Spagetti után egy kis öldöklés

Január 8-án éjjel az RTL Klubra megérkezik a Maffiózók hatodik, egyben utolsó évadja. A gyakori káromkodások, a néha elővillanó mellek és az agresszív jelenetek miatt este fél tizenkettő után tűnik fel Tony Soprano baljós, kegyetlen mosolyt felvillantó mackófeje a képernyőn, azaz vélhetően kevesen fogják látni - akik viszont ébren maradnak, nem bánják meg. Ragyogó karakterábrázolás, természethű dialógusok, váratlan bonyodalmak, frappáns fordulatok várják a tévézőt.

A Tony Sopranót alakító James Gandolfini mondta egyszer, hogy soha nem hitte volna, hogy sikeres lehet egy olyan sorozat, melyben főképp kövér és csúnya emberek szerepelnek: úgy gondolta, hogy pár epizód után el is kaszálják majd a megtermett, nem éppen szép, de igen karakteres vonásokkal bíró férfiakat nagy számban felvonultató Sopranos-t. De mitől lett sikeres az HBO egyik legnézettebb műve, az a Maffiózók, melyet a TV Guide beválasztott minden idők ötven legfontosabb sorozata közé, mely egyszerre élvezte a Newsweek, a New York Times és a Vanity Fair rokonszenvét (és mámoros ünneplését), melynek premierje rekordot döntött azzal, hogy 13,4 millió nézőt vonzott úgy, hogy nem a nagy, országos tévék egyikén futott az USA-ban?

Itthon az RTL Klubon és a Cool tévén láthatta a legtöbb néző a napokban a hatodik s egyben sajnos utolsó évaddal érkező Maffiózók-at, és a sorozat hívei egyetértenek abban, hogy a mágia nem a kamera mozgásában, a sztoriban, a zenében vagy az erőszakos jelenetekben van, hanem a roppant természetesnek ható, gyakori szentségeléssel megspékelt dialógusokban és a ragyogó karakterekben. Tudjuk, hogy a legjobb sztori, a legkalandosabb film is meg tud bukni, ha pocsék munkát végez a castingstáb: itt viszont láthatóan igencsak figyeltek a szereplőválogatásra, mert még a hetedrangú figurák is élesek, jellegzetesek, egyéniek, nem holmi feledhető, szürke háttérarcok, mint a legtöbb krimiben.

Kezdőknek, haladóknak

Röviden nézzük a történet magvát, villantsunk fel pár karaktert azoknak, akik a késői vetítési időpontok miatt lemaradtak az eddigi részekről! Az 1999 januárja és 2007 júniusa közt vetített hatévados, 86 epizódot számláló The Sopranos középpontjában a New Jersey-ben működő maffiát irányító Tony Soprano áll, akinek idegrendszerét erősen megterhelik családi problémái, illetve a bűnszervezet napi irányításával is akadnak gondok jócskán. Pánikrohamai vannak, pszichoterápiára jár, közben néha meg-megcsalja feleségét, üvöltözik a gyerekekkel, de közben - igaz olaszként, illetve olasz bevándorlóként - a család szentségét és az összetartás fontosságát hangsúlyozza. A figura egyszerre rokonszenves és félelmetes, egyszerre mackós, apukás, és ugyanakkor a szériát követő tudja, hogy a kedves mosoly után könnyen lendülhet egy baseballütő, hogy betörje a konok, dacos ellenfél koponyáját.

A családot is korrekt módon felépítették Tony köré. A feleség, Carmela egy jómódban élő, kitartott asszony, problémáival vélhetően sok feleség azonosulhat: a férj engedelmességet követel, de közben sötét ügyei vannak, hozza haza a pénzt, de az adóhatóság miatt nem szabad túlzottan költekezni. Az unatkozó szépasszony csalfa kalandokba kezd, még egy pappal is kacérkodik, de nem lazíthat soha, erről pedig a nagylány és a felcseperedő, eleinte kiskamasz, ám a végére lassan beérő fiúgyermek tehet, hiszen velük is jócskán történnek meghökkentő események.

Hosszú lenne leírni öt évad történetét, hogy minden reakciót, minden emberi kapcsolatot megértsen a tévéző, így inkább elevenítsünk fel, mivel ért véget az utolsó előtt évad: a rajongók emlékezhetnek rá, hogy kevésen múlott, hogy a korábban már célkeresztbe vett és lehallgatni próbált Tonyt nem kapta el az FBI. A maffiavezér épp Johnny "Sack" Sacramoni házához igyekezett, hogy rendezze a New York-i bandavezér és a szomszédos New Jersey-ben működő család kapcsolatát, mikor a szövetségiek lekapcsolják az ősz nagyfőnököt: Soprano pedig egy erdőn át menekül hazafelé, hátha az otthon meleg egyben biztonságot is ad. Ha hozzávesszük, hogy az évad vége felé a leginkább két arckifejezéssel bíró (egykedvű és mogorva), de mégis zseniális Silvio Dante (akit különben Steven Van Zandt, azaz Bruce Springsteen gitárosa alakít) különösebb lelkifurdalás nélkül szitává lövi a besúgóvá lett, információk átadására kényszerített, szépséges Adrianát, akkor láthatjuk, hogy fordulatos maradt a történet, és van még muníció.