Társoldalunk:

Semlegesített magyarok a Torpedóban

2006.09.07. 8:19

Fél éve még az sem volt biztos, hogy a Torpedo-stadion megéri a szeptembert. Ám szerencsére megmaradt, így ez a biztonsági előírásoknak nem megfelelő, eldugott, jövőre lebontandó, ötezres stadion lehetett a szemtanúja az U21-es magyar futballválogatott 3-1-es vereségének, amely nyomán a csapat elesett az Európa-bajnokság októberi rájátszásától.

Pedig az orosz szurkolók nem tettek meg mindent, hogy a magyar csapat kellemetlenül érezze magát. Alig kétszázötvenen gyűltek össze az ingyenes meccsre, száz fő ráadásul csöndesen üldögélő katona volt az elnöki ezredből.

Összehangolt akciójuk legfeljebb az volt, hogy mindannyian ülve hallgatták meg a magyar himnuszt - a civil szurkolók azonban nem ,- és mindannyian felállva fogadták az orosz himnusz 3-at.

(A szovjet himnusz dallama ugyanis már a harmadik verzióban melengeti az oroszok szívét. A második világháború után megírt szöveget előbb "sztálintalanítani", 1991 után pedig "szovjetteleníteni" kellett, hogy ne legyen egészen okafogyott. Szerencsére a szerző, Szergej Mihalkov - az Oscar-díjas rendező, Nyikita Mihalkov apja - jó egészségnek örvend, így századik évéhez közeledve is könnyedén aktualizálja szerzeményét. Putyint még nem fogalmazta bele, de az írósztalfiókjában talán már ott a negyedik verzió.)

"5-0, 4-0, 3-1" - tippelgetett három, tizenötéves srác. Mind focizott korábban gyerekcsapatban, de köztük Anton lehet a legprofibb: az eredmény mellett a góllövőket, Bazsanovot és Gyenyiszovot is pontosan megjósolta. Magyar játékost nem tudnak felidézni, csak Sáfár Szabolcsot, aki 2003-ban egy rosszemlékű félévet töltött el a Szpartak kapujában.

Eredetileg az orosz-horvát Eb-selejtezőre akartak menni, ám nem tudtak jegyet szerezni, ez viszont ingyen van. Talán ezért látogatott ki a Kremlben állomásozó elnöki ezred is, noha nélkülük is épp elég rendőr és katona volt jelen, megmagyarázhatatlanul túlbiztosítva a mérkőzést.

"Pravoszlávia, pravoszlávia" - üvöltötte a háromfős kemény mag a lelátón, bár talán belátták, hogy ez nem túl hatásos, mert nem kezdtek bele II. Alekszij orosz pátriárka nevének skandálásába.

"Különben is, a magyarok is pravoszlávok!" - kiáltja nekik egy ötvenes, tetkós drukker. Kár volt felvilágosítanom, mert ezután katolikus-protestáns hadat látott maga előtt, sőt a szakállas Bori Gábor labdaérintéseikor Allahozott is egy sort. A második félidőben, az eleredő esőben minden fotós a magyar kapu mögé sorolt be. Fél órán belül két gól igazolta őket, igaz, Feczesin Róbert válaszgólját távolról kellett fotózniuk.

"Dááááááááááá!" - bokszol az esőcseppekbe a gól nyomán egy magyar zászlót lengető férfi. Követségi alkalmazottnak tűnik, de nem: Vlagyimir egyszerűen világ életében a magyaroknak szurkolt. "Nem tudom, talán magyar voltam előző életemben" - próbálja megfejteni élete rejtélyét az ötvenes férfi. A kezdet szerinte az Egri csillagok filmváltozata lehetett.

Forrás: [origo]
A himnusznál még a mieink álltak továbbjutásra

A válogatottak mellett képes elsorolni a nyolcvanas évek magyar bajnokságának játékosait is. A hetvenes években első osztályban játszó középhátvéd kétlábon járó magyarfoci-lexikon, aki a többszáz játékos nevén kívül mást nem tud magyarul. Nem is járt ott sosem - talán ezzel magyarázható, hogy annyira szereti Magyarországot.

"A románokat nem bírom elviselni, Erdély miatt." Vlagyimir misztikus módon irredentává is vált, pedig csak a Labdarúgás folyóiratot járatta magának a Szovjetunió alatt. Ahova tudta, kísérte a magyarokat: Leningrádból elrepült a szovjet-magyar meccsre Moszkvába - Mészáros góljával egy-nullra nyertünk -, Tbiliszibe - Pusztai és Törőcsik góljával döntetlen -, Ukrajnában járt, hogy lássa a Honvédot.

Vlagyimir a meccs után csalódott volt, legfeljebb Máté és Róth magyar zászlócskájára firkantott autogramja vidította fel. "Pedig úgy bíztam benne, hogy nyernek! A felnőtt válogatottról is azt gondoltam, most újjászületnek: Gera, Szabics, Torghelle!" - mormolta ábrándozva.

Szomorúan indult a metró felé, belátva, hogy nincs újjászülető magyar futball. Vlagyimir, ha volt, akkor csak egy sokkal-sokkal korábbi előző életében lehetett magyar.

Majsai Antal

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK