Milák Kristóf: A térdelés a mi kultúránkban nehezen értelmezhető
A Mandiner interjút készített az Év férfi sportolójának választott Milák Kristóffal, aki beszélt az elmúlt évéről, a jövőbeli terveiről is.
Az olimpiai bajnok úszó elárulta, hogy mivel egyedül él, ezért az utóbbi időszakban kénytelen-kelletlen hozzászokott a házimunka elvégzéséhez, és miután egy hosszú edzésnap végén főznie kell magára, akkor is oda tud figyelni a kiegyensúlyozott étkezésre. Hozzátette, ebben szerepet játszott az edzőváltás is, ugyanis a tokiói sikere után Selmeci Attila helyett Wirth Balázs vette át az irányítását.
Az új mesterem mellett sokkal több teret kapok a hozzászólásra, az edzésterv véleményezésére, és úgy érzem, jobban be vagyok vonva a napi munkába.
Két nagyon különböző mesterről beszélünk, s nem csak azért, mert Balázs korban közelebb áll hozzám. Úgy érzem, szükségem volt erre a váltásra."
Milák hozzátette, a közeljövőben a pillangószámok mellett
a 100 méteres gyorsúszásban is szeretne a világ élvonalához tartozni,
még akkor is, ha ott a legsűrűbb a mezőny. Kedvenc számában, a 200 méteres pillangóúszásban pedig az 1:50-en belüli időeredmény a legközelebbi célja.
Az úszáson kívül a sportág egyéb történéseit is követi a 22 éves sportoló, aki elmondta a véleményét arról, hogy a FINA-ról World Aquatics névre váltó nemzetközi szövetség markáns döntéseket hozott a budapesti kongresszusán a transznemű sportolók ügyében.
„Alapvetés, hogy férfi úszóknak nincs helyük a nők között, akármilyen hormonális változtatásokon mennek is át, mert az ösztrogén- és tesztoszteronértékek annyira nem befolyásolhatók mesterségesen, hogy mindez fair versenyt eredményezzen. Ha a nemváltás egyfajta önkifejezésről, önmegvalósításról, az egyenlőségről és a szabadságról szól, ám legyen, de akkor miért szeretne valaki a másik nem versenyébe beszállni, amikor ott már kész szabályok vannak? Vagyis
egy ilyen átállásnak nem az eredményhajhászásról, hanem a belső értékekről kellene szólnia, mégis az előbbi sejlik ki belőle.
Azt is roppant veszélyesnek tartanám, ha pubertáskor előtt álló fiatalokat műtenének át, hogy a másik nem versenyein indulhassanak."
Milák hozzátette, bosszantja, hogy az élsportban milyen nagy szerepet játszik a politika.
„Gondolok itt például a kötelező vagy inkább elvárt térdelésre focimeccsek előtt. Ez egy olyan kultúrában, mint a mienk, nehezen értelmezhető, hiszen mi sosem voltunk gyarmatosító nép, épp ellenkezőleg. És
az ilyen akciókban részt venni különösen nem dolga a sportolónak, mert idegen a sportkultúrától.
Az orosz-ukrán háború is markáns nyomot hagy a sporton – nyilatkozta Milák. – Természetesen mindennemű erőszakot elutasítva, a háború szörnyűségeit, az ártatlan emberek halálát elítélve furcsállom, hogy a nemzetközi vezetők a sportolókat állítják sarokba.
Azzal, hogy az orosz és fehérorosz versenyzőket kitiltják a sportpályákról, súlyosan sérül a fair play.
Persze érzékeny dolog, hogy egy világversenyen egy orosz vagy egy ukrán sportoló távol tudja-e tartani magát az indulataitól, de sportemberek vagyunk, pont mi tudnánk példát mutatni, hogy az ilyen helyzetekben a józanság dönt az indulatok helyett."