Vágólapra másolva!
Még a múlt évezredben történt, 1999 tavaszán. A debreceni Olasz Focisuliról készítettem egy kisfilmet a TV2 számára. Az utánpótlásközpont kitalálóját, vezetőjét, Hegedűs Gábort kértem, hogy ismertessen meg két olyan sráccal, akinek esélye lesz komoly karriert befutni. Ma is emlékszem rá (és felvétel is őrzi), hogy a 12 éves mezőnyjátékos, milyen lelkesen mesélt a világhírű olasz klubokról, azokról, amelyek korosztályos csapatainál vendégeskedtek. Majd csillogó szemmel mondta: egyszer ő is telt házas stadionokban, fanatikus szurkolók előtt, nagy meccseken fog játszani. Felejthetetlen volt a lelkesedése. A gond akkor jelentkezett, amikor a nevét mondta. Nem értettem. Másodjára sem. Ekkor leírta, de annyira furcsa volt benne a betűk sorrendje, hogy végül egyenként én írtam át nyomtatottra, nehogy rosszul írjuk ki adásban.

Ma már senki nem kérdezi őt értetlenkedve, ha mondja a nevét: Dzsudzsák Balázs.

Hat évvel később, 2005. április 9-én a DVSC technikai vezetője írta fel a nevét arra a papírra, amit odaadott a negyedik játékvezetőnek. Ezzel jelezte, hogy ki érkezik az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Kerekes Zsombor helyére. Csatárnak jött. Azon a mérkőzésen mutatkozott be Dzsudzsák az elsőosztályban, amelyen a debreceni csapat 3-0-ra győzte le a bajnokesélyes pesti riválist, megerősítve ezzel a tabella élén a vezető helyét. Ezt a helyet abban a bajnokságban már többet nem is engedte át senkinek a Loki.

A meccsnek nem a 18 éves Dzsudzsák volt a hőse,

így nem vele készítettem a mérkőzés után riportot, hanem a másik cserejátékossal, a harmadik gólt szerző Madar Csabával. Én nem láttam annyira a jövőbe, mint korábbi mentora, Hegedűs Gábor.

Soroksár, késő nyár, NB II-es focimeccs Fotó: Hirling Bálint - Origo

Hősünk abban a szezonban még egy találkozón lépett pályára, a Békéscsaba ellen, így lett tagja a történelmi első aranyát megnyerő Debrecennek.

Részese lehetett a Nagytemplom előtt ünneplésnek, ahol több tízezres tömeg éltette a város hőseit.

Dzsudzsák még kétszer volt bajnokcsapat tagja Debrecenben. Majd 10 évvel ezelőtt azért utazott Budapestre, hogy elkeserítse a Loki szurkolóit. Ugyanis 2010. október 21-én a PSV mezében szerzett igen furcsa góljával győzte le az eindhoveni csapat a DVSC-t az Európa-liga csoportmérkőzésén.

Majdnem 10 évvel ezt követően érkezett ismét klubtalálkozóra Dzsudzsák Balázs Budapestre. Ezúttal nem a Puskás Arénába, hanem a soroksári Szamosi Mihály Sporttelepre.

Nem nemzetközi kupameccsre, hanem magyar másodosztályú találkozóra.

Elsősorban neki szólt a Soroksáron régen nem tapasztalt érdeklődés egy focimeccs iránt. A több mint egy órával a kezdés előtt ide tartó HÉV-en is elsőre ki lehet találni, hogy ki jön focimeccsre. Pedig a beszélgető fiatalokon még nincs semmilyen fociszurkolóra emlékeztető tárgy. Ám a soroksári Hősök tere után egyikük már elővesz egy mérkőzésjegyet. Húsznál is többen szállnak le erről a járműről és valamennyien a vendégszektor felé veszik az irányt. Még mindig egy óránál több idő van a kezdésig, de már szép hosszú a sor a vendégpénztár előtt. A Vágó utcában mindenütt autók állnak, több jármű tükrén DVSC zászló lóg. Az itt található vendéglátó-ipari egység zárva, talán évek óta.

A hazai pénztárnál nincs sor, az ide tartók pontosabban ki tudják számolni az érkezés idejét, mint a 220 km-ről jövők.

Így viszonylag csend van, amikor kijön melegíteni a Soroksár. Sokan még a büfé előtt állnak. A DVSC pályára jövetelét már nagyobb ováció fogadja. Megszámolom, ekkor már 68-an vannak a napos oldalon, a vendégszektorban. A kezdőcsapat tagjai itt is elkezdik a melegítést, Dzsudzsák csak később érkezik. Őt ugyanis nem jelölte a kezdők közé edzője. A 108-szoros válogatott játékos így eleinte Tischlerrel és Sóssal labdázgat, majd mikor megjönnek sorstársai 6+2-es cicázásba fognak.

Dzsudzsák Balázs melegít Soroksáron Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ekkor már 100-nál többen vannak a vendégszektorban és kiteszik az első transzparenst, amelyet még további 10 követ. A hazai szektor is szépen telik, mikor kezdéshez vonulnak a csapatok már telt ház van.

Dzsudzsákot a hazai oldalról is megtapsolják néhányan, ő kiint a szurkolóknak.

Majd elfoglalja a helyét a kispadon. Ahol rajta és a cserejátékosokon kívül még ott ül Dombi Tibor és Igor Bogdanovics is, akik játszottak azon a bizonyos 2005-ös találkozón, amelyen Dzsudzsák bemutatkozott a felnőtt bajnokságban.

Most éppen Soroksáron tört ki az őrület Dzsudzsák Balázs miatt Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ők már mindketten edzők. Akárcsak a túlsó padon Végh Zoltán, aki akkor az MTK kapuját védte. És gólt kapott Bogdanovicstól. Ez a meccs persze senkinek nem jut eszébe ezen a nyárias vasárnap délutánon, bár éppenséggel lenne idő elmélkedni, mert álmosan indul a találkozó. Néhány vendégdrukker unalmában már a 10. percben egy kis versike formájában szóba hozza a Ferencváros csapatát. A hangosbeszélő humorosan felhívja a Debrecenből érkezettek figyelmét, hogy a Ferencváros nem szerepel ezen a mérkőzésen. A Loki birtokolja többet a labdát, a Soroksár játékosai pedig előbb magassági, utóbb távolsági rekordot próbálnak megdönteni azzal. Közben csordultig megtelik a pici stadion, ha a csilláron nem is lógnak, de az alumínium traverzeken majdnem.

Az összes hely foglalt, ami azt jeleni, hogy négy sorban ülnek a drukkerek, mögöttük három sorban állnak.

A vendégszektorban jobb a helyzet, aki nem kapott helyet a 200 szék egyikén sem az a büfé előtt sorban állva nézi a meccset. Dupla élvezet. A Loki a 32. percben Bódi 11-es góljával megszerzi a vezetést. Dzsudzsák a padról felállva tapsolja meg játékostársát, majd a többi cserejátékossal együtt elindul melegíteni.

Ám először csak a szünetben cserél Kondás Elemér, két csatára helyett beküld másik kettőt. Majd az 55. percben „ébredjetek már fel" kiáltással próbálja magához téríteni védőit. Persze tudja ő is, hogy legjobb védekezés a támadás, így két perccel később Kusnyír helyére becseréli Dzsudzsákot. Túlzás azt állítani, hogy felrobban a stadion, de tény, hogy a jelenlévők nagy része erre a pillanatra várt.

Soroksáron tanácskozik Dzsudzsák és a Debrecen Fotó: Hirling Bálint - Origo

Nyilván egy ilyen szintű klasszistól a másodosztályban csodákat remél a publikum. Ám egyelőre csak technikás dolgokat kap, a csodára még várni kell. A jobb szélre érkezik, hamarosan próbálkozik egy ballábas lövéssel a 16-osról, de blokkolják. Felejthető. Csapattársa, Kinyik Ákos mozdulata viszont már emlékezetesebb: kedvesen kimosolyog az őt nem éppen baráti szavakkal illető pesti szurkolóknak.

Aztán megvillan Dzsudzsák, ezen már őszintén mosolyoghat Kinyik. Ugyanis a debreceni ikon előbb gyönyörűen levesz egy labdát, majd sarokkal továbbítja azt.

Ez már igen! Ám nem ér gólt, azt a túloldalon Lovrencsics Balázs szerzi egy remek fejessel. A Soroksár egyenlít. A különböző csapattal szimpatizáló, de egymástól biztonságos távolságra lévő szurkolók egy picit megint üzennek egymásnak. Talán nem olvasták el elég figyelmesen a kifüggesztett táblát:

Itt maximum csak „kötekedő ordítozásról" van szó, szerencsére dobálózásról nem, és a drukkerek hamarosan ismét vigyázó szemüket a pázsitra vetik. Van mit nézni, mert a Loki támadóbb alakzatra vált, Dzsudzsák bemegy középre a két csatár, Tischler és Kenderesi mögé. A 90. percben van is egy lövése, de ez nincs akkora helyzet, amekkorát Lovrencsics kihagy a túloldalon.

Dzsudzsák Balázs: szem a labdán Fotó: Hirling Bálint - Origo

A kulturáltan, taktikusan játszó Soroksár megérdemelten szerez pontot a hétszeres magyar bajnok ellen. A Loki játékosai a lefújás után megköszönik szurkolóiknak, hogy itt voltak.

Dzsudzsák kis túlzással mindenkivel pacsizik a vendégszektorban.

Szimpatikus. Ahogy azon gesztusa is, hogy néhány napja egy hőkamerát ajándékozott a gyerekkorában otthonát jelentő Nyírlugos általános iskolájának.

Most már csak a teljesítményét kell ismét olyan szintre hoznia, mint az utolsó debreceni évében. Akkor, 2007-ben a bajnokcsapat kulcsembere volt. Most ebben a szezonban csak a másodosztály megnyerését tűzheti ki célként, de mivel még csak 33 éves, lehetnek még emlékezetes mérkőzései. A soroksári Szamosi Mihály Sporttelepnél nagyobb stadionokban is.