Sztáredzőre vadászik a szigorúságot követelő nigériai szövetség

A világbajnokságra kijutott 32 válogatott közül 31-nél egyértelmű, hogy ki lesz a szövetségi kapitány Dél-Afrikában, Nigériában még betöltetlen a poszt. A nigériaiak szinte megszokott módon kevéssel a torna előtt menesztették Shaibu Amodut, helyére egy neves külföldi szakembert szerződtetnének, csakhogy ilyen előzmények után kevesen vállalnák a nem sok jóval kecsegtető munkát.

A nigériaiak a legutóbbi, 2006-os világbajnokságról lemaradtak, Dél-Afrikában viszont ott lesznek, és ez elsősorban Shaibu Amodunak köszönhető. A válogatott az ő irányításával harcolta ki a részvételt, amihez persze némi szerencse is kellett: az utolsó körben Tunézia nagy meglepetésre kikapott Mozambikban, ami elég volt a nigériaiaknak ahhoz, hogy megelőzzék riválisukat. A siker ellenére a szakembert rendkívül sok kritika érte, a közvélemény ugyanis azt várta volna a csapattól, hogy díszlépésben jusson ki a vébére. Amodu a februári Afrika-kupáig kapott haladékot, ahol a nigériaiak végül harmadikok lettek, de állását a bronzérem sem mentette meg.

Amodunak alighanem déja vu érzése volt, hiszen nyolc évvel ezelőtt ugyanezt élte át. Akkor is ő vezette ki a nemzeti csapatot a vébére, akkor is sokan támadták, és akkor is azt követően menesztették, hogy a válogatott harmadik lett a kontinensviadalon. A különbség annyi lehet, hogy 2002-ben a szövetség vezetői nem találtak külföldi szakembert a helyére, végül Festus Onigbinde irányította Okocháékat a világbajnokságon. Most azonban a nigériaiak mindenképpen egy neves és elismert edzőt szeretnének szerződtetni, ez sem újdonság arrafelé, elvégre az 1998-as torna előtt hasonló módon szerezték meg Bora Milutinovicsot, akivel be is jutottak a legjobb 16 közé.

A szövetség elöljárói egy hét névből álló listát hoztak nyilvánosságra, amelyből majd választanának. A névsor: Guus Hiddink, Louis van Gaal, Giovanni Trapattoni, Hasszán Sehata, Ratomir Dujkovics, Bruno Metsu és Hervé Renard. Az a nigériaiak kivételével mindenki számára egyértelmű volt, hogy az első négy szakember megszerzésére semmi esély sincs, Van Gaal nem akarja otthagyni a Bayernt, Trapattoni nemrég hosszabbított szerződést az ír szövetséggel, Sehatát pedig az egyiptomiak nem engedik el. Hiddinknél annyi realitása volt a megkeresésnek, hogy sejteni lehetett, távozik Oroszországból, de ő a legdrágább edzők közé tartozik, Nigéria pedig nem a leggazdagabb országok egyike. Nem csoda, hogy Hiddink inkább a törököket választotta.

Miközben a nemzetközi sajtóban újabb neveket lehetett olvasni (írtak Winfried Schäfer megkereséséről, illetve arról is, hogy Klaus Toppmöller, valamint Lars Lagerbäck is a jelöltek között van), a nigériai szövetség elnöke, Alhaji Sani Lulu Abdullahi elég egyértelműen nyilatkozott az új szakemberrel szembeni elvárásokról. "Az interjúk során világosan el fogom mondani, hogy a vébén előre kell lépnünk, és ehhez a szövetségi kapitánynak rendkívül keménykezűnek kell lennie. Játékosaink csak akkor képesek jól teljesíteni, ha szigorúan fogják őket. Szerintem az az ideális, ha közvetlenül a meccs előtt egyetlen focista sem tudja, hogy a kezdőtizenegy tagja-e" - mondta az elnök, míg a nigériai szövetség technikai igazgatója, Taiwo Ogunjobi a BBC érdeklődésére elmondta: mindenképpen az eredeti listáról választanak majd edzőt, és február 28-án döntenek a szervezet abujai ülésén.

Kérdés, hogy melyik szakember számára lehet vonzó a feladat? Négy hónappal a vébé előtt átvenni egy csapatot nem tűnik éppen ideálisnak, főleg, hogy egy olyan válogatottról van szó, amely korántsem annyira erős, mint azt a neve alapján sokan gondolnák. A mostani garnitúrából hiányoznak az olyan klasszisok, mint Augustin Okocha, Sunday Oliseh vagy karrierje csúcsán lévő Nwankwo Kanu voltak, bár utóbbi még mindig a keret tagja, sőt, ő a csapatkapitány. Az Afrika-kupán is látszott, hogy a középpályán nincs semmi kreativitás, a nigériaiaknak elsősorban védekező típusú játékosai vannak ebben a csapatrészben (John Obi Mikel, Dickson Etuhu, Sani Kaita, Yussuf Ayila), így aztán a csatárok kevés támogatást kapnak.

Amodu esete jól mutatja, hogy a sikertelenséget nem nagyon tolerálják Nigériában, viszont az elvárások irreálisan magasak. A szervezetlenségre jó példa, hogy a szövetség nemrég nyilvánosságra hozta, a március 3-i FIFA-játéknapon a válogatott Paraguay ellen játszik felkészülési mérkőzést Londonban. A gond csak az, hogy a paraguayiak erről mit sem tudnak, a dél-amerikai ország szövetsége azt állítja, hogy tárgyaltak ugyan Nigériával, de nem tudtak megegyezni, így Paraguay az Athletic Bilbao ellen lép pályára. A nigériaiak új szakvezetője elméletileg ezen a napon ülhetne le először a válogatott kispadjára.

www.global-soccer.eu