Ez volt az iPhone a kőkorszakban

Így fejlődött a kőeszköz-gyártás az örményországi ásatás helyszínén. Fent (A) a „hagyományos” eljárással pattintott kőeszközök, lent (B) az új eljáráshoz használatos magkövek

Több ezer pattintott kőeszköz vizsgálatából derült ki, hogy a kőkorszak legjelentősebb találmánya honnan ered. 325 ezer évvel ezelőtt párhuzamosan több kontinensen is rájöttek elődeink, hogyan lehet kiváló szilánkeszközöket gyártani. Ez volt az akkori multifunkciós, csúcstechnológiával készült eszköz, amely elfért egy tenyérben.

Örményország legfontosabb kőkorszaki lelőhelyévé lépett elő a Nor Geghi 1 nevű ásatás. A connecticuti, a londoni és a jereváni egyetem régészei több ezer, két lávafolyás között megőrződött kőeszközt tártak fel 335-325 ezer évvel ezelőttről, amikor a Föld klímája a maihoz hasonló volt.

A kőeszközök vizsgálatából kiderült, hogy azon a környéken párhuzamosan használtak két kőeszközkészítő eljárást. A leletek között találtak kétoldali pattintással megformált kézi baltákat (marokköveket, szakócákat), de olyan szilánkeszközöket is, amelyeket egy előmunkált magkőből pattintottak. A magkövet azért munkálták meg előre, hogy pontosan a megfelelő alakú és nagyságú szilánkot lehessen róla lepattintani – ez az úgynevezett levallois-i technológia.

Így fejlődött a kőeszköz-gyártás az örményországi ásatás helyszínén. Fent a „hagyományos” eljárással pattintott kőeszközök (A), lent az új eljáráshoz használatos magkövek (B) Forrás: Daniel S. Adler

A legősibb eljárással is kiváló, éles, hegyes szakócákat lehet készíteni, de a lepattintott kődarabok már nem használhatók, szemétnek számítanak. Az újabb eljárást, a magköveket és az előmunkálást azért előnyös használni, mert jóval kevesebb szilánk pattan le fölöslegben, és kevesebb a hulladék. Továbbá a magkövek viszonylag kis méretűek és könnyűek, jól szállíthatók, ami fontos szempont volt a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embercsoportok számára (a különbségek jól láthatók a lenti illusztráción).

Helyi találmány

A szokásos régészeti felfogás szerint az előbbi technológiáról fokozatosan a kifinomultabb utóbbira tértek át a kőkorszak emberei. Ezzel a technológiai vívmánnyal jellemezték az ún. alsó paleolit korszak végét Kr.e. körülbelül 300 ezer évvel ezelőtt, és a középső paleolit korszak kezdetét.

A korábban feltárt leletek alapján az az álláspont alakult ki, hogy az előmunkált magköves eszközkészítést Afrikában találták fel, majd az Eurázsiába vándorló, egyre népesebb embercsoportokkal terjedt tovább, kiszorítva a korábbi módszert. Az örményországi ásatás viszont azt bizonyítja, hogy a helyi lakosság a korábbi pattintási eljárásból fejlesztette ki a magköves eszközgyártást, nem az Afrikából érkezettektől tanulta el.

Az ásatás helyszíne 2009-ben, fent egy bazaltréteg látható Forrás: Daniel S. Adler

Párhuzamos innováció

„A korábban gondoltnál sokkal innovatívabbak voltak azok az emberek, akik ezen a tájon éltek 325 ezer évvel korábban. Mivel a lávafolyás kőzetrétegeinek korát precízen meg lehetett határozni, megvan az első bizonyíték arra, hogy ez a fontos emberi találmány egymással párhuzamosan jelent meg különböző embercsoportoknál” – foglalta össze a kutatás eredményeit dr. Simon Blockley, a Londoni Egyetem Royal Holloway Kollégiumának kutatója.

A leletek jelentőségét elemző tanulmány a Science-ben jelent meg. A tizennyolc régész, geológus és antropológus közreműködésével készült cikk megállapítja, hogy a kőkorszak emberei szakaszosan tértek át a egyszerűbb kőeszközgyártási eljárásról a bonyolultabbra, és az is, hogy a folyamat párhuzamosan zajlott Afrikában, a Közel-Keleten és Európában.

Az első sorban „hagyományos” eljárással pattintott kőeszközök, az apróbb szilánkok már nem használhatók (A). A második-harmadik sorban magkövek és lepattintott szilánkok (B, C). A negyedik sorban egy penge magkő és a penge (D). A magköves megmunkálással a lepattintott szilánk és a penge lesz a termék Forrás: Daniel S. Adler