Red Mercury - Katonai akció PC-re komponálva

Azon shooterek, melyek akciói valós helyszíneken zajlanak, általában a lopakodós, csapatos alkategóriáját erősítik e műfajnak. Nem úgy a Shadow Ops legújabb része, a júniusra várható Red Mercury, melyben Sam Stone módjára onthatjuk a lőszert a világ forrongó pontjain.

Tehát egy olyan katonai akciójátékot próbálhatunk ki a nyáron, melyben nem a lopakodással, illetve a ránk bízott csapattagok navigálásával bajlódunk, hanem a régi szép, doomos, quake-es, heretices időket idézve rohanunk és tüzelünk. A kérdés jogosan merülhet fel, hogy nem lenne-e szerencsés egy ilyen klasszikus lövöldözős programot valamilyen elképzelt világba, vagy legalább a múltba helyezni, lévén a modern hadviselésben taktikusan kiképzett katonák, és nem Rambók vesznek részt, de ne feledjük, hogy ez csak játék.

A Red Mercury a világ öt olyan helyszínére kalauzol el, ahol bizony az időszakos béke ingatag lábakon áll. Ezen öt helyszín Csecsenföld, Szíria, kongó, Oroszország, és a sorból kilógó Párizs. Összesen huszonnégy egyjátékos misszió során próbálhatunk meg életben maradni a fenti országokban, városokban. A fejlesztők beépítettek egy játékmódot, mely az egyjátékos és a multiplayer között helyezkedik el: ekkor két gépet összekapcsolva, vagy akár csak a kontrollereket megosztva vághatunk neki ketten egy olyan kampánynak, mely tíz küldetése eltér a szingli mód misszióitól. Összesen négy, igazi multiplayer lehetőség kapott helyet a Zombie munkájában, melyek közül a deathmatch, a team deathmatch és a CTF aligha szorul bemutatásra, a negyedik, VIP escort módban pedig fontos személyeket kell megvédenünk a terroristák merényleteitől.

A program főszereplője egy bizonyos Frank Hayden nevű katonai szakértő, akinek - mint az a helyszínekből nyilván kiderült - ezúttal a terrorizmus harcosaival gyűlik meg a baja. A másik főszereplő a címben is feltűnő Red Mercury, ami nem más, mint egy bomba. Ez a bomba elfér egy aktatáskában, de elég nagyot szól, hogy egy egész várost leromboljon. Biztos mindenki hallott már az úgynevezett bőröndbombákról, melyek diplomata táskában elhelyezett mini atombombák, s melyek legtöbbjének hollétéről gőze sincs az orosz kormánynak - bizonyosan ezek az ördögi eszközök inspirálták a fejlesztőket a Vörös Higany kiagyalásakor. A feladat tehát adott: megtaláljuk a terroristák vezetőit, a bombát pedig egyszer s mindenkorra kivonjuk a forgalomból.

A küldetések elején egy helikopterből dobnak le bennünket, melyet nyomban le is lő az ellenség. Hayden barátunk azért teljesen nincs egyedül, hanem egy, vagy két katonatársa segíti az akciókban. Ezek nem alárendeltjeink, tehát nem várják parancsainkat, hanem önállóan cselekednek. Azért időről-időre tájékoztatnak, hogy éppen mivel foglalatoskodnak, és még tanácsokkal is ellátnak, ha nagyon ügyetlenül próbálunk megoldani egy feladatot.

A Red Mercuryban összesen három fegyver lehet nálunk, de ezek mellett még többfajta gránát is lapulhat a zsebünkben. Mindjárt induláskor kapunk két lőfegyvert, egy gyengébb távcsővel felszerelt katonai rohampuskát, és egy precíz távcsöves puskát. A tüzelés itt is a bal egérgombbal történi, de míg a legtöbb FPS-ben a jobb gomb valamilyen másodlagos tüzelési módot takar, a Mercuryban a jobb fülét meghúzva az egérnek rejtve maradunk fedezékünk mögött, és csak a fegyvert dugjuk ki a tüzeléshez. Így persze jóval kisebb esélyünk van a találatra, de nagy számban támadó ellenségekkel szemben hatékony lehet.

Távcsöves puskája van ám az ellenségeknek is, és nem is riadnak vissza annak használatától! Ezt mindig tartsuk szem előtt, mivel a ránk rontó ellenfelek mellett szinte mindig lapul valahol egy-két alattomos mesterlövész. A mesterséges intelligenciának "hála" a rohamozó katonák sem mozgó lőtáblák, hanem fedezékről fedezékre szaladnak felénk, megpróbálva összehangolni támadásaikat. Gyakran adnak egymásnak tűzfedezetet, minek hála könnyen túl közel kerülhetnek hozzánk.

A program grafikai megjelenítéséről az Unreal II motorja hivatott gondoskodni, ami önmagában minősíti a grafikát. Ráadásul a fejlesztők vették a fáradtságot, hogy elutazzanak a feldolgozott helyszínekre, és az ott készített fotók alapján alkossák meg a játék pályáit. A környezet ráadásul él, amit a levegőben elrepülő madarak, a szél által görgetett porördögök, illetve a mozgó növényzet szimbolizál. Nagy életszerűre sikeredett a figurák mozgása, és ez egyaránt vonatkozik a test mozdulataira - rongybaba effektus itt is van -, és az arcjátékra.

Aligha túlzó kijelentés a remek grafika és érdekes játékmenet ellenére sem, hogy a legkiemelkedőbb része a zene lesz a Red Mercurynek. Ezt azért előlegezhetjük meg, mert az egy óránál is hosszabb muzsikát nem más, mint a több játéknál közreműködő Inon Zur komponálta, kinek szerzeményeit a Seattle Sinfonia zenekara előadásában hallhatjuk az akciók közben. Azt már talán említenünk sem kell, hogy a zene ritmusa igazodik az akciókhoz...

Találkoztunk már olyan játékokkal, melyek a beharangozók alapján úgy tűntek, hogy minden más játékot alaposan elvernek, aztán megjelenéskor kiderült, hogy az alkotás enyhén szólva sem hozta a várakozásokat (Chaser, Chrome, TR: Angel of Darkness, stb.). Az előzetes információk szerint a Red Mercury is valami nagy dobásnak ígérkezik, és reméljük, hogy ezúttal nem verjük fejünket a falba, hogy kiadtuk a programért azt a nagy halom pénzt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK