Vágólapra másolva!
Minden nagy világversenyen felbukkannak olyan új sztárok, akiknek nagy jövőt jósolnak, de ezt nem tudják beváltani. Karel Poborsky, Nuno Gomes, Milan Baros vagy Andrej Arsavin elismerésre méltó karriert futott be, de nem lett belőlük az a világklasszis, amilyennek jósolták őket.

A Manchester United szurkolói alighanem elégedettek dörzsölték a tenyerüket, amikor az 1996-os Európa-bajnokságon látták a cseh válogatott lobogó hajú középpályását, Karel Poborskyt, aki a torna egyik legjobb játékosa volt, a portugálok ellen pedig parádés gólt szerzett.


A MU ugyanis még a torna előtt megszerezte a Slavia Prahától Poborskyt, és minden jel arra mutatott, hogy az angol klub remek üzletet kötött.

Beckham azért jobb volt

Poborsky azonban az Old Traffordon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, két szezon alatt csak 32 bajnokin szerepelt, és a középpálya jobb oldalán egy bizonyos David Beckham kiszorította a csapatból. A cseh később a Lazióban is lehúzott két szezont, 118 alkalommal szerepelt a válogatottban, amivel rekorder. Elismerésre méltó pályafutás, de nem lett belőle világsztár.

Az elmúlt időszakban az Európa-bajnokságok jellemzője, hogy mindegyiken feltűnt egy-két olyan ismeretlen játékos, aki mindenkit elkápráztatott, hatalmas jövőt jósoltak neki - aminek aztán különböző okok miatt nem tudott megfelelni. A 2000-es Eb-t követően például a portugál támadóért, Nuno Gomesért rajongott a fél világ. A csatár négyszer volt eredményes a tornán, amelyet követően a Fiorentina 17 millió eurót fizetett érte, minden adott volt tehát egy nagy karrierhez. Hogy ez miért nem sikerült?

Forrás: AFP

A firenzei klub nem sokkal Gomes szerződtetését követően kis híján csődbe ment, a csatár hazatért a Benficába, de innentől kezdve karrierje során egyetlen olyan idény sem volt, amelyen harmincnál több bajnokin lépett volna pályára. Más kérdés, hogy sérülékenysége ellenére még mindig aktív, 35 évesen a Sporting Bragában futballozik, és tavaly még a válogatottba is meghívót kapott.

A török liga volt Baros szintje

A cseh csatár, Milan Baros a 2004-es Európa-bajnokság idején már nem számított ismeretlen futballistának, hiszen a Liverpoolban játszott, és a válogatottban már 16 gólja volt a torna előtt. Az Eb azonban fantasztikusan sikerült a számára, gólkirály lett, de ilyen tempóban később már soha nem tudta termelni a gólokat.

A Premier League-ben a legeredményesebb szezonjában mindössze kilencszer volt eredményes, később az Olympique Lyonban sem váltotta meg a világot, 2008 óta pedig a török bajnokságban szerepel - ahol a jelek szerint megtalálta a maga szintjét. A cseh válogatottnak azért még mindig tagja, és lehet, hogy az idei Eb-n megmutatja: valóban több van benne.

Forrás: AFP

Ezt még az orosz Andrej Arsavin is bizonyíthatja, aki a legutóbbi Európa-bajnokságot követően tűnt a következő évek szupersztárjának. A támadó középpályást 2009 januárjában az Arsenal szerződtette, nem sokkal később a Liverpool ellen mesternégyest is rúgott, azonban ezt a formát nem tudta tartósítani. Ugyan három év alatt közel 100 bajnokin szerepelt, de a legutóbbi időszakban teljesítménye alapján nem számított közönségkedvencnek, januárban kölcsön is adták a Zenitnek. Nagyon úgy tűnik, hogy Arsavin túlságosan is hangulatember ahhoz, hogy igazi világklasszissá váljon.

Szalenko neve Gerd Müller mellett

Persze nem csak Európa-bajnokságokra jellemző, hogy feltűnik egy futballista, aki később nem tudja megismételni az adott tornán mutatott fantasztikus teljesítményét. Az 1990-es években a világbajnokságokon két játékos is úgy lett gólkirály, hogy pályafutása legjobb hónapját futotta.

Az 1990-es vébé előtt csak kevesen ismerték Salvatore Schillaci nevét, aki egyetlen élvonalbeli szezonnal a háta mögött került be az olasz válogatottba. A Toto becenevű csatár hat találattal gólkirályi címet szerzett - ezt követően azonban egyetlen olyan szezonja sem volt a Serie A-ban, ahol ennél többször lett volna eredményes. Később Japánban ugyan termelte a gólokat, de ez azért más szint.

Forrás: AFP

Négy évvel később aztán az orosz Oleg Szalenko nem is az egész tornán mutatott játéka, hanem szinte egyetlen meccs alapján lett gólkirály. Kamerun ellen ötször volt eredményes, és így összesen hat találatot szerzett a vébén - karrierje során sem előtte, sem utána nem szerzett gólt a válogatottban.


Persze a vébé után a Valencia gyorsan lecsapott rá, de a Primera Divisiónban mindössze hét gólig jutott, és ugyanennyi találatot szerzett a skót Rangersben is. Még egy viszonylag eredményes évad következett a török Istanbulsporban, azonban 1996 és 2001 között, vagyis öt év alatt mindössze hét élvonalbeli bajnokin lépett pályára.

A folyamatos sérülések tehát megtörték karrierjét, így csak egyvalamiben közös Kocsis Sándorral, Eusébióval, Gerd Müllerrel, Mário Kempesszel vagy Ronaldóval - ugyanúgy világbajnoki gólkirály, mint a fenti korszakos futballisták.

www.globalsoccerapp.com