemetet hagynak maguk után a parton mindenütt. Ők folyamatos vándorlásban vannak a pályaudvar - és a Caritas egyesület telephelye között, ahol ételt és családok számára maximum négy éjszakára szállást biztosítanak is. A pályaudvaron pedig embercsempészekre várnak, akik átszöktetik őket Franciaországba.
Egész életemben dolgoztam, és most este még a tengerpartra se mehetek ki sétálni"
- tiltakozik Angela, aki hosszú évekig egy monacói nagy szállodában dolgozott szobalányként, most pedig nyugdíjas éveit tölti az olasz tengerparti városkában. A nyugdíjas éppen ott él, a Roya folyó völgyében, ahol migránsok telepedtek le. Gyakran találkozik velük és nem egy esetben a migránsok részegek. „Üvegeket törnek össze a földön. Egyik este néhány barátnőmmel sétáltunk, és az egyikük hozzánk vágott egy üveget, csak azért, mert egyikünk szólni mert nekik, hogy ne az utcán vizeljenek".
A helyi lakosok elleni migránstámadások mindennaposak. Egy másik, névtelenséget kérő helyi lakos szerint „a város nem tiszta. Kidobálják a tőlünk kapott ruhákat, az ennivalót, az almát és a banánt" – tette hozzá. „Nem vagyok rasszista, de sokan vannak. A tévében azt mondják, hogy 400-an vannak a városban.
Nem tudom, hogy ez igaz-e, de mindenhol ott vannak, a tengerparton, a híd alatt..."
– mondja a Le Figarónak. Tegyük hozzá: igaz, most már hírek szerint 500-an...
Májusban a helyi lakosok a jobboldali pártok koalíciója által támogatott Flavio di Muro-t választották polgármesternek, aki Salvini miniszter közeli emberének számít. A megválasztott polgármester a migráció kérdését első helyre vette napirendjében. „A migrációt a régióval és az állammal együtt fogjuk kezelni, új eszközökkel, például sokkolóval fogjuk felszerelni a rendőröket, hogy felléphessünk az illegalitásban élő migránsok ellen, aki rombolják a környezetet- ígérte meg a polgármester a „10 konkrét intézkedés 100 nap alatt" című programjában. Angela, a rá szavazó egykori monacói szobalány, ma nyugdíjas számára a dolgok most „sokkal jobban" mennek, mint korábban. (A polgármester) „elkezdte megtisztítani az utcákat" - mondja. „Ahogy Meloni, ő is sok ígéretet tett, de senkinek sincs varázspálcája" - jegyzi meg egy másik ott élő.
Nem sokkal arrébb, a Caritas segélyszervezet irodái előtt fiatal férfiak állnak sorba, az ebédjükre várnak. Christian Papini, az egyesület joviális igazgatója jelenleg körülbelül hatvan főt számlál, de ahogy fogalmaz „általában mindig kétszázan jönnek, de lehet, hogy holnap 500-an vagy akár 800-an is lesznek, mint ahogy arra már volt példa 2016-ban és 2017-ben, nem tudhatjuk" - jegyzi meg.
Lampedusa elhagyásakor a menedékkérők Ventimiglián kívül más átkelőhelyet is választhatnak, például Bardonecchiat, vagy Comót, ha Svájcba szeretnének eljutni. „Ez 2015. június 11. óta van így, amióta lezárták a francia-olasz határt" - mondja. Pontosan azért emlékszik erre a dátumra, mert ez a születésnapja. 2015 tavaszán óriási migránshullám érkezett a líbiai partvidékről, Szudánból, Eritreából és Szomáliából. 2011-ben 20 000 tunéziai érkezett Olaszországba, de még annak sem voltak olyan következményei Ventimigliában, mint a 2015-ös hullámnak.
Végül aztán a kormány ideiglenes papírokat adott nekik, hogy legálisan Franciaországba mehessenek át"
- emlékszik vissza.
De 2015-ben Franciaország úgy döntött, hogy lezárja a mentoni határt. Ekkor menekültek százai táboroztak le a csendőrséggel szemben,
a „No Borders" (nemzetközi szélsőbalos anarchista civilszervezet olasz ágának) támogatásával.
Ma már a „Sentinelle"-katonai művelet katonáit is bevonják a „határőrizeti erők" részeként, és még drónokat is mozgósítanak. (A 10 ezer katonából és 4700 rendőrből álló, országos szinten bárhol bevethető műveleti csapatokat 2015-ben hozták létre, miután januárban Párizsban muszlim migránsok három napon keresztül 17 embert gyilkoltak meg. Ez volt a Charlie Hebdo-terrortámadás, illetve az ehhez kapcsolódó gyilkosságok.)
Ahogy Christian Papini, a Caritas munkatársa az előtte várakozó menekültek sorára pillantva megjegyezte a Le Figarónak,
végül minden leendő migránsnak sikerül eljutnia Franciaországba. Különben ma 4000-en lennének az udvarban"
– tette hozzá. Elmondása szerint,
miután a migránsok összegyűjtötték a pénzt, kifizetik az embercsempészeket, majd azok megkezdik a kijuttatásukat
autópályán, vasúton vagy a „Pas de la Mort-on", ami egy életveszélyes, sziklaperemű gyalogútat jelent, gyakran egyenesen halálba. A migránsok így végül alig maradnak három napnál tovább Ventimigliában. Kivéve azokat, akiknek nincs pénzük, vagy akik inni kezdenek. Ő is megjegyzi, hogy az új polgármester megválasztása óta változott a helyzet. „Biztosan nagyobb a rendőri jelenlét, de mit változtat ez? A migránsok három helyett négy nap alatt jutnak át, ennyi az egész" - mondja a Caritas igazgatója. Szerinte a határellenőrzés ráadásul arra kényszerítené a migránsokat, hogy egyre nagyobb kockázatot vállaljanak. Számításai szerint 2015 óta már 47 ember vesztette életét, vagy az autópályán ütötték el, vagy a vonat tetején érte őket áramütés, miközben Franciaországba próbáltak átjutni.
Amiről egyébként a jobbközép Le Figaró hallgat: Brüsszel semmit nem tesz a borzalmas helyzet ellen, Ursula von der Leyen uniós elnök, amikor elment az iszonyatos helyzetű Lampedusa szigetére szétnézni, arról beszélt, hogy nem megszüntetni kell a migrációt, hanem megszervezni.
Sőt: ezeket az olasz és francia embereket megtámadó migránsokat akarja Brüsszel a kötelező kvóta bevezetésével szétosztani az európai országok között. És ez ellen tiltakozik Magyarország.
