Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Elég csak a Soroshoz számos ponton köthető Zuzana Čaputová jelenlegi államfő személyére; a szlovák (illetve helyi érintettségű) szervezetekhez 2016 és 2021 között érkező, közel 6,2 millió dollárra; vagy az OSF által több tízmillió dollárral támogatott Media Development Investment Fund (MDIF) tulajdonszerzésére gondolni az ország második legnagyobb kiadóvállalatában.
Ilyen viszonyok között tartják meg szeptember 30-án az előrehozott szlovák parlamenti választásokat,
amely – a közvéleménykutatások eredményei alapján – várhatóan a Robert Fico vezette antiglobalista, a migrációt, a genderpropagandát és az ukrajnai fegyverszállításokat elutasító Smer párt, valamint a szlovákiai magyar kisebbségek jogaival szembe helyezkedő – ám ennek ellenére
a Momentum és a hazai baloldali sajtó teljes támogatását élvező –,
a nyugati mainstream ideológiát feltétel nélkül implementáló Progresszív Szlovákia (PS) között fog eldőlni.
Soros György 1992-ben hozta létre alapítványát (Nyílt Társadalom Alapítványok Pozsony - Open Society Foundations Bratislava OSFB) Szlovákia későbbi fővárosában. Az amerikai spekuláns pénze korlátlanul áramlott be az országba – az OSFB már 2002-ben 5 millió dollárt meghaladó költségvetésből finanszírozhatta tevékenységét –, amelynek eredményeként
Soros fokozatosan behálózhatta a teljes szlovák közéletet.
2017 szeptemberében a hivatalban lévő köztársasági elnök, Andrej Kiska – akinek tanácsadói ezer szállal kötődtek Soroshoz – már személyesen tárgyalt New Yorkban a milliárdossal, hogy ezt követően első számú szószólójaként képviselje a nyílt társadalom eszméjét a szlovák és az uniós fórumok előtt.
Kiska-t Zuzana Čaputová követte az államfői székben, ám
Szlovákia jelenlegi köztársasági elnökének – aki egyben a Progresszív Szlovákia nevű balliberális párt alapítója – múltja is szorosan összefonódik a spekulánssal és annak szervezeti hálójával:
- elvégezte az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) két tanfolyamát, amely szervezettel összefüggésben a Judicial Watch tárta fel, hogy Soros hálózatával együttműködve juttat pénzt szélsőbaloldali aktivista csoportoknak;
- több tanulmányt is megjelentett az OSF megbízásából;
- 16 éven keresztül volt a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott VIA IURIS munkatársa.
A fenti tények ugyanakkor nem gátolták meg Čaputová-t abban, hogy a közelmúltban rágalmazási pert indítson korábbi politikai családjának legerősebb kihívója, a Smer párt elnöke, Robert Fico ellen, miután az többször is hangot adott azon véleményének, hogy az államfő Soros bizalmasa és külföldi érdekek kiszolgálója.
Ilyen előzmények mellett már nem különösebben meglepő, hogy
2021. januárjában Ján Orlovsky személyében egy olyan, a nyílt társadalom eszméjét feltétel nélkül követő és kiszolgáló politikus kerülhetett a szlovák migrációs hivatal élére, aki 5 éven keresztül vezette az OSFB-t.
Orlovsky volt az, aki a Soros Alapítvány akkori igazgatójaként hivatalosan is elismerte, hogy Kiska – aki kezdetben mindezt tagadta –valóban személyesen egyeztetett a milliárdossal.
Hasonló befolyásolási jegyek figyelhetők meg az álcivil szférával összefüggésben is: a Nyílt Társadalom Alapítványok nyilvános adatbázisa szerint 2016–2021 között 43 szlovák, illetve szlovákiai érintettségű szervezetet közel 6,2 millió dollárral (átszámítva több mint 2,2 milliárd forinttal) finanszírozott az OSF, és mint köztudott, itt korántsem jelenik meg minden forrás.
A támogatott szervezetek és projektek a teljesség igénye nélkül:
- Transparency International Slovakia: az állam polgári ellenőrzésének erősítése (2016. év - 153.752 dollár), korrupció kezelésével összefüggő feladatok (2018. év -134.980 dollár), átláthatósági hiányosságok és a korrupciós kockázatok kezelése (2020. év - 40 ezer dollár);
- Zuzana Čaputová köztársasági elnök szervezete, a VIA IURIS: az átláthatóság és elszámoltathatóság javításával összefüggő feladatok (2020. év - 70 ezer dollár);
- Nadacia Zastavme korupciu („Állítsuk meg a korrupciót Alapítvány”): önkéntes és aktivista bázis bővítése, illetve megerősítése a Szlovákia különböző részein élő fiatalok közösségeinek bevonásával (2019. év - közel 70 ezer dollár);
- PILnet: az európai civil társadalom jogi és működési ellenállóképességének növelése, különös tekintettel Szlovákiára, Lengyelországra és Csehországra (2019. év - 225 ezer dollár);
- A leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok életének javítására létrejött Inakost: szociális bázis építése az LMBT civil szervezetek számára Szlovákiában (2018. év - közel 40 ezer dollár);
- a szlovák álcivil szféra egyik legmeghatározóbb szereplőjének számító Pontis Alapítvány: működési költségek, kapacitásépítés (2016. év - 120 ezer dollár), Független Újságírói Program (2018. év - 116.921 dollár).
Amellett, hogy a fenti szervezetek kapcsán közös pont, hogy a bevételeik jelentős része külföldről – az OSF-től vagy más, a nemzetközi baloldalhoz köthető NGO-któl – származik, egyéb összefonódások is fellelhetők.
Az Állítsuk meg a korrupciót Alapítvány korábbi igazgatója az - az OSF által díjazott - Pavel Sybila volt, aki Kiska államfői hivatali idejében a belpolitikai feladatokért felelt. A Pontis Alapítvány „Átlátszó Szlovákiáért Alapjának” végrehajtó bizottságában pedig az a Miroslav Šarišský foglal helyet, aki korábban a szlovákiai OSF kuratóriumi tagjának mondhatta magát.
Az Állítsuk meg a korrupciót Alapítvány, a VIA IURIS, az – Európai Bizottság, a Norvég Alap, illetve az OSF támogatását is élvező – Slovak Governance Institute és a Pontis Alapítvány közösen indították el a szintén az OSF által finanszírozott Štrngám za zmenu kezdeményezésüket, amelynek deklarált –a civilség rendeltetésével nehezen összeegyeztethető – célja nem más volt, minthogy a 2016-os parlamenti választások előtt, meghatározott politikai témákban nyerjék el a pártok támogatását.
Az akkor még a VIA IURIS munkatársaként dolgozó Čaputová a kezdeményezés kapcsán úgy fogalmazott: a civileknek olyan hatalmuk van, amelytől a „politikusok félhetnek”.
Soros bizalmasai és a hozzá köthető szervezetek ott voltak a Ján Kuciak újságíró tragikus halála utáni tüntetések mögött is – egyebek mellett az Aliancia fair play nevű NGO –, amelyek a társadalmi elégedetlenséget a kormány megbuktatására használták fel.
A hazai baloldal példátlan, antidemokratikus és törvényellenes működése következtében mostanra gyakorlatilag közismert tény, hogy a külföldi anyagi források nem csupán közvetlenül érkezhetnek meg a címzettekhez.
Szlovákiában ennek egyik bizonyítéka a Pontis Alapítvány által támogatott szervezetek 2022-es névsora, ugyanis az OSF által finanszírozott NGO honlapja szerint „a független értékelő bizottság” a következő szervezetek projektjeit tartotta támogatásra érdemesnek: Transparency International Slovakia, Állítsuk meg a korrupciót Alapítvány, VIA IURIS, Fair-play Alliance.
Ami a szlovák sajtó helyzetét illeti,
az ország második legnagyobb kiadóvállalatában, a több mint 30 regionális és országos lap kiadásában, valamint több internetes hírportál működtetésében érdekelt „Petit Press Kiadóban” 2021-ben –a Penta pénzügyi csoport kivásárlásával – 34%-os tulajdonrészt szerzett a Nyílt Társadalom Alapítványok által hatalmas összegekkel támogatott (2016 és 2019 között közel 21.5 millió dollár, átszámítva megközelítőleg 8 milliárd forint) Media Development Investment Fund (MDIF).
A Petit Press Kiadóhoz tartozik a magát „függetlenként” determináló SME nevű szlovák napilap és internetes hírportál is, amely nemrég a „pártatlanság jegyében” készített interjút Fedor Blaščák-kal, a szlovákiai OSF jelenlegi igazgatójával, aki a Smer párt Sorossal szembeni kritikáira reagálva úgy fogalmazott, hogy
az amerikai milliárdos „állami kitüntetést érdemel”, hiszen „hatalmas dolgokat tett a szlovák demokráciáért”.
A Petit Press-ben történt tulajdonszerzéstől függetlenül nem újkeletű jelenség, hogy
a szlovák liberális orgánumok az amerikai spekuláns érdekei mentén működnek.
Korábban a Trend.sk és Körkép.sk egész egyszerűen elnémították a felületükön Robert Ficót, kizárva őt a nyilvánosság lehetőségétől, mert rámutatott Soros György baloldali politikai folyamatokban betöltött szerepére.
Szlovákia másik, a nyílt társadalom eszméjét terjesztő orgánuma a Denník N, amelyet – az azóta az MDIF által kivásárolt – Penta 2014-es Petit Press Kiadóban történő tulajdonszerzése miatt távozó SME újságírók alapítottak.
A Denník N-nel a hazai Soros-lapok is visszatérően együttműködnek annak érdekében, hogy erősítsék és igazolják egymás narratíváit.
A 444.hu például a Kuciak-gyilkosság kapcsán szólaltatta meg a szlovák lap igazgatóját, aki elmondta, hogy Magyarországgal összehasonlítva Szlovákiában még így is több pozitív jelenséget látni, és ott még „valóban sokszínűség tapasztalható”.
A Denník N magyar nyelvű kiadása a Napunk című lap, amely az elmúlt héten készített interjút Michal Šimečka-val, a PS elnökével és miniszterelnök-jelöltjével, amelyben a politikus amellett, hogy kijelentette, intenzíven együttműködnek a magyar baloldal szereplőivel (azon belül is a „legközelebbi partnerükkel”, a Momentummal), hazánkat egyben „Oroszország trójai falovának” minősítette a békepárti álláspontunk miatt.
A korábban a szlovákiai magyar kisebbségek érdekeivel szembe helyezkedő politikus véleményét természetesen egymás után hozták le szalagcímként a hazai balliberális médiumok, a 444-től a Nyugati Fényen át, egészen a Népszaváig.
Šimečka mostani interjújától függetlenül is lehetett tudni, hogy a két párt közeli viszonyt ápol egymással, elég csak arra a botrányos 2019. novemberi esetre gondolni, amikor Donáth Anna a PS „magyar platformjának” – amely létrejöttének célja a magyar érdekképviselet további feldarabolása – parlamenti képviselőjelöltjeit és a párt magyar nyelvű programját bemutató rendezvényén kijelentette, hogy álláspontja szerint "a felvidéki magyarok lehetnek úgy magyarok, hogy közben büszke szlovákok".
A Momentum EP-képviselőjének gondolatai hatalmas felháborodást váltottak ki a külhoni és a hazai konzervatív közösség részéről.
A Magyar Diaszpóra Tanács az eset kapcsán még nyilatkozatot is elfogadott, amelyben rögzítették, hogy „aggodalomra ad okot, hogy egyes magyarországi politikai pártok a szomszédos államokban rendre olyan politikai erőket támogatnak, amelyek tagadják a nemzetet, a nemzeti kisebbségek jogait”.
Persze, a PS politikusai védelmükbe vették Donáthot, amelyhez a magyar baloldali sajtó is asszisztált: az Index Eurologus blogja felkérdezte Šimečká-t, aki kifejtette, hogy a momentumos politikus csupán arra gondolhatott, hogy „a magyar közösség büszke lehet Szlovákiára”, de mindeközben fény derülhetett arra is, hogy
a PS – azóta már miniszterelnök-jelöltté avanzsáló – politikusa nem támogatja a magyarságot kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító Benes-dekrétumok eltörlését,
illetve problémát lát a nemzeti magyar kormány által a helyi magyarság számára nyújtott anyagi támogatásokban.
Mivel az előző megmérettetésen egyetlen magyar politikai formáció sem jutott be a szlovák törvényhozásba, éppen ezért
a magyar kisebbségek számára valóban sorsdöntő a hétvégi választások kimenetele.
Ennek ellenére a Klubrádió elérkezettnek látta az időt, hogy olyan nézeteknek adjon otthont, miszerint „a szlovákiai magyar kisebbség alig fele szavazna magyar pártra”, így pedig „egyetlen magyar kisebbséget képviselő pártnak sem nyílik valós esélye” a bejutásra.
Pár nappal a választások előtt tehát Szlovákiában sem nevezhetők egyenlőnek a feltételek, hiszen
mind a migrációt, a genderpropagandát és az ukrajnai fegyverszállításokat elutasító Smer pártnak, mind a szlovákiai magyar érdekképviseleteknek meg kell küzdeniük a nemzetközi baloldal teljes armadájával.
S bár a hosszú évek alatt kiépített, és a társadalomba mostanra már beágyazódott globalista nyomás, valóban megnehezíti az önálló döntéshozatal megtartásának lehetőségét, de amint azt a magyarországi választások is megmutatták, még ilyen körülmények között is van esély a demokrácia győzelmére.
