Tarolt a Boca Juniors

Természetesen a szubkontinensen is évről évre megválasztják az esztendő legjobbjait: Latin-Amerikában a voksolást az uruguayi El País bonyolítja le, amely 1986 óta kérdezi meg a kontinens újságíróit arról, hogy szerintük ki volt az év legjobb játékosa, illetve edzője. Az idei választást a Libertadores-kupa-győztes Boca Juniors uralta, hiszen mindkét nyertes az argentin klubból került ki.

A játékosok között az a Carlos Tévez végzett az élen, aki az esztendő során valóban kimagasló teljesítményt nyújtott mind hazai, mind nemzetközi porondon, vagyis elsősége teljesen megérdemeltnek mondható.

Érdekesség, hogy Carlos Bianchi a Libertadores-kupa csoportmérkőzéseire nem is nevezte be: a focista ugyanis a korosztályos argentin válogatott tagjaként előbb az U20-as Copa Américán szerepelt (amelyet a gauchók meg is nyertek), majd az eredeti elképzelések szerint a juniorvébére utazott volna, amit tavasszal rendeztek volna meg az Egyesült Arab Emírségekben, ha nem szól közbe az iraki háború.

Az év első hónapjaiban Carlos így csak az argentin bajnokságban mutathatta be tehetségét, és a clausura küzdelmei során öt találatot ért el, amivel házi gólkirály lett. A Libertadores-kupában aztán az egyenes kieséses szakaszra már őt is benevezték, és Tévez pazar teljesítménnyel bizonyította, hogy vétek lett volna kihagyni őt. A nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben még nem volt eredményes, az América Cali elleni elődöntőben viszont alaposan kitett magáért: a hazai találkozón egyszer, a visszavágón kétszer talált be. A Santos FC elleni finálé sem maradt Tévez-gól nélkül, a brazilok ellen idegenben volt eredményes, és a sorozat végén őt választották meg a torna legértékesebb focistájának.

Az év második felében Tévez a bajnokságban brillírozott: a második és a hatodik forduló között, vagyis összesen öt találkozón hét gólt szerzett, ebből kettőt a River Plate elleni szuperrangadón. Ezt követően megsérült, és félő volt, hogy ki kell hagynia a Világkupa döntőjét, ráadásul klubja konfliktusba keveredett a szövetséggel, amely szerette volna őt elvinni a végül november végén, december elején megrendezett U20-világbajnokságra. Végül a Boca győzött: Tévez nem volt ott a vébén, a Világkupa fináléjában viszont csereként pályára lépett, így újabb trófeának örülhetett.

Az, hogy Tévez végül a kontinens legjobbjának bizonyult, nem kis részben Carlos Bianchi edzői kvalitásainak is betudható, hiszen a focista annak is köszönhetően nyújthatott ilyen remek teljesítményt, hogy a szakember más pozícióban játszatta, mint korábban. Az Apacs becenévre hallgató labdarúgó ugyanis eleddig amolyan irányító középpályásként, játékmesterként szerepelt, Bianchi azonban egy kissé feljebb tolta, és még támadóbb szerepkört adott neki. Tévez így még jobban kihasználhatta gyorsaságát, remek cselezőképességét, és sokkal többet ért oda a kapu elé.

A Boca szakvezetője a Libertadores-kupa újbóli megnyerésével az első edző lett, aki négyszer szerezte meg a trófeát. Az előző három diadal után első lett az El País szavazásán, és a mostani esztendő sem volt kivétel, s mivel a fenti négy alkalmon kívül 1998-ban is őt választották a kontinens legjobb trénerének, immár ötszörös győztesnek mondhatja magát - ezt eddig senki másnak nem sikerült elérnie, sőt dupláznia is csak két szakembernek (Carlos Bilardónak és Luiz Felipe Scolarinak) sikerült.