Medúzák, cápák, döglött lovak, pánikroham és kihűlés - a hosszútávúszás sötét oldala

Risztov Évát kizárták a sanghaji vizes világbajnokság 10 kilométeres hosszútávúszásában, a győzelmet pedig a 2009-es világbajnok, Pekingben olimpiai ezüstérmes Keri-Anne Payne szerezte meg. A Dél-Afrikában született, brit állampolgárságú versenyző a vb-aranyérem után a Daily Mail angol napilapnak beszélt arról, hogy sokszor milyen embert próbáló körülmények, medúzák, cápák, döglött kutyák és lovak között kell úszni a mezőnynek.

A 23 éves Keri-Anne Payne 2007-ben, a melbourne-i világbajnokságon versenyzett életében másodszor nyílt vízben, de mindjárt a sportág egyik legnehezebb kihívásával, a medúzákkal kellett szembe néznie.

"A verseny előtti este kimentem, hogy ússzak egy kicsit a vízben, mindössze ötven métert tettem meg, amikor feltűnt mellettem egy tányér nagyságú medúza. Nagyon megijedtem, elkezdtem úszni a másik irányba, de mindenhol ott voltak, gyakorlatilag körbevettek. Sikítozni kezdtem, pánikroham tört rám, de szerencsére jött egy mentőcsónak, és kiemeltek a vízből" - mesélte Keri-Anne Payne, aki ezt követően egész éjszaka nem tudott aludni, és azon gondolkozott, hogy visszalép a versenytől.

"Reggel azonban úgy keltem fel, hogy minden ellenfelemnek szembe kell néznie ezzel a veszéllyel, ezért nem adhatom fel. Egy három méter magas pontomhídról indult a verseny, amíg vártunk a rajtjelre, a vizet néztük, és szinte mindenhol csak medúzákat láttunk, borzasztó érzés volt, hogy tudtuk, most közéjük kell ugranunk. Két órán át úsztunk közöttük, mindenkit agyoncsíptek. A mentőcsónakok propellerjei ráadásul sok medúzát megöltek, a darabkáik pedig könnyen bekerültek a ruháink alá, undorító volt" - mondta a brit úszónő, aki a 12. helyen fejezte be a melbourne-i vb-t.

Egy évvel később, Hongkongban egy szigetről rajtolt egy verseny, előtte egy nappal Payne a partról mérte fel a terepet. Látott valamit a vízben, mire a következő párbeszéd alakult ki közte és az egyik helyi szervező között:
- Mi az ott?
- Semmi, csak cápaháló.
- Viccel? És mi a háló túloldalán fogunk úszni, a cápák között?
- Igen, de utoljára tíz éve láttunk itt cápát, nem kell aggódni.

"Bár a versenyzés szempontjából nem előnyös, de úgy döntöttem, hogy a mezőny közepén fogok úszni, nehogy elkapjon egy cápa" - mesélte Payne.

Szintén 2008-ban, Kínában, Shantouban indult Payne egy versenyen, amelyet a Xin Jinhe folyóban rendeztek. Az úszónő elmondta, hogy jobban szeret folyóban versenyezni, hiszen a sós tengeri víz kimarja a száját, de ebbe a folyóba nem vágyik vissza.

"Ez volt a legpiszkosabb, legundorítóbb víz, amiben valaha úsztam. Tele volt halott állatokkal, főleg kutyákkal, de döglött lovakat is láttam a vízben. Ráadásul a frissítő állomást, aminek az eredeti útvonalterv szerint az ötödik kilométernél kellett volna lennie, csupán a nyolcadik kilométernél értük utol, ugyanis elfelejtették vasmacskával lehorgonyozni, és a sodrás elvitte. Mi ezt nem érzékeltük, csak azt vettük észre, hogy húsz perccel a frissítés után már láttuk a célt, ezért hirtelen mindenki elkezdett villámgyorsan úszni. Kaotikus egy verseny volt."

Nem sokkal később Keri-Anne Payne visszatért Kínába, a pekingi olimpiára, de a vártnál sokkal jobb körülmények fogadták. "Nagyon féltem, hiszen rossz kínai élményekkel érkeztem meg, de a víz fantasztikus volt, a legtisztább, amiben valaha úsztam" - mondta Payne, aki 500 métertől 9950 méterig vezetett, de az utolsó ötven méteren az orosz Larisza Ilcsenko megelőzte őt, így ezüstérmes lett.

Forrás: AFP/Alexander Vilf

Pokoli körülmények várták viszont a mezőnyt 2009-ben Rómában, ahol világbajnokságot rendeztek, a verseny előtti éjszakán ugyanis hatalmas vihar volt, ami teljesen lepusztította a környéket. Másfél millió fontot költöttek az olaszok a versenyhelyszín kialakítására, lelátókat és rajtmólót építettek, ám utóbbiból csak tíz cövek maradt meg a verseny napjára, amikor szintén ítéletidő volt, de Payne remekül tudott alkalmazkodni a körülményekhez, és megnyerte a vébét.

Ugyanebben az évben New Yorkban, a Hudson folyó torkolatánál rendeztek egy versenyt, ahol az Atlanti-óceánba torkollik a folyó, ezért hatalmas hullámokkal kellett megküzdenie a mezőnynek. "Szinte semmit nem láttunk, csak úsztunk bele a vakvilágba. Ráadásul a Szabadság-szobor tövében jelölték ki a pályát, ezért rengeteg turistahajó volt a környéken, nagyon közel úsztunk hozzájuk, életveszélyes volt. De ennyi még nem volt elég, féltávnál az egyik ellenfelem megütött, el kezdett vérezni az orrom, a hátamra fordultam, és öt percig úgy úsztam tovább. Amikor visszafordultam, nem láttam senkit körülöttem, nagyon elveszettnek éreztem magam, a második öt kilométert úgy kellett a hatalmas hullámok között leúsznom, hogy fogalmam sem volt, hogy jó irányba haladok-e. Végül sikerült beérnem a célba, de akkorra besötétedett, így még félelmetesebb volt az utolsó néhány száz méter."

Payne szerint azonban nem ezek voltak a legdurvább versenyek, amiken részt vett, 2010-ben, Quebecben próbálta megvédeni a Rómában megszerzett világbajnoki címét, sikertelenül, hiszen a nyolcadik helyen végzett. "Soha nem versenyeztem még akkora tóban, mint akkor, egyszerűen nem láttuk a másik partot. Ráadásul a táv egyik fele tele volt sziklákkal, a semmiből jöttek elő a hullámok alól. Mindezt tetőzte, hogy elképesztően hideg volt a víz, annyira, hogy nyolc versenyző kénytelen volt feladni a versenyt, annyira kihűltek, hipotermiával kórházba szállították őket."

Keri-Anne Payne szerint 2012-ben, Londonban nem lesznek hasonló problémái. "A Hyde parkban lesz a verseny, úsztam már ott korábban, gyönyörű, tiszta víz, tökéletes hely arra, hogy megszerezzem első olimpiai bajnoki címemet."