Történelmi babonák, amelyek szerelmet ígérnek

A szerelem a függőséghez hasonló folyamatokat generál az emberi agyban

Noha a babonák többsége olyan időkből származik, amikor a világ és a természet működéséről alig volt tudása az emberiségnek, de ezek közül néhány ennek ellenére még ma is gyakran felbukkan a mindennapokban. Így többek között hosszú a listája azoknak a hiedelmeknek is, amelyek a hajadonok férjhez meneteli esélyeihez kapcsolódnak. Június 13-át 620 éve, 1400 óta tekintik férjjósló és szerelemvarázsló napnak, amikor a lány éjszaka a tükörbe nézve megpillanthatja a jövendőbelijét.

„Olyan almafát kell keresni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a fiú zsebébe. Szerelmes lesz tőle."
(Idézet Kiss József Szerelmi ​babonák című könyvéből)

Hogyan lehetett biztosan férjhez menni a hiedelmek szerint?

A babonák hosszú évszázadok óta foglalkoztatják az embereket. Miért számít szerencsétlen napnak például péntek tizenharmadika? Miért csókolóznak az emberek a fagyöngy alatt? És miért kívánunk valamit, amikor egy érmét a szökőkútba dobunk?

A szerelem bevonzására évszázadok óta törekednek az emberek Forrás: Pexels

Azt gondolhatnánk, hogy a modern társadalmak már nem hisznek a gonosz szellemekben vagy a szerencsét hozó amulettekben, ám valójában sokan még mindig az ősök babonáit gyakorolják

– nyilatkozta Karen Maitland történész, történelmi regényíró a HistoryExtra portálnak.

Ezek között a hiedelmek között számos férjjósló, szerelemvarázsló babonát is találhatunk. Az egyik szerint például a hajadonnak naplemente után nem vihette ki a szemetet, vagy nem ülhetet az asztal sarkára (ezt házasodni szándékozó legénynek is megtiltották), de tilos volt merőkanálból vagy a lábosból enni is, mert „ez egyenes úton visz ahhoz, hogy rossz viszonyban lesz az anyósával".

A hajadonok gyakran mindent megtesznek, hogy megtalálják az igazi szerelmet Forrás: AFP

Az oltár elé vágyó hajadonoknak nem szabadott a férfiaknak tüzet adnia sem, „nehogy kioltsa a lángot".

Néhány babona szerint az is jelentősen csökkenti a házasodás esélyeit, ha a lány hagyja magát körbesöpörni. Ez utóbbi hiedelem a lakodalmakon elterjedt szokásból származik, amikor a fiatal házasok összesöprik a násznép által szétszórt aprópénzt. A hagyomány úgy tartja, hogy minél ügyesebb a menyecske, annál jobb háziasszony lesz belőle.

A tükör, mint mágikus eszköz

Bizonyos tárgyakat sok-sok évszázad óta körbeleng a varázslat és a mágia hiedelme. A mágus eszköztárának, valamint a szerelmi babonáknak egyaránt fontos tárgya lett a tükör, ami szinte minden nép kultúrájában megjelent.

Az össszetört tükör a hiedelem szerint szerencsétlenséget hoz a szerelemben. Forrás: Pexels

Az ősi társadalmi viszonyok között élő népek mindenütt sajátos tisztelettel veszik körül a tükörképet

– mutatott rá Karen Maitland. – Itt van például az a közismert hiedelem, miszerint ha a hajadon eltör egy tükröt, akkor hét kerek évig nem fog férjhez menni.

A tükörhöz azonban más hiedelemek is kapcsolódtak. A 15. században, amikor Itáliában felvirágzott a humanizmus, vagy a havasalföldi román fejedelem megkapta a Drakula ragadványnevet, a portugál és olasz felfedezők pedig elindultak feltérképezni a világot, a mágikus tükörnek is új funkciói lettek.

Június 13-án a tükörben megpillanthatjuk a szerelmünket? Forrás: Relativity Media

A korai reneszánsz embere készen állt a földi örömök és a szépség mértéktelen élvezetére: nem véletlenül virágzott a korban például a bigámia vagy épp a próbaéjszakák intézménye

– magyarázta a történész. – Akkoriban a rengeteg háborúskodás miatt egész területek néptelenedtek el és a nők legalább kétszer nagyobb populációt képviseltek, mint a férfiak.

Emiatt kétségtelenül szükség volt némi praktikára ahhoz, hogy a hajadonok sikerrel tudjanak férjhez menni.

A történelem során mindig hittek a tükör mágikus erejében Forrás: Pinterest

A babonákban feltétel nélkül hívő középkori ember ehhez pedig nagy előszeretettel vette elő a tükröt.

Egy véletlennek köszönhetően 1400. június 13-a vált a férjjóslás és szerelemvarázslás napjává, amikor a hidelem szerint a lány éjszaka a tükörben megláthatja a jövendőbelijét.

A menyasszony harisnyakötője ami garantálta a következő házasságot

A szerelmi babonák hosszú múltra tekinthetnek vissza, gyakorlatilag végigkísérik az egész történelmet. A menyasszony harisnyakötőjéhez kapcsolódó hiedelmek egészen a középkorig nyúlnak vissza. Akkoriban azonban ez a még ma is élő hagyomány a modern változatnál jóval erőteljesebb formában nyilvánult meg: a menyasszony ruháját az esküvői szertartás végén a vendégek egyszerűen letépték róla, mert

mindenki akart magának egy-egy darabot, hiszen az „asszonnyá nemesedett leány" ruháit áldottnak gondolták.

Házasság a Tudor-korban - a ceremónia után szabadultak el a hagyományos szokások. Forrás: Wikimedia Commons

A későbbi korokban a figyelem már egy konkrét ruhadarabra, a menyasszony harisnyakötőjére összpontosult, mint a szexualitás és a termékenység jelképére.

A középkorban és Tudor-korban a házasság előtt álló férfiak szó szerint harcot vívtak a menyasszony harisnyakötőjéért

– hangsúlyozza Karen Maitland. – Ennek megszerzése ugyanis a babona szerint azt biztosította, hogy annak birtokosa hamarosan rátalál egy gyönyörű és termékeny nőre, akit az oltár elé vezethet.

A menyasszony harisnyakötője ma is az esküvői ceremónia fontos része Forrás: Wordpress

A múltban a lelkes agglegények gyakran már a templomban rávetették magukat az oltár előtt álló menyasszonyra, és

az esküvői szertartást felborítva, letépték róla a harisnyakötőjét, de az egyház erélyes tiltakozására ezt a szokást kénytelenek voltak megváltoztatni.

Ekkor alakult ki a ma is ismert hagyomány elődje: a vőlegény a nászéjszaka helyszínéül választott szobában vette le újdonsült feleségééről a szerencsét hozó ruhadarabot, majd kihajította az ablakon az ott várakozó, nőtlen férfiaknak.

Az esküvői torta, mint a gyerekáldás eszköze

Az esküvői tortához fűződő szokások is több évszázados múltra tekintenek vissza. Az ókori Rómában a házasságkötés napjára sütött édesség inkább egy kenyérfélére, mint sem a mai tortákra hasonlított: búzából, gyümölcsből, dióból és mézből készült, amelyre egykor a gazdagság és a termékenység szimbólumaként tekintettek.

A középkorban az esküvői torta még igen másként nézett ki, mint ma. Forrás: Pinterest

A korabeli szokás szerint a tortát a menyasszony fején törték ketté, hogy így biztosítsák a gyerekáldást és a virágzó házasságot

– eleveníti fel cikkében a szakember. – A vendégek ezután összesöpörték a torta minden egyes morzsáját, mert azokat a szerencse hírnökének tartották, és még azoknak is küldtek egy-egy darabot, akik nem tudtak részt venni a lakodalmon.

Ez a szokás máig fennmaradt, hiszen az ifjú pár gyakran küld egy-egy szeletet az esküvői tortából a távol maradt rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek.

Egy középkori szokásból alakult ki az emeletes torta. Forrás: Pinterest

Szintén egy középkori szokásra vezethető vissza az a hagyomány, amikor

a házasodni vágyók nem egyetlen nagyobb méretű tortát, hanem több kisebbet, esetleg emeletes tortát készíttettek az esküvőre.

A szokás eredete Angliából származik, ahol a násznép kisebb halmokba rakta a süteményeket, amelyet a menyasszonynak és a vőlegénynek át kellett ugrania anélkül, hogy a torták összeborultak volna.

A hagyomány szerint az ifjú pár együtt vágja fel a tortát - nem véletlenül. Forrás: Pintrest

Hitük szerint ezzel biztosították a boldog és termékeny házasságot.

A Tudor időkben terjedt el a torta felvágásának szokása is: az egykori babona szerint a párnak azért kell egyszerre felvágnia az első szeletet, mert ha a menyasszony nem fogja a kést, akkor a házasság gyermektelen lesz.