Ethnicode - cigányokkal táncolók

Néhány hónapja ismét elindult egy hullám, amelynek meglovagolásával lazán eladható bármelyik hírműsor, napilap vagy politikai eszme. A középpontban ismét a hazai cigányság áll, magában azzal a réteggel, amely nem szerepel a hírekben, csak szórakozni szeretne, mégsem teheti. Pedig roma fiatalként gyakran még egy buliba is nehéz bejutni.

Zártkörű party, hiányzó tagsági, teltház, nemkívánatos márkájú cipő és ehhez hasonló, nem túl agyafúrt okokkal tartja kívül számos szórakozóhely portája a belépni kívánó romákat. Természetesen ezután öt-tízfős csoportok haladnak át a kidobók között a teltházba tagsági nélkül, olyan ruhákban, amiket a megállított romák is viselnek. A helyzet akkor a legkínosabb, amikor egy többfős társaságban a cigány származású elé eresztik a sorompót. Ezzel elvágják a barátaitól, akik a befizetett belépő dacára kénytelenek elhagyni a helyet, ha nem akarják egyedül hagyni társukat.

''Pár éve a Buddha Beach bulijába szerettünk volna bejutni a barátnőmmel és két fiúval - mondja a SOTE általános orvosi szakos diáklánya - Közülünk csak a szőke, kékszemű barátnőm nem roma, rajtam nem látszik a roma származás, a srácokon viszont igen, ők nem jöhettek be. Először az életkorukat kellett igazolniuk, aztán az öltözködésük nem volt megfelelő. Nem tehettünk semmit, továbbálltunk, de a fiúkat megviselte a dolog, elment a kedvük a bulizástól és hazamentek. Így abból az éjszakából nem lett semmi." A lány öccsének a Tabuban is hasonló problémákkal kellett szembesülnie, a Rióba fehér nadrágja miatt nem engedték be, ami akárhogy is nézzük, elég furcsa kifogás azon a szórakozóhelyen.

Nemcsak a nagyobb klubok jelenthetnek kihívást a roma fiataloknak. Egy Koppány nevű kocsma már alapban kerülendő számukra, de meglepetés bárhol érheti őket, hiszen a személyzeten kívül a vendégek körében is tapasztalható elutasítás.

''A szomszédos asztalnál ülő fiúk Hitlert kezdték éltetni, ahogy megláttak minket, de mi nem figyeltünk rájuk. Egy idő után viszont már annyira felhúzott minket a dolog, hogy odamentünk hozzájuk, amiből végül kétórás beszélgetés kerekedett. A zsidó barátnőm elmondta nekik mit jelent az Auschwitz szó, onnantól kezdve hallgattak minket. Persze nem lettünk barátok, de sikerült valamennyire felnyitni a szemüket" - eleveníti fel az éjszakát a 23 éves eltés romalány, aki a társadalmi probléma megoldását a cigányok identitásának erősítésében látja.