A Bernabéu tényleg Ronaldóé

Mielőtt a Real Madrid és ellenfele megérkezne a Bernabéuba, az egész környéket lezárják, (lovas)rendőrök biztosítják a környéket, tőlük lehet megtudni, honnan jön majd a Real busza. Kivéve, ha a Real bedob egy laza testcselt, és végül mindenkit kikerülve teljesen az ellenkező irányból érkezik. 

A szokásos kellékek itt sem hiányozhatnak a meccsről, csak kicsit erősebb a felhozatal.

Pedig igazából van, de azt későbbre tartogatjuk.

Nem tudok Las Palmasul, de esküszöm, azt kiabálják, hogy "Mindent bele!" Körülbelül 800 vendégszurkolót várnak, ez nagy ritkaság erre.

Ezt a bemutatásból elég könnyű megmondani. Hazai oldalon nyilván Ronaldót tartogatják a sor végére. Míg a többieknél kötelességszerű a taps, addig az ő nevénél azért megszólal a Bernabéu. Némi meglepetés viszont, hogy a második legnagyobb rivallgás Rafa Benítez kapja. 

Ez nem tartott sokáig, Isco máris beteszi a helyére az elsőt. Egyébként nincs igazán meccshangulata az összecsapásnak, érzésre le vannak osztva a szerepek, a forgatókönyv szerint pedig a Real Madrid élveboncolással demonstrálja, mennyire tud futballozni. 

Az előző fordulóban pontszerzéssel mutatkozott be a Las Palmas kispadján Quique Setien, miután csapata hazai pályán gól nélküli döntetlent játszott a Villarreallal. A csapat egyik sajtósával sikerült beszélnem a kezdés előtt, aki tökéletesen fesztelenül várta a Real elleni meccset. Azt mondja, minden összecsapást az utolóként élnek meg, óriási kaland a Primera Division (korábban még sosem szerepelt itt a csapat, ez az első szeznjuk), és nem számolnak a holnappal, csak ezeknek a pillanatoknak élnek. Idegenbe kivétel nélkül a maximális szurkolói létszámmal járnak, pedig Spanyolországban nem túl nbagy divat vendégként is követni a csapatot. 

Nem tehetek róla, szó szerint ezt érteni a Las Palmas ultráktól. A képet Sid Lowe, a legjobbnak tartott angol nyelvű spanyol szakíró twittelte, szünetben megpróbálok pár szót váltani vele.

Jese letaszítja a dobogó második fokáról Benítezt, már ő a kiskirály. A szurkolók imádják, mert 14 éves kora óta a klubnál van, saját nevelés. A mellettemm üvöltő kolléga, a Radio Ser képviseletében azt susogja a fülembe 90 decibellel, hogy azt sokáig nagyon becsülték a szurkolók José Mourinhóban, hogy ő hozta fel az ifiktől az első csapathoz 18 évesen. Később aztán már ez sem segített a portugálon, akire rossz szájízzel emlékeznek a szurkolók, legalábbis Alvaro kommentátor szerint. 

Jön a szünet, azonnal feldübörögenk a csapat hivatalos szponzorainak reklámjai. A stadion hangrendszere egyébként egészen lenyűgöző.

Ahogy említettem, megpróbálom becserkészni Sid Lowe-t, végül is csak olyan 150 újságíró van itt, nem bújhat el. A stadionban a szokásos a program: roham a büfék felé, locsolják a füvet, és bömbölnek a slágerek.

"Ahogy Olaszországban, úgy Spanyolországban is nagyon nagy tisztelet övezi az edzőket. Az emberek szemében ők a játék tanítómesterei, a hagyomány letéteményesei. Bár Rafa Benítez elég savanyú pofa, és borzazstó pragmatikus, az eredményeit rendkívüli módon tisztelik. Furcsa mód, az ő elfogadottsága részben José Mourinhónak köszönhető, aki megtanított a Bernabéut arra, mi az, hogy célfutball. Az emberek persze a csillogásra kíváncsiak, de most, hogy már "szokva vannak", Beníteznek is könnyebb volt elfogadtatni magát, és hogy ő a 2-0-t többre tartja, mint az 5-3-at" - felelte a Benítezzel kapcsolatos kérdésünkre Lowe, aki többek között a Guardian szakírója.

Manchester helyett inkább a Real stadionját kellene így hívni, itt az emberek tényleg inkább színházban érzik magukat, ahol csak csodálni kell a produkciót. Ez alól kivételt képeznek a Real Madrid ultrái, aki viszont tényleg megállás nélkül dobolnak és énekelnek.

Simán vezet a csapata, a Las Palmas tökéletes ellenfél: nem kóklerek, nem faragnak, de nem is jelentenek veszélyt a Realra. Ettől függetlenül Benítezt percenként kell visszatoloncolni az edzők zónájába, mert újra és újra beszökik a pályára magyarázni, mintha az élete múlna rajta. 

Közben Lucas Vázquez a pályán, és ha nem is teljesen saját nevelés, mint mondjuk Jesé, a szurkolók a magukénak érzik.

A Bernabéuban a biztonsági személyzet is kicsit más, mint azt megszokhattuk (A képek minőségéért elnézést kérük, az egész stadion területén tilos fotózni. A telefonnal készült képeket engedélyezik, de akinél tisztességes fényképezőgépet látnak, annak egyszer szólnak, másodszoor kivezetik a stadionból)

At öt topliga csapatai közül az idei bajnokságban a Real Madrid tartotta a legtovább érintetlenül a saját hálóját, de most megtört a Benítez-hatás.

Közben megcsoálhatjuk újra az első gólt, mert a meccs kicsit leült.

A spanyol lapok tele vannak azzal, hogy a norvág csodagyerek, Martin Ödegaard, aki ellenünk is pályára léphet majd a pótselejtezőn, pocsékul érzi magát Madridban, nem akar a tartalékokkal edzeni, és elvágyódik.

Ronaldo nem kapott tizenegyest, szerinte kellett volna. Hisztériázott is egy sort, majd fél percig tüntetően egy helyben maradt, mintegy 40 méteres lesről szemlélve a meccset. 

Óriási tapsot kap Jesé, mikor lecserélik, tulajdonképpet nagyobbat, mint a góljánál. 

A sokat szidott madridi biodíszlet kitesz magáért, a B-közép egy percre sem képes befejezni a szurkolást, pedig gyakorlatilag vége a meccsnek. 

Egymás után két óriási ziccer az ultrák előtt, de nincs gól. Sebaj, így is elkezdik éltetni Cristiano Ronaldót, abból sosem elég.

Szabadrúgás jön kecsegtető helyről, a nép Ronaldót akarja. érkezik az ütemes taps meg a dobok. 

Ezzel véget is ért a meccs, köszönjük a figyelmet, rohanunk a sajtótájékoztatóra, és megpróbálunk feltenni néhány értelmes kérdést Rafa Beníteznek.