Értjük-e a kutyaugatást

Az ELTE Etológiai Tanszékén bárki kipróbálhatja, mennyire érti, mit üzen számára a kutyaugatás.

A vadon élő kutyaféle ragadozókat már régóta széleskörűen vizsgálják az etológusok, hiszen számos szociális (csoportosan élő) faj tartozik közéjük, így a farkas vagy a sakál. Sokat tudunk ezen ragadozók hangokkal történő (vokális) kommunikációjáról, ezzel szemben, érdekes módon, a kutyaugatás mindeddig kevéssé kutatott területnek számít a tudományos világban. 

Összehasonlítva legközelebbi rokonával, a farkassal, a kutya sokkal gyakrabban és többféle helyzetben ugat. A kutyaugatás vizsgálatában eddig az okozott gondot, hogy a kutatók nem tudták meghatározni az egyes ugatástípusok funkcióját a kutya-kutya kommunikációban. Még olyan feltételezések is születtek, miszerint a különféle ugatásoknak nincs is valódi "értelmük", illetve hogy a különféle ugatások csak a kutyák hangulatát tükrözik.

Az ELTE Etológiai Tanszékén Csányi Vilmos professzor vezetésével 1993-tól vizsgálják a kutyák viselkedését. Ennek keretében kezdték nemrégiben a kutyák vokális kommunikációját tanulmányozni. A kutatók abból a feltevésből indulnak ki, hogy az ugatás a kutyák háziasítása során nagyrészt az emberrel való kommunikálás szempontjai szerint alakult ki. Elődeink az ugatós kutyákat kedvelték, hiszen ezen kutyák jelezni tudták a betolakodókat, elriasztották a ragadozókat, és felhajtották a vadat. A kutatócsoport ezért úgy gondolja, hogy a kutyaugatást főként a kutya-ember kommunikációban betöltött szerepe alapján kell vizsgálni.

A kutatók szívesen látják azokat a jelentkezőket, akik az internet segítségével, esetleg személyesen részt kívánnak venni a kutatásban azzal, hogy kipróbálják, mennyire értik meg, ha értik egyáltalán a kutyaugatást. A szakemberek különösen azt vizsgálják majd, felismerik-e a kommunikációs helyzetet az emberek, ha csak az ugatást hallják, illetve milyen belső állapotot (hangulatot) tulajdonítanak az emberek a különböző ugatások alapján a kutyának.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK