Ha nehéz az út az orgazmusig

A probléma még napjainkban is a nők nagy csoportját érinti: bár izgalmi szintjük megfelelő, kívánják partnerüket, és az aktust is kellemesnek találják, képtelenek átlépni az orgazmus küszöbértékét. Ez egy idő után csalódottsághoz, meg nem felelési érzéshez, végső esetben a párkapcsolat megromlásához is vezethet. Az ilyenkor szokásosan felmerülő kérdések: Valami baj van velem? Nem vagyok teljes értékű nő? Vagy partnerem nem "igazi" férfi?

Fizikai tény: a nők 30%-a képes hüvelyi orgazmusra

A jelenség hátterében fizikai és lelki tényezők egyaránt állhatnak. Elsősorban tudnunk kell, hogy a jelenleg érvényesnek elismert szakértői vélemények szerint, csupán a nők 30%-a képes hüvelyi orgazmusra. Ez biológiai adottság, nem tehetünk vele egyebet, mint hogy elfogadjuk, és alkalmazkodunk hozzá. A nők többségénél, a bevezetett hímvessző működésén kívül, kiegészítő hatásra is szükség van a kielégüléshez. A csikló aktus közbeni simogatása, izgatása általában megfelelő megoldást jelent erre a problémára. Ilyenkor nem szabad szemérmesnek lenni: hozzuk érthetően partnerünk tudomására, mire van szükségünk. A legtöbb férfi hálás a segítségért és irányításért.

Lelki tényezők: fogadjuk el testünket!

Nehezebben áthidalhatók a különböző lelki gátló tényezők. Nagyon gyakori a meg nem feleléstől, a kudarctól való félelem, az önbizalom hiánya. Ez leginkább a kapcsolat kezdetére jellemző, amikor a nő attól tart, csalódást okoz partnerének. A média sugallta "álomnő" modellnek csak kevés hús-vér hölgy teste felel meg. Az első vetkőzést érthető szorongások kísérik: Mi van, ha nem tetszem neki? Mi van, ha nem ilyennek képzelt? Vajon észreveszi a cellulitiszt a combomon, vagy hogy a mellem kissé meg van ereszkedve? Ezek a gondolatok, illetve a tapasztalatlanság, ügyetlenség érzése megakadályozzák az ellazulást, ami pedig az első, alapvető lépés az orgazmushoz.

Fogadjuk el testünket. Ha nem tesszük, megfosztjuk magunkat a férfi és nő közötti legcsodálatosabb élménytől. Ráadásul a férfiak, saját bevallásuk szerint, első alkalommal sokkal inkább saját teljesítményükkel vannak elfoglalva, mintsem partnerük esetleges szépséghibáival. A szerelmes férfi egyébként észre sem veszi az önkritikus hölgy által gyűlölt fogyatékosságokat.

Gyermekkori gátlások és az önátadás képtelensége

Szintén gyakori problémát jelentenek a gyermekkori gátlások, beidegződések. Sok nő retteg az önkontroll elvesztésétől és "állati" ösztöneinek felszínre törésétől. Ezeket ugyanis illetlennek, bűnösnek tartja, vagy egyszerűen fél az önfeledtséggel járó kiszolgáltatottságtól. Márpedig "kívülről figyelve" és kontrollálva az eseményeket, képtelenség eljutni a beteljesülésig. Erre csak a teljes önátadás állapotában, reflexszerűen kerülhet sor. Ha lehetővé tesszük a behatolást, még mielőtt igazán felkészültünk volna rá: az eredmény biztos kudarc.

A jó szexhez fizikai és lelki tényezők tökéletes összhangja szükséges, megfelelő partnerrel, hangulattal, alkalommal. Ha a teljes harmónia bármelyik tényezője hibádzik, az orgazmus bizonytalanná válik, elmarad. Ilyenkor ne ostorozzuk magunkat, ne keressünk bűnbakot, ne érezzük úgy, hogy nekünk ez soha az életben nem sikerülhet. A szex nem matematikai egyenlet, ahol az eredménynek ki kell jönnie. Van úgy, hogy a tökéletes számítások elvégzése után is elmarad a siker. Kezeljük a helyzetet lazán, és céltudatosan. Önfeledten, humorral, görcsök nélkül sokkal nagyobbak az esélyeink a beteljesülésre.