Vágólapra másolva!
Amikor a bajnokság kezdetekor az aranyéremre esélyes klubok kerültek szóba, akkor legtöbben természetesen a Real Madridot és a Barcelonát említették, nem megfeledkezve a címvédő Valenciáról és a Deportivóról, titkos esélyesként esetleg a Celta Vigót vagy a Betist jelölve. Arra viszont senki sem gondolt, hogy a Real Sociedad, amely az előző két idényben éppen hogy csak bennmaradt a legjobbak között, 18 forduló után veretlenül áll majd az élen.

A baszk drukkerek a kilencvenes években elsősorban az Athletic Bilbao sikereinek örülhettek, az évtized végén a Deportivo Alavés váratlanul jó szereplése okozott örömöt, a Real Sociedad fanatikusainak azonban az 1997-98-as szezontól eltekintve meg kellett elégedniük a középszerűséggel.

Sőt, a legutóbbi három pontvadászatban rendre a 13. helyen végzett a gárda, így a jelenlegi pontvadászatban sem számítottak sokkal többre a klub háza táján. Igaz, a korábbi állóvizet sikerült kissé felkavarni azzal, hogy a klub harminc év után először egy olyan spanyol focistát szerződtetett Boris személyében, aki nem baszk származású.

A Primera División állása és mesterlövészei/sport/focivilag/20030118aprimera.htmlMadridban a Sociedad az utolsó őszi fordulóban/sport/focivilag/20030124indul.html?pIdx=2Ki a legjobb edző?http://forum.origo.hu/forum/forum?act=show&fid=50395Korrupció és pénzmosás gyanúja a spanyol fociban/sport/focivilag/20030120elmundo.html

Az átigazolási időszak legfontosabb eseménye persze nem ez volt, sokkal nagyobb jelentőséggel bírt például, hogy visszatért az egyesülethez az orosz Valerij Karpin, vagy hogy leigazolták az argentin Gabriel Francisco Schürrert a Las Palmastól, esetleg hogy Javier de Pedro az előzetes várakozásokkal ellentétben mégsem távozott az egyesülettől.

Utólag azonban nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a legfontosabb történés az új szakvezető, Raynald Denoueix személyének kiválasztása, illetve az ő szerződtetése volt. A korábban a Nantes-ot francia bajnoki címre vezető szakember ugyanis szinte tökéletesen összerakta a csapatot, és nem túlzás kijelenteni, hogy a sikerek elérésében hatalmas szerepe van.

A szakembert saját elmondása szerint az győzte meg arról, érdemes San Sebastiánba szerződnie, hogy látta: a klubnál komolyan gondolják a szakmai munkát. A francia mestert már az előző szezon közben, tavaly márciusban megkeresték, videokazettákat küldtek neki a csapat mérkőzéseiről, megmutatták az egyesület utánpótlásközpontját, amit Denoueix nemes egyszerűséggel csak mennyországként aposztrofált. A tréner alaposan felkészülhetett az együttesből, tisztában volt az erényeivel és hibáival - amelyeket meglehetősen jól sikerült kijavítania.

Amikor a San Sebastián-i csapat öt forduló után még mindig veretlenül állt a bajnokságban, sokan csak legyintettek, mondván, a Sociedad egyetlen komoly ellenféllel sem találkozott. Amikor azonban szép sorban a Deportivóval, a Real Madriddal majd a Barcelonával is megmérkőzött a gárda, és ezekből a találkozókból is veretlenül jött ki, már nem lehetett nem komolyan venni a baszkokat.

Egészen a 12. fordulóig a sérülések is elkerülték a klubot, így Denoueix szinte végig ugyanazt a kezdő tizenegyet küldhette pályára, ám amikor előbb Xabi Alonso, majd pedig De Pedro is kidőlt egy rövid időre a sorból, az sem okozott különösebb problémát. A védelmen pedig a szakvezetőnek egyszer sem kellett változtatnia, a López Rekarte, Jáuregui, Schürrer, Aranzábal kvartett minden összecsapáson ott volt a kezdő tizenegyben. Arról nem is beszélve, hogy a csapat nem akármilyen tartásról tett tanúbizonyságot, amikor a Valencia ellen idegenben kétgólos hátrányból sikerült felállnia.

Egyelőre tehát senki sem tudta megállítani a baszkokat, és kérdés, hogy melyik csapat lesz erre képes - mint ahogyan az is nagy kérdés, meddig sikerül együtt tartani a gárdát. A jó eredmények hatására ugyanis természetesen megnőtt az érdeklődés a focisták iránt: De Pedrót a Newcastle nézte ki magának, Nihat Kahvecit a Juventus, a Milan és a Real Madrid is árgus szemekkel figyeli, a legnehezebbnek azonban Darko Kovacevic megtartása tűnik.

A hírek szerint ugyanis a Valencia szívesen látná soraiban a jugoszlávot, és a focista további sorsa elsősorban a Lazión múlhat. Kovacevic 2001 decemberében éppen a rómaiaktól érkezett a baszk együtteshez, és a transzfer meglehetősen érdekes volt: a focista játékjogának a fele ugyanis az olaszoknál maradt, ráadásul a kontraktusban szerepelt egy olyan záradék is, amelynek értelmében bármelyik fél (tehát a Lazio és a Real Sociedad is) eladhatja a játékost a másik fél beleegyezése nélkül abban az esetben, ha 12 millió eurós ajánlat érkezik a csatárért.

A Sociedadnak természetesen esze ágában sincsen megválni a focistától, aki csapata egyik legjobbja, és sorozatban rúgja a gólokat, a Laziónak viszont kapóra jöhet a Valencia érdeklődése. A baszkok jelenleg azon vannak, hogy kifizessék a Laziónak Kovacevic játékjogának másik felét, ami hatmillió eurót jelent, de valószínűbbnek tűnik, hogy a rómaiak közvetlenül a Valenciával kötnek üzletet, és a jugoszláv gólvágó a következő szezonban már a Valencia focistája lesz.