A Vasas fiatal csatára a magyar foci nagy ígérete volt, amikor kiderült, hogy nem folytathatja tovább a karrierjét. A mai napig emlékszik a pillanatra, amikor közölték vele a rossz hírt.
"Kristálytisztán, az ilyet nem felejti el az ember. Éppen a századik NB I-es meccsemen lettem rosszul, a szünetben kértem is a cserét.
Aztán egy napi kivizsgálás után egy egész konzílium jelent meg az ágyam mellett, és kérdezték, van-e valamilyen civil foglalkozásom, mert ezentúl inkább azt kellene erőltetnem. Szörnyű volt huszonhárom évesen azt hallani, hogy a szívemben az egyik billentyű nem zár rendesen, ezért alkalmatlan vagyok az élsportra.
Találgatták, vírus vagy valami más okozhatta a betegséget, de végül is teljesen mindegy volt. Mintha megnyílt volna a föld alattam, és mintha ez az egész nem velem történne..." - mondta Pál Zoltán a Magyar Nemzetnek adott hosszú interjúban.
Ekkor már tagja volt a válogatott keretnek, és meggyőződése, ha nincs a betegsége, be is mutatkozhatott volna. Mint mondja, fiatalon a válogatottság mellett a külföldi szerződés volt az álma, és már aláírás előtt volt a szerződése a Bundesligában szereplő Vfb Stuttgarttal, akik Lisztes Krisztián mellé szerették volna szerződtetni.
"Egyik pillanatról a másikra az élet elvett tőlem mindent, amiért addig kicsi koromtól kezdve dolgoztam.
Tudom, az előbb azt mondtam, hogy nem mindig tettünk bele a futballba elég melót, és a mai fejemmel többet is tennék, de amit beletettünk, az sem volt kevés.
Muszáj volt egy lapra feltenni mindent, hanyagolni a tanulást, a nyaralások helyett edzőtáborokban töltöttem a nyarakat, telente derékig égő hóban, fagyban, sárban edzésekkel mentek el a napok, és csak a futball állt a fókuszomban. Mindez azonban semmivé vált akkor, amikor Vácott cserét kértem, jött a kivizsgálás és a kérdés, hogy van-e civil foglalkozásom... Csak képzelje el, hogy a századik meccsét ünnepli, két nap múlva pedig azt mondják, még csak ne is sétáljon, különben meghal."
Orvosi értelemben a világhírű szívsebész, Dr. Papp Lajos segített rajta, aki sertésszívbillentyű beültetésével visszaadta neki a reményt, sőt még a focipályára is visszatérhetett. De ez már nem ugyanaz a foci volt, mint korábban.
"Azt hittem, a történet lelki oldalát egyedül meg tudom oldani, de ez nagy tévedés volt, a mai eszemmel kerestem volna sportpszichológust.
A szívvizsgálat eredményei jók voltak, de pszichésen nem voltam rendben. Mentálisan nem bírtam a nyomást, folyamatosan figyeltem magamat, bírom-e a terhelést, mennyire bírom, és ez végül rossz hatással lett az eredményekre is.
Foggal-körömmel ragaszkodtam a futballhoz, visszajöttem, de már nem éreztem olyan jól magamat benne, mint előtte" - idézi vissza Pál Zoltán, aki éppen ezért ekkor már könnyebben vette tudomásul, hogy muszáj befejeznie a karrierjét.
Civil állás után nézett, és évekig vezetett egy pizzériát, majd újra a focipálya felé vette az irányt.
Amit a válogatottól és a külföldi csapattól remélt, azt végül a megye II-es Mány csapatában kapta meg, ahova egy barátja hívására ment.
"Nagyon élveztem, gólkirály is lettem, sok minden rólam szólt,
és kicsiben sok olyan sikerélményt kaptam, amelyekről korábban le kellett mondanom.
Sokat kaptam lelkileg, mert a mányiak szerettek, megbecsültek, jól éreztem magamat közöttük."
Időközben két korábbi játékostársával, Geress Zoltánnal és Tuboly Frigyessel létrehozott egy focisulit, ahol sok olyan fiatal kapott és kap ma is segítséget, akiben megvan a tehetség, de valamilyen oknál fogva mégis kiesik egy-egy élvonalbeli csapat utánpótlásából. Jó példa erre az a Katona Mátyás, akit a Vasasból elküldtek, ma pedig fontos játékosa a Fehérvárnak.
Az embernek csak egy születésnapja van, és annak is hogy tud örülni. Nos, Pál Zoltánnak van vagy négy-öt, és mindegyiknek ugyanúgy tud örülni. Volt, hogy vérrög keletkezett a szívében, ami után több életmentő műtétet is el kellett rajta végezni.
"Az őrangyalom megint fogta a kezemet, egy hetet töltöttem el az intenzív osztályon. Három nagyobb műtéten estem át, mindent egybevetve háromszor-négyszer kellett megmenteni az életemet. Az igazi mellett ennyi születésnapot ünnepelhetek. (...) inkább nem számolgatom a műtéteket, egész egyszerűen örülök annak, hogy itt vagyok" - mondja a mindig mosolygós Pál Zoltán.