Tibeti szerzetesek jönnek Budapestre

Vágólapra másolva!
Június 15-én, kedden hazánkban először lesz látható a tibeti buddhisták ősi, tradicionális vallásai tánca, a csham tánc. A Lámák tánca című produkciót az Almássy Téri Szabadidőközpontban tizenöt, a Himalája kolostoraiból Magyarországra zarándokolt tibeti szerzetes mutatja be.
Vágólapra másolva!

A tibeti lámák egy európai körút keretében látogatnak el Magyarországra azzal a céllal, hogy bemutassák az ősi tibeti kultúrát. Több, a 17. Karmapa Táje Dordzséhoz közel álló szervezet is részt vesz a lámák körútjának szervezésében, a bemutatókat buddhista központok, kulturális intézetek és önkormányzatok támogatják. A fellépésekből eredő esetleges bevételeket tibeti iskola- és gyermekprojektek támogatására fordítják majd.

Az ősi koreográfiával, különleges maszkokban, eredeti hangszereken, színes öltözékben előadott látványos, rituális táncot csak beavatott táncosok ismerik, végezhetik. Ők leggyakrabban a Himalája nehezen megközelíthető kolostoraiban élő lámák, szerzetesek, akik évszázadokon keresztül háborítatlanul adhatták tovább felhalmozott tudásukat generációról generációra, többek között a Csham tánc ismeretét is.

A 17. Karmapához tartozó tizenöt szerzetes az Indiai Sikkim tartományban lévő Rumtekből látogat el hozzánk, fellépésükhöz buddhista szimbolikával bíró brokát palástokat és igéző maszkokat öltenek magukra.

A Csham tánc gyökerei Tibetben, még a buddhizmus megjelenése előtti időkből, a bön hagyományokból fakadnak. Annak idején, amikor egy tibeti király trónra került, táncot kellett bemutatnia, hogy megmutassa, van elég ereje a kozmikus és társadalmi rend fenntartásához.

A tánc váza ősi szövegeken alapul, amelyek évszázadok során szinte alig változtak, nagyon ritka, hogy új koreográfiával próbálkoznának. A táncelőadások mindig bizonyos ünnepekhez kötődnek, például a nyigma és kagyü szerzetesek nyár közepén rituális tánccal ünneplik Padmaszambhava születésnapját, de újévkor és más fontos dátumokon is előkerülnek a táncmaszkok.

A koreográfiát a táncot megelőző napokban a szövegek alapján hosszasan tanulmányozzák, hogy a legpontosabban mutathassák be a hagyományokat. A lámák azokon az istenségeken meditálnak, akiket majd megjelenítenek, tartózkodnak bizonyos ételek fogyasztásától, és kerülik a szexuális érintkezést, hogy kellően felkészüljenek, megtisztuljanak. A hegyekben igen szeszélyes időjárást az időjárás-varázsló próbálja kontrollálni, hiszen esőnap nincs.

A tánc technikai és koreográfiai részéért a cshampön, a táncmester felelős, aki a tánchagyományok beavatott ismerője. A zenét a szerzetesek szolgáltatják, akik a mindennapos buddhista szertartások során is használt hangszereiken játszanak.

A táncosok először kört alkotnak, melynek közepén két pózna áll, amelyet zászlókkal díszítenek. A zászlók színük szerint különböző istenségeket és védelmezőket szimbolizálnak. A zászlórudak tövében találhatóak az oltárok, itt helyezik el az étel felajánlásokat, áldozati süteményeket és más rituális tárgyakat, szobrokat.

A táncosok óriási maszkokat viselnek, ezek készülhetnek fából, agyagból vagy papírmaséból. A maszkok az emberi fejnél jóval nagyobbak, ezért a táncosok gyakran az álarc orr- vagy szájnyílásán látnak csak ki. A maszkok felszentelt tárgyak, a régebbi darabokat nagy tisztelet övezi, az év többi részében az oltárt díszítik. A maszkot viselő táncos a rituálé során transzba esik, egyesül az adott istenség lényegiségével.

A különböző lényeket képviselő táncosok, a szerepüknek megfelelő tárgyakat tartanak a kezükben. Jáma - a halál ura - egy múmiát formázó botot hordoz, míg a tanvédőket megszemélyesítők kardokkal, bárdokkal, emberi koponyacsészékkel vonulnak fel. Ezek az erőteljes, vad szimbólumok nem a közönség megfélemlítését, hanem a negatív energiák távol tartását és a jelenlévők fejlődését szolgálják.

A tánc során betöltött szerep nem a tánctudáson vagy a fizikai erőnléten múlik, hanem a szerzetes tudásán, rangján, életkorán. Általában a magas rangú lámák a főbb megvilágosodott lényeket és a fekete kalapos tantrikus mesterek vezetőit jelenítik meg. A kíséretüket pedig az átlagosan képzett szerzetesek alakítják, míg a legfiatalabb tanoncok csontvázaknak öltöznek be.

A földi démonok közül a leggyakrabban a különböző hegyistenek jelennek meg, de feltűnnek a tibeti múlt legendás alakjai is, királyok, jógik és persze feleségeik.