Miért érezte fontosnak, hogy egy Facebook-kommentben ossza meg a gondolatait Kleinheisler László hazatérésével kapcsolatban?
Szabados Balázs barátom tett fel a legnagyobb közösségi oldalra egy hírt, amely arról szólt, hogy Kleinheisler László kölcsönben a Ferencvárosban folytatja a pályafutását. Ez alá a hír alá valóban leírtam a véleményemet, amelyet azonban nem a nyilvánosságnak szántam.
Ugyanakkor a barátja ezt a posztját nyilvánossá tette, amely azt jelenti, hogy az ehhez fűzött kommentek is bárki számára láthatóak. Innentől kezdve a mondanivalója szabad prédává vált a sajtótermékek számára, akár a nyilvánosságnak szánta, akár nem.
Nézze, én nem vagyok a Facebook működésének nagy ismerője. A véleményemet – ha már nyilvánosságra került – vállalom.
A legfontosabb mondanivalóm, hogy ezzel a kommentemmel sem a játékost, sem a Fradit nem akartam megbántani.
Akkor sem, ha egyes sajtóorgánumok ezt olvasták ki az egészből.
És nem szaroztam le a futballistát.
Bejegyzésében a következőt írta: „Miért nem lehet kimondani! Fiam, szar vagy, nem ütöd meg a Bundesliga kettő szintjét sem, menjél haza lötyögni ahonnan jöttél."
Pontosan ezt írtam.
Nem azt, hogy Kleinheisler László te szar vagy, hanem azt kértem számon, hogy a német klubvezetés – legyen az a Werder Bremen, vagy a Darmstadt – miért nem mondja ki az igazságot?
Miért nem lehet megtudni, hogy mi áll a játékos kölcsönadásának hátterében?
Honnan tudja, hogy mi ennek a történetnek a valós háttere?
Nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy egy ország nyelvét a legtökéletesebben ott lehet megtanulni, ahol azt anyanyelvi szinten beszélik, vagyis az adott nyelvi környezetben.
Kicsit gondolkodjunk már! Mennyire életszerű az, hogy egy futballistát azért küldenek haza fél évre Magyarországra, hogy megtanulja azt a nyelvet, amelyet az elmúlt hónapokban, Németországban képtelen volt?
Mikor fogja ezt Kleinheisler megtenni?
Két bajnoki és három edzés között? Én azt gondolom, hogy ha Kleinheisler László akkora tudású játékos volna, hogy Brémában, vagy Darmstadtban nélkülözhetetlen, akkor adnak mellé egy tolmácsot egészen addig, amíg nem tanul meg németül. Nem ez történt, hanem hazaküldték. Lássuk be, ebben kevés életszerű történés van.
Meglepte, hogy a közösségi oldalon közzétett véleménye ekkora vihart kavart?
Nézze, engem ebben az országban már semmi sem lep meg.
Tudomásul kell venni, hogy aki nem olyan véleményt formál, amely szépen becsomagolt, amely szabatosan megfogalmazott, és amely arról szól, amit az emberek hallani akarnak, azt eltiporják, vagy verbálisan agyonverik.
Jelen esetben velem is ez történik. Számomra inkább az a meglepő, hogy egy futballakadémián nevelkedett játékossal ez megesett. Nem véletlenül említettem meg a hozzászólásomban a menedzsereket. Kleinheisler László Oslóban szerzett gólját követően számtalan menedzser repült rá a srácra.
Valamennyien azt tartották szem előtt, hogy milyen gyorsan lehetne a játékost eladni, mekkora lesz a jutalékuk. Laci kiment Németországba, ahol magára hagyták, onnantól kezdve senki nem törődött vele. Azért sajnálom őt, mert egy olyan futballistának tartom, aki mindig is szívvel-lélekkel küzdött a magyar válogatottban.
Lehet, hogy túl keményen és nem szalonképesen fogalmaztam. Én mindig ilyen voltam, ami a szívemen, az a számon.
Engem ezért el lehet ítélni, csámcsoghatnak rajtam az emberek. De az biztos, hogy sem Kleinheisler Lászlót, sem a Ferencvárost nem akartam bántani. Aki ezt olvassa ki mondandómból, az kiforgatja a szavaimat.