Vágólapra másolva!

Első győzelmére sokat kellett várni, ráadásul sokan vitatták annak jogosságát: a bokszból utasították csapattársát, David Coulthardot, hogy engedje el a finnt az 1997-es Európa Nagydíjon. Ez a siker önbizalmat adott Häkkinennek, folyamatosan javult a teljesítménye, mígnem 1998-ban, nyolc futamgyőzelemmel világbajnok lett.

1999 sokkal küzdelmesebbre alakult, noha legnagyobb riválisa, Michael Schumacher a szezon nagy részét kihagyta, miután egy silverstone-i balesetben eltörte a lábát. Häkkinen Schumi helyett a másik ferrarissal, Eddie Irvine-nal harcolt, egészen az utolsó, Japán Nagydíjig. Azt a futamot megnyerte, így második világbajnoki címét is.

2000-ben nem csak Schumacher, hanem Coulthard is háttérbe szorította valamelyest Häkkinent, mindketten jobbak voltak nála a vb első felében. A finnek sikerült összeszednie magát, és az emlékezetes belgiumi kettős előzése (az év manővere: Schumacher előzte a körözött Ricardo Zontát, Häkkinen pedig mindkettőjüket) után már hat ponttal vezetett összetettben. A ferraris német viszont nagyon elkapta a hajrát, a hátra lévő négy versenyt mind megnyerte, (átmenetileg?) véget vetve ezzel a McLaren egyed uralkodásának.

A 2001-es év előtt sokan azt mondják, doppingolja, mások szerint visszaveti Häkkinen teljesítményét, hogy megszületett fia, Hugo. Maga Häkkinen nagyon fogadkozik, sőt, már azt is kijelentette, hogy a kis Hugóból is autóversenyzőt farag.