Egy Serie B-s tartalékmeccs utózöngéi

Kevesen gondolták volna, hogy egy Siena-Ternana tartalékmérkőzésnek milyen nagy hatása lehet az olasz labdarúgásra, pedig a fenti összecsapás kis híján teljes káoszt és anarchiát okozott a talján futballban. Ehhez persze kellett egy gyenge labdarúgó-szövetség, néhány jogi határozat, na meg pár klub, amely a végsőkig is elment. A végeredmény: a következő szezonban az élvonalban nem 18, hanem húsz csapat szerepel majd, és akár a Serie B hatodik helyezettje is feljuthat a legjobbak közé.

Minden 2003. április 5-én kezdődött: ekkor került ugyanis sor a fent említett Siena-Ternana tartalékmeccsre, amelynek eredményére valószínűleg senki sem emlékszik, de nem is ez volt a fontos a találkozóval kapcsolatban. Sokkal inkább az, hogy a Siena soraiban pályára lépett a 33 esztendős védő, Luigi Martinelli, aki csak azért nem tartott az első csapattal Nápolyba, az ugyanezen a napon lebonyolításra kerülő másodosztályú bajnokira, mivel eltiltását töltötte. A következő héten viszont már együtt készült a csapattal a Catania elleni Serie B-s találkozóra, és pályára is lépett a döntetlenre végződött mérkőzésen. A szicíliai klub vezetősége rögtön kiszúrta a dolgot, és pár nappal később már fellebbezett is az Olasz Labdarúgó Szövetségnél, mivel szerintük Martinelli jogosulatlanul szerepelt ellenük. Mindezt azzal indokolták, hogy a védő valójában nem töltötte le eltiltását, mivel ugyan az első csapatban valóban nem lépett pályára, de a tartalékok között igen, márpedig a szabályok értelmében ezt sem tehette volna meg.

A szövetség azonban nem így gondolta, és jóváhagyta a pályán elért eredményt, mire a Catania a helyi polgári bírósághoz fordult, amely "természetesen" ellenkező ítéletet hozott, és úgy döntött, hogy a mérkőzés három pontját bizony a Cataniának kell megkapnia, mégpedig 2-0-s gólkülönbséggel. Mindeközben véget ért a Serie B, és a tabella meglehetősen érdekesen alakult: a Catania ugyanis a 17. helyen végzett, egy ponttal lemaradva a Veneziától és a Napolitól, vagyis kiesett a második vonalból. Legalábbis elméletben, mert a cataniai bíróság ítélete szerint a klub a plusz két pontnak köszönhetően bennmaradt volna a Serie B-ben, és helyette a Venezia vagy a Napoli esett volna ki - az olasz szabályok értelmében a két patinás klubnak a pontazonosság miatt osztályozót, úgynevezett spareggiót kellett volna játszani annak eldöntése érdekében, hogy eldőljön a bennmaradó kiléte.

A szövetség tehetetlenül szemlélte az eseményeket, miközben a nyár egyre telt, és vészesen közeledett a következő idény kezdete, miközben senki sem tudta, hogy mely csapatok is alkotják a másodosztály mezőnyét. Ráadásul a Catania példáján felbuzdulva a többi kiesett csapat is bíróság elé vitte az ügyet (hogy milyen jogi alapon, azt nehéz lenne megmagyarázni), és az ügy csúcspontja július 29-én jött el, amikor a salernói bíróság úgy határozott, hogy a Salernitana is jogosult a másodosztályú szereplésre a 2003-2004-es szezonban - annak ellenére, hogy a gárda tökutolsó lett a Serie B-ben, csekély 22 ponttal lemaradva a Cataniától. Ugyanakkor a szicíliai fellebbviteli bíróság, amelynek Palermóban van a székhelye, újabb fordulatot hozott az ügyben, ugyanis a Catania esetében a szövetségnek adott igazat, és a pályán elért eredményeket hagyta jóvá.

Az Olasz Labdarúgó Szövetség végül augusztusban, amikor már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, salamoni döntést hozott: úgy határozott, hogy a Serie B-ből csak egy csapat esik ki, mégpedig a Cosenza, amely egyébként az utolsó előtti helyen végzett a bajnokságban (a klub ugyanis menet közben csődbe ment), a Serie C1-ből viszont annak rendje s módja szerint feljut négy együttes, és hogy a mezőny ne legyen páratlan, ezért a legutóbbi pontvadászatban a Serie C2 küzdelmeit megnyerő Fiorentinát (régi érdemeire való tekintettel) is a másodosztályba sorolták. A klubok nagy részének azonban ez a döntés sem tetszett, éppen ezért kijelentették, hogy bojkottálják a bajnokságban, illetve az Olasz Kupában való részvételt, és ki is tartottak elhatározásuk mellett: a kupa selejtezőjének első két fordulóját, illetve a Serie B első játéknapját is elhalasztották, és a második fordulóból is csak két meccset játszottak le.

A tarthatatlan helyzetet a liga oldotta meg, mégpedig úgy, hogy plusz "másfél" feljutó hellyel kenyerezte le a másodosztályú csapatokat. Eszerint a következő idényben húsz gárda szerepel majd a Serie A-ban, és a létszámemelést úgy oldják meg, hogy négy helyett öt csapat jut majd fel közvetlenül a legjobbak közé, ahonnan hárman esnek ki, és a másodosztály hatodik helyezettje osztályozót játszik az élvonal 15. helyezettjével. Ezzel tehát minden rendeződött, legalábbis egy darabig, és a helyes következtetést egyedül a Hellas Verona elnöke, Giambattista Pastorello vonta le: ő ugyanis a múlt héten lemondott posztjáról, mondván, az elmúlt hetek eseményei megsértették a legalapvetőbb sportbéli és morális elveket, az olasz labdarúgás hitelessége megkérdőjeleződött, és ő ilyen körülmények között nem tudja folytatni a munkáját. A közvélemény szerint ezt a lépést elsősorban nem neki, hanem az olasz szövetség elnökének, Franco Carrarónak kellett volna megtennie.