A Himalájába indult magyar Daulagiri-expedíció eddigi legnagyobb ellensége a politika. Egyelőre a nepáli lázongások szabják meg hőseink napi teendőit, és egyre valószínűbb, hogy a költségesebb, repülős utazást kell választaniuk - Kollár Lajos beszámolóját olvashatják.
Április 14.:
- Vasárnap reggelig biztosan le lesz zárva a Pokharába vezető út és ezért legközelebb, jó esetben hétfőn indulhatunk el! Addig a cargo kiváltásával és a hiányzó részek bevásárlásával foglalkozunk, sétálunk, sörözünk, és érdeklődünk más, készülődő expedícióktól, hogyan is van az életük. A két kazah fiúval összejöttünk, ők is velünk jönnek az alaptáborba. Este 11-től, reggel 4-ig van kijárási tilalom, de ezt jóformán senki sem tartja be! Itt valami holdújév-ünnep van, és nagy a ricsaj. A hőmérséklet kellemes, 30 fok körüli! A szállodánk egyszerű, puritán, és ami a legfontosabb: olcsó. A műholdas telefon jól működik.
Április 16.:
- A helyzet itt romlófélben van. Ma tüntetések voltak, amit a hadsereg hatékonyan kezel, valószínű, hogy tegnap a király és a pártok vezetői nem tudtak megállapodni, ezért a mi továbbjutási esélyeink tovább csökkentek. Nos, majd meglátjuk! Ma áthoztuk a depo-anyagot, amit Laciék 4 éve hagytak itt, néhány dolog használható, de a körülbelül 300 kiló élelmiszer megromlott vagy romlófélben van. A cargot vasárnap kapjuk meg, és ha minden sikerül, talán hétfő reggel elindulunk Pokharába. Helikopterrel kéne menni, de arra nincs pénzünk
 |
|
Egyre romlik a helyzet... |
Egyre romlik a helyzet a ki- és elvezető utak szinte mindegyikét lezárták. Egyre több az utcai összecsapás, néhol véres eseményekről is tudósítanak. Hogy ez meddig tart, isten tudja. Pillanatnyilag nincs esély arra, hogy a normális útvonalon közelítsük meg a hegyet, úgy tűnik, helikopteres vagy repülős megoldással van csak esélyünk, ami azt jelenti, hogy jelentősen megnöveli a költségünket, ami így sem kevés! Ha ma hozzájutunk a cargónkhoz, holnap el kell repülni Jomsonba (2700 m) és onnan egy 5600 méter magasságban fekvő hágón - gyalog - átkelve érhetjük el vissza, lefelé az alaptábort, ami 4800 méteren fekszik. Az akklimatizáció hiánya miatt viszont rendesen kileszünk, eltelik néhány nap, mire összeszedjük magunkat, de ez a lehetőség van csak. A lassú, egyenletesen adagolt, napi magasságszedés helyett, hirtelen nagy szintet kell megtenni, rövid idő alatt. Jó kis buli lesz, ha lesz!
 |
|
A csapat a méhkas közepén |
- Itt a helyzet bekeményedett. A kivezető utakat lezárták, és csak repülővel juthatunk tovább, ami nagyon drága. Azonkívül rengeteg hó van a hágókban. Kérdés, hogy a teherhordók a másfél tonna felszereléssel átmennek-e... Ez csak ott fog kiderülni. Egy kicsit káoszos az egész. Mindenesetre reggeltől estig intézkedünk, hogy a legjobb helyzetbe kerüljünk. Leghamarabb holnapután, legkésőbb pénteken indulunk el. Azt rebesgetik, addigra feloldják a blokádot, mert fogytán van már a települések ellátása. A tüntetések menetrendszerűen mindennap délelőtt vannak, jön a katonaság és szétveri őket, mindenki fut-szalad, van, akit megvernek, elvisznek, sőt, a helyi lapok szerint meg is lőnek. A probléma az, hogy a király beszüntette a pártok működését, nem érdekli a demokrácia, és ilyenkor előkerülnek a maoisták, és hergelik a tömeget.
 |
|
A cél a Dhaulagiri |
Hát így vagyunk, és még jól is vagyunk.