Zidane teheti tönkre a világ egyik legjobb válogatottját

fbl Horizontal
Real Madrid's French coach Zinedine Zidane looks at Real Madrid's French forward Karim Benzema during the Spanish league football match between Real Madrid CF and Club Atletico de Madrid at the Santiago Bernabeu stadium in Madrid on February 1, 2020. (Photo by PIERRE-PHILIPPE MARCOU / AFP)
Vágólapra másolva!
Egészen drámai végkifejlet lenne, ha a legutóbbi két világbajnokságon előbb arany- majd ezüstérmes francia fociválogatottat éppen a csapatot 1998-ban maga is vb-címig vezető legenda, Zinedine Zidane személye körül kibontakozó, és egyre nagyobb hullámokat keltő perpatvar verné szét és temetné maga alá. Miközben mindenki Zidane-ról beszél, alig esik szó a világ egyik legjobb szövetségi kapitányáról, Didier Deschamps-ról.

Már-már szürreális a helyzet, Didier Deschamps szemszögéből nézve pedig nem kicsit sértő is: 2012-ben kezdődő regnálása alatt hiába éli legszebb sikerkorszakát a francia válogatott, a Zidane-rajongó és neki hízelgő francia médiumok

abban reménykedtek, rosszabb esetben várták, hogy mikor ül le Deschamps a helyére Zinedine Zidane. A Figaro olvasói egyébként más véleményen voltak: szerintük 2006-ban Zidane kiállításával elvesztette a vb-döntőt, és Benzema-rajongása pedig egyenesen undorító.

Egyébként mit kellene még tennie Deschamps-nak, hogy végre ország-világ elhiggye és kimondja, hogy a szúrós tekintetű, a baszkok mélabús büszkeségével az arcán létező szakember egy korszakos edző, egyike a legnagyobbaknak? Nyerni még egy vb-t? Simán összejöhet az is 2026-ban.

Deschamps Dél-Nyugat Franciaországban, Nouvelle-Aquitaine régió Pyrénées-Atlantiques megyéjében található Bayonne-ban született, ami francia-baszk terület. Először nem is a focival próbálkozott, hanem a rögbivel, de, ahhoz nem volt elég robusztus felépítésű, így gyorsan átnyergelt a focira. 1985-ben, 17 évesen már a kiváló utánpótlásképzéséről híres Nantes élvonalbeli csapatában játszott,

majd a jó szervezőképességű, hatalmas munkabírású fiút 21 évesen, 1989-ben elvitte az Olympique Marseille a korszak felemelkedőben lévő sztárcsapata.

Deschamps született vezér volt, nem csoda, hogy 1993 tavaszán már ő vezette ki a csapatot a müncheni Olimpiai Stadionban, a Bajnokok Ligája történetének első döntőjében. Amit meg is nyert az OM a Milan ellen.

Didier Deschamps emeli a magasba a francia klubfutball egyetlen BL-győzelme után a trófeát Forrás: AFP/Georges Gobet

Bernard Tapie zűrös ügyei és letartóztatása elsüllyesztették a marseille-i klubot, de Deschamps akkor már Torinóban volt, ahol a Juventusban is vezér lett, az olaszokkal is játszott három BL-döntőt, ezek közül egyet nyert meg. A Chelsea-ben és a Valenciában már inkább csak levezetett, bár utóbbival még egyszer eljutott azért a BL-döntőbe.

Ja, és mindeközben a francia válogatottal nyert egy vb-t és egy Európa-bajnokságot, 1998-ban és 2000-ben, utóbbi alkalommal már ő volt a csapatkapitány.

Pedig azokban a csapatokban olyan sztárok és egyéniségek játszottak körülötte, mint Lilian Thuram, Marcel Desailly, Laurent Blanc, Patrick Vieira, Thierry Henry és nem utolsó sorban Zinedine Zidane.

A válogatottól az Eb-győzelem, míg a klubfocitól egy évvel később, a 2001-es vesztes BL-döntő után vonult vissza, hogy még azon a nyáron, alig 33 évesen leüljön a Monaco kispadjára. Az első idény csalódást keltő 15. helyezése után, 2003 tavaszán már egészen más volt a helyzet: a csapat egyetlen ponttal maradt le a bajnok Olympique Lyon mögött. A következő idényben harmadik lett a csapat a Ligue 1-ben, miközben menetelt a Bajnokok Ligájában. Egy-egy gyengébb meccs után persze rögtön megtalálták a kritikusok. Egyik élen járó ebben Eric Cantona volt, aki már játékosként is csak "vízhordó"-nak tartotta Deschamps-ot, és az edzői munkájától sem volt elájulva.

- vágott vissza a 2004-es BL-nyolcaddöntő visszavágója előtt. - Mindig akadtak, akik már játékoskoromban megkérdőjeleztek, most pedig, az eredmények ellenére, csak még több lett a kritikusom. De én pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni" - mondta Deschamps, hozzátéve,nem hisz benne, hogy a jó játékosok csinálják a jó edzőket.

A szemtelenül fiatal Didier Deschamps egy jó focista, Fernando Morientes mellett a Real Madrid elleni BL-negyeddöntő első meccsét megelőző sajtótájékoztatón 2004 márciusában Forrás: AFP/Pascal Guyot

Az a Monaco, amit - és ezt szokás elfelejteni - ő vezetett BL-döntőbe 2004 tavaszán egyáltalán nem hemzsegett a világsztároktól, de a jó focistákból Deschamps egy nagyon jó csapatot tudott kovácsolni.

Ez az egyik nagyon jó tulajdonsága: tudja, hogy mikor kell a korbács és mikor a szép szó. Nem véletlen, hogy Torinóba őt hívták vissza, amikor a Juventust kizárták a Serie A-ból, és egy lelkileg összeomlott csapatot kellett visszavinni az élvonalba. Simán meg is nyerték a Serie B-t, ő pedig vette a kalapját és távozott. 2009-ben állt ismét munkába, hogy a Marseille élén töltött első szezonjában rögtön megtörje a Lyon hét éven át tartó bajnoki hegemóniáját. A dél-francia kikötővárosban 18 év után ünnepelhettek újra bajnoki címet!

Azaz jól látható volt, hogy Deschamps személye szinte garancia a sikerre. Nem véletlen, hogy már 2004 tavaszán felmerült a neve, mint francia szövetségi kapitány, amennyiben a csapat ismét leszerepel, ahogy tette azt a 2002-es vb-n, amikor címvédőként nem tudott továbbjutni a csoportból. A negyeddöntős Eb-búcsú (a franciák is besétáltak a 0-1-es görög csapdába) után azonban Jacques Santini helyére Raymond Domenech ült le. A 2006-os vb-n az ő vezetésével lett ezüstérmes a csapat, majd 2010-ben Dél-Afrikában ugyancsak ő volt a főnök, amikor a francia táborban

kitört a vb-k egyik legnagyobb botránya, amikor Patrice Evra szó szerint meg akarta verni a kapitányt.

Újabb csoportban ragadás, újabb kapitányváltás, de ezúttal sem Deschamps-on volt a sor, hanem régi harcostársát, Laurent Blanc-t választotta a szövetség. Csakhogy ő sem tudott igazi csapatot faragni a tehetséges játékosokból, nem tudott egységet teremteni az idősebb (Evra, Malouda, Mexés, Ribéry) és a feltörekvő fiatalok (Giroud, Benzema, Nasri, Matuidi) között. Az újabb negyeddöntős kiesés után pedig 2012 nyarán végre eljött Deschamps ideje.

Aki pontosan tudta, hogy milyen harcokkal jár a fiatalok beépítése a csapatba, hiszen annak idején ő maga és jónéhány társa (Henry, Trezeguet és maga Zidane is) így került be nemzeti csapatba kiszorítva onnan pl. Cantonát vagy David Ginolát. Deschamps építette be a válogatott középpályára Moussa Sissokót, Blaise Matuidit és Paul Pogbát, ahogy később N'Golo Kantét, Benjamin Pavard-t, Presnel Kimpembét, Raphaël Varane-t vagy két Hernandezt, Theót és Lucast.

A 21 éves Paul Pogba dekázgat egy 2014-es felkészülési meccs előtt. Jobbra Deschamps Forrás: AFP/Franck Fife

A francia kispad sosem volt az a kényelmes ülőhely, ahogy mondani szokás, nem egy "nyugdíjas állás". Rengeteg érdek és ellenérdek ütközik a válogatott körül, mindenkinek megvannak a maga jó- és rosszakarói. Laurent Blanc-nak is részben azért kellett távoznia, mert sokak szermét szúrta, hogy ugyanaz az ügynök képviselte, mint jónéhány, a válogatottba meghívott játékost. És, ugyan a szurkolók alapvetően kedvelték, mint szinte mindenkit az 1998-as vb-győztes csapatból, a szövetség elnöki székét 2011-ben elfoglaló Noël Le Graët azonban nem igazán jött ki vele.

Deschamps-ot viszont kimondottan kedveli Le Graët, csakhogy,

különösen Madridból való második távozása óta minden nagy torna előtt, alatt és után előkerül Zinedine Zidane neve.

A játékosként aranylabdás legenda 2016 januárjában kényszerből, szinte csak jobb híján lett a Real Madrid edzője, habár azt meg kell hagyni, hogy a Castillával, azaz a Real B csapatával egész szép sikereket ért el. Viszont, amire senki nem számított, hogy Zidane heteken belül rendet tett az öltözőben, és szinte verhetetlenné vált a kezei alatt a spanyol sztárcsapat, amelyik rögtön bajnok lett, majd sorozatban háromszor nyerte meg a BL-t, amelyben 2018-ig még címvédésre sem volt példa.

Az bizony három BL-győzelem sorozatban Forrás: AFP/Genya Savilov

Miután 2018-ban a BL-döntő lefújása után öt nappal bejelentette, hogy távozik a Real Madridtól, mindjárt megindult a spekulálás, hogy ő lesz következő francia kapitány.

Csakhogy Zidane-nak csalódnia kellett: Deschamps nemhogy nem bukott meg az oroszországi vb-n, hanem világbajnok lett.

Így nem lehetett belekötni a csapat teljesítményébe. Értelemszerűen abba sem, hogy Deschamps kitartott az elvei mellett, és nem vitte magával a tornára a csapattársát egy szexvideóval megzsaroló és más, visszataszító ügyekkel tarkított Karim Benzemát.

Aki viszont a Real Madridban két felvonásban négy évig volt Zidane játékosa, és tulajdonképpen az ő kezei alatt vált a csapat nélkülözhetetlen játékosává: előbb azáltal, hogy elfogadta a kiszolgáló szerepet, amelyet Cristiano Ronaldo középcsatárrá válása kényszerített rá, majd azzal, hogy a portugál távozása után átvette annak gólszerző szerepét.

Benzema és Zidane ünnepli a 2018-as BL-győzelmet Forrás: AFP/Franck Fife

A Zidane-hoz hasonlóan Benzema is algériai bevándorlók gyereke (már mindketten Franciaországban születtek), talán emiatt is jobban megértik egymást. Időközben Deschamps arra kényszerült (vagy kényszerítették), hogy engedje vissza a válogatottba Benzemát, aranylabdás csatárnak. A 2021-es EB-n a franciák nem szerepeltek jók. A katari vb-re azonban már nem vitte magával, amit Benzema kisebb sérülésére lehetett fogni, azonban egy népmesei döntéssel mégis csapat tagja lehetett, ugyanis tagja volt a 26 fős keretnek, csak éppen nem vett részt a tornán. Sokak szerint ez volt a francia csapat nagy szerencséje, Benzema egyénisége ugyanis magában hordozza a folyamatos feszültséget, és szinte törvényszerű körülötte a cirkusz. Ráadásul Deschamps így nyugodt szívvel küldhette pályára Olivier Giroud-t, aki meg is hálálta a bizalmat. Benzema pedig vb-ezüstérmesnek vallhatja magát, igaz nem teljes az öröme. A vb-elődöntő előtt, egy héttel, azt követően, hogy sérülése után újra edzésbe állt a Real Madridnál, jelentkezett a francia csapatba, és onnan fogva többet szóltak róla a hírek, mint a válogatott szerepléséről. Deschamps aztán rövidre zárta a témát a finálé előtt, jelezve, nem tart igényt a csatár szereplésére. A döntő után még Benzema ügynöke is színre lépett, aki ugyancsak nekiment Deschamps-nak.

De, ha Benzema arra számított, hogy majd jön Zidane, és minden jó lesz, akkor csalódnia kellett. Habár már a torna előtt is az folyt mindenhonnan, hogy a vb után Zidane váltja Deschamps-ot,

Noël Le Graët elég egyértelműen jelezte, ha rajta múlik, akkor nem lesz váltás, inkább mielőbb megegyezne a hosszabbításról az akutális kapitánnyal.

Ezt látva Benzema vissza is vonult, azaz lemondta a válogatottságot, majd - habár még a múlt hét közepén is a kapitány távozásáról írtak - szombaton Noël Le Graët bejelentette, hogy Deschamps 2026-ig, azaz a következő világbajnokság végéig marad a francia válogatott élén.

Akkor ezzel vége is a sztorinak? A kérdés jogos, a válasz azonban egy határozott nem. A bejelentést követően ugyanis szinte az első kérdés Zidane-ra vonatkozott, a francia szövetség elnöke pedig elvesztette a fejét, és meglehetősen ingerülten válaszolt.

Az újságírók arról kérdezték, hogy mit szól ahhoz, hogy a francia futball legendája, miután nem kellett hazája válogatottjának élére, akár a brazil nemzeti csapat szövetségi kapitánya lehet.

Nem, oda megy, ahová akar. Egy nagy klubhoz, egy válogatotthoz. Hogy keresett-e engem? Természetesen nem, és én sem emeltem fel a telefont, hogy beszéljek fele - nyilatkozta Noël Le Graët.

Ezután Mbappé, a fő francia sztár rohant megvédeni Zidane-t.

"Zidane maga Franciaország, egy legendával nem lehetünk ilyen tiszteletlenek..." – írta Mbappé Twitteren. Deschamps ebből aligha fog ügyet csinálni a jövőben, de azt bizonyára érzi, hogy a nagy Zizou árnyéka továbbra is ott lebeg a kispadja fölött.