Michael Ballack: a keletnémet futballiskola eminense

Az egykori NDK labdarúgása sikerességben elmaradt a testvérországtól, az NSZK-tól, de az egységes Németország létrejöttét követően az ország keleti részéből sok tehetséges futballistából lett igazi sztár - akik keletnémetként aligha futhattak volna be ilyen karriert. A legismertebb klasszis közülük alighanem Michael Ballack, akinek profi pályafutása már a berlini fal leomlása után kezdődött, és két világbajnokságon is éremre vezérelte a Nationalelfet.

A Kaiserslautern középpályása bekerült az 1999-es Konföderációs-kupára utazó német válogatottba is, és bár a Nationalelf alaposan leszerepelt a mexikói tornán, Ballack azon kevés focisták egyike volt, akik "jól jöttek ki" az eseményből.

A viadalt követően ugyanis a Bundesliga több élcsapata is bejelentkezett érte, és Michael némi meglepetésre a Bayern München helyett a Bayer Leverkusent választotta - elmondása szerint azért, mert a gyógyszergyáriaknál nagyobb esélyt látott az állandó játéklehetőségre. Nos, ebben nem tévedett, bár első leverkuseni idényében csak 23 bajnokin lépett pályára, de így is vezéregyénisége volt a klubnak, amely rendkívül közel került ahhoz, hogy története során először megnyerje a Bundesligát. A Bayernnek az utolsó fordulóban csak egy döntetlenre lett volna szüksége az SpVgg Unterhaching ellen az aranyéremhez, ám 2-0-s vereséget szenvedett, ráadásul az egyik találat Ballack öngóljából született.

A kudarc azonban csak erősebbé tette Michaelt, aki a 2000-es Európa-bajnokságon csak epizódszereplő volt a válogatottban, ám ezt követően klubjában egyenletes, és ami még fontosabb, kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A 2001-2002-es idényben egészen fantasztikusan futballozott: edzőjétől, Klaus Toppmöllertől minden szabadságot megkapott a középpályán, és ezt 17 góllal hálálta meg a bajnokságban, és vezérletével a Bayer a BL-ben és a német kupában is a döntőig menetelt - más kérdés, hogy végül mind a három sorozatban "csak" második lett.

Kahn és Ballack

Ballack ráadásul időközben a válogatottban is kulcsfigurává lépett elő: az ukránok elleni két világbajnoki pótselejtezőn háromszor talált be, vagyis nagymértékben hozzájárult, hogy a Nationalelf kijusson a 2002-es tornára, ahol aztán a középpályás tovább folytatta remeklését - mégis ő volt a németek számára a döntőn nagyot hibázott Oliver Kahn mellett a világbajnokság tragikus hőse. A középpályás nem csillogott úgy a vébé alatt, mint a Leverkusenben, de két alkalommal is ő lőtte tovább a csapatot, a dél-koreaiak ellen pedig feláldozta magát az együttes érdekében. Tisztában volt vele, hogy ha sárga lapot kap, akkor nem játszhat a döntőben, ennek ellenére nem húzta vissza a lábát, amikor kellett.

Sokak szerint Ballack az egész német együttes fantasztikus lelkierejéről tett tanúbizonyságot: nem törte le az a tudat, hogy ki kell hagynia pályafutása legfontosabb meccsét, hanem pár perccel később győztes gólt ért el.