Társoldalunk:

Sastin ötödik lett a birkózó-vb-n

2006.09.30. 12:40

A szombati napon a Tianhe Sportcentrumot nehezen lehetett megközelíteni, mert az ország készül a Kínai Népköztársaság 1949-es megalapításának vasárnapi évfordulójára, amely a legnagyobb nemzeti ünnep.

Egyhetes szünet és felvonulások kísérik mindezt, és sokan utaznak ilyenkor Kínába. Hatalmas pódiumot építettek, így a nézők és versenyzők egyaránt némi kerülővel közelíthették meg a sportcsarnokot. A délelőtti program előtt Vatai Lászlónál érdeklődtem, milyen volt a japán edzőtábor és mennyit tudtak fejlődni a magyar hölgybirkózók.

"Három hetet voltunk Japánban a magyar válogatottal. Rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabb" - kezdte a mester. "Mindenféle ellenfelünk volt, voltak gyengébbek és erősebbek is nálunk. Az elsőszámú japán válogatottal nem készülhettünk, mert őket, ha nem is eldugták, de távoltartották tőlünk. Mindenesetre pozitív élményekkel zártuk az utat. Tokióban voltunk, amely csodás város, számtalan autópálya egymás fölött, a lakások olyan kicsik, hogy egy európainak szinte felfoghatatlan, és még egy érdekesség: a hotelszobában, ahány szoba, annyi papucs volt kikészítve minden bejárat elé. Egy a fürdőszobához, egy a hálóhoz és így tovább. Természetesen nem nyaralni mentünk oda, sokat edzettünk és remélem meglesz ennek az eredménye a szőnyegen is."

Nos, elnézve Sastin Marianna délelőtti birkózását, bizony sokat segített a felkelő nap országában eltöltött három hét, hiszen jól birkózott, igaz ehhez kellett az is, hogy a német Európa-bajnoki ezüstérmes Stefanie Stuber ellen, Ritter Árpád (aki ezen a napon úgy döntött, hogy az [origo] tudósítója mellé beülve segíti munkáját, és minden súlycsoport mérkőzéseit kommentálja) bekiabálja a mosonmagyaróvári születésű versenyzőnek, hogy olykor mi a megoldás.

Négy közé is került, aztán mégis csak ötödik lett a magyar versenyző, ám a miértről már a finálék előtt ő mesélt. "Borzalmasan birkóztam az ukrán Inyisin ellen, pedig verhető ellenfél volt" - kezdte Sastin Marianna. "Nem tudom, hogy mindezt mi okozta, talán szellemileg fáradtam el a délelőtti meccseken."

- Feltűnő volt, hogy mennyire jól figyelt a külső bekiabálásokra, akár a szövetségi kapitány Vatai László, akár Ritter Árpád mondott valamit, azonnal úgy cselekedett. Hogyan tudott ennyi mindenre koncentrálni?
- Az a típusú birkózó vagyok, aki a szőnyegen is mindent meghall és sokat segítettek mindketten. Bár bevallom őszintén az ukrán ellen, mikor az éremért birkóztam, semmi sem jutott el hozzám.

- A kulcsmomentum a kínai hölggyel vívott találkozója volt.
- Szerintem is, mert az első menetet 7-0-ra nyertem és volt olyan szituáció mikor tusolhattam volna, sokak szerint meg lehetett volna adni, de ezzel nem foglalkozom, sokkal jobban bánt, hogy a második két percben a kínait túlpontozták, hiszen egy dobására 3 pontot adtak, ami szerintem csak egy volt. Ha ez nem így történik, döntős lettem volna.

- Most hogyan tovább?
- Jön a magyar bajnokság nemsokára, aztán jövőre a kvalifikáló világbajnokság. Miután az olimpián mások a súlycsoportok, mint egy világbajnokságon, ezért a 63 kilogrammot célzom meg, annak ellenére, hogy most 59-ben indultam, addig erőben és izomban kell fejlődnöm, mert ki szeretnék jutni Pekingbe, az olimpiára.

A döntőket az újdonsült vb-ötödikkel együtt néztük végig, és láthattuk, hogy a japán hölgyek ezen a napon három súlycsoport küzdelmeiből, mindhárom aranyérmet megnyerték. Derültségre az adott okot mindenkinek a csarnokban, hogy mikor az 55 kilogrammos Josida úgy szeretett volna ünnepelni, hogy mesterét Jamamotót, felkapja a vállára, akkor a tréner fejjel a szőnyegre esett. Az edző csak mosolygott, majd megsimogatta tar fejét.

"Nagyon nagy a japán dominancia" - mondta Vatai László szövetségi kapitány. Majd a lelátó felé mutatott, ahol annak ellenére, hogy délelőtt viszonylag sokan jöttek el, most csak néhány százan ültek (ebből ötven japán szurkoló volt, akik hosszúkás sárga lufikat ütögettek egymásnak kezükben, ezzel is megadva a hangulatot).

"A titok az, hogy már gyermekkorban elkezdik a magas szintű képzést, és a felnőttek szinte már csak birkóznak az edzéseken. Mindenki azt hiszi, hogy naponta háromszor edzenek, ám a frászkarikát! A válogatott is csupán csak napi két órát edz, de akkor csak birkóznak, sem taktikai, sem technikai elemekkel nem foglalkoznak.

- Mi magyarok is átvehetjük ezt a módszert?
- Természetesen, de az utánpótlás minden sportágban foghíjas, nem hogy a női birkózásban.

- Ennyit a japánokról, most jöjjenek a magyarok!
- Kittyt sajnos meglepte a kolumbiai ellenfele és kikapott, pedig abban bíztam a nehéz sorsolás ellenére, hogy az első fordulót túléli. Nem így történt. Nem érezte a mozgást a szőnyegen, és a miértekről majd beszélgetni fogunk. Ami Sastin Mariannát illeti, nincs szégyenkeznivalója, hiszen jól küzdött, voltak olyan momentumok, amelyekben jobban dönthetett volna, ezeket, a mozdulatokat kell gyakorolnunk, és nem mellékesen a mentális felkészülést.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK