A medúzák olyasmire képesek, amire soha nem gondolt volna

Dobozmedúza (Tripedalia cystophora)

A tudósok most először fedezték fel, hogy a medúzák képesek a múltbeli tapasztalatokból tanulni és ennek megfelelően megváltoztatni a viselkedésüket. Teszik mindezt annak ellenére, hogy nincs központi agyuk. Egy új tanulmány eredményei szerint ezek az állatok jóval összetettebbek, mint azt korábban gondolták, ami különösen figyelemre méltó egy olyan élőlény esetében, amelynek ilyen kevés idegsejtje van.

Másként érzékelik a környezetüket

A dobozmedúzáknak (Tripedalia cystophora) nincs központi agyuk, ehelyett egy egyszerű, mindössze 1000 sejtből álló idegrendszer segítségével mozognak. Ezek az idegsejtek egy laza hálózatban, az úgynevezett ideghálóban helyezkednek el, amely a nyálkás testükben terül el, és ez segít nekik a környezet érzékelésében, érzékelve a hőmérséklet, a fény, valamint a fizikai érintés változásait.

Korábban a szakemberek azt gondolták az olyan egyszerű idegrendszerrel rendelkező állatokról, mint a medúzák, hogy azok csak a tanulás legalapvetőbb formáira képesek, például amikor az állat hozzászokik a megváltozott körülményekhez, mondjuk a zajhoz.

Biztosak voltak abban, hogy az összetettebb tanulás, mint például a viselkedés megváltoztatása a korábbi tapasztalatok alapján, messze túlmutat rajtuk. Az új kutatások ezt az elképzelést azonban most megcáfolták.

Úgy tűnik, a medúzák is képesek az asszociatív tanulásra Forrás: Current Biology

A Current Biology tudományos folyóiratban publikált tanulmány a karibi dobozmedúzára összpontosított, amely 24 szeme segítségével vadászik az evezőlábú rákokra.

Vadászterületei „alattomosak", mivel mangrove gyökereket kell megközelíteniük, hogy elérjék a máslábúakat.

Ha túl közel kerülnek, azt kockáztatják, hogy a nyálkás testük megsérül, ám ha nem jutnak elég közel, akkor nem tudnak táplálkozni.

Képesek a gyors tanulásra

Annak megállapítására, hogy a medúzák hogyan élik túl ezt a mindennapi „haláltáncot", kísérleteket végeztek olyan kerek tartályok segítségével, amelyeket rudakkal béleltek ki, hogy utánozzák a távolinak tűnő mangrove gyökereket.

A medúzák kezdetben a „távoli" csíkoknak ütköztek, de az összeütközések száma 50 százalékkal csökkent a 7,5 perces kísérleti időablak alatt.

A kísérlet előrehaladtával a medúzák egyre inkább eltávolodtak az akvárium falától, és végül sikeresen elfordultak az akadályok előtt.

És bár egy nagyon egyszerű állattól azt várnánk, hogy továbbra is ugyanazoknak az akadályoknak ütközik, a medúza mégis tanult a vizuális és mechanikai ingerekből.

Dobozmedúza (Tripedalia cystophora) Forrás: Jan Bielecki

Kísérleteink azt mutatják, hogy a kontrasztot, vagyis azt, hogy a gyökér mennyire sötét a vízhez képest, a medúzák arra használják, hogy felmérjék a gyökerektől való távolságot, ami lehetővé teszi számukra, hogy a megfelelő pillanatban elússzanak

– magyarázta közleményében Anders Garm neurobiológus, amit az IFL Science online tudományos portál idéz. – Még érdekesebb, hogy a távolság és a kontraszt közötti kapcsolat naponta változik az esővíz, az algák és a hullámok hatására.

Hozzátette: láthatjuk, hogy a medúzák minden egyes új vadásznap kezdetén képesek felismerni az aktuális, egymástól különböző dolgokból azáltal, hogy a sikertelen kitérő manőverek során kombinálják a vizuális benyomásokat és az érzeteket. Tehát annak ellenére, hogy mindössze ezer idegsejtjük van – a mi agyunkban nagyjából 100 milliárd –, képesek összekapcsolni a különböző benyomások időbeli konvergenciáit, és megtanulni egy kapcsolatot. Ezt mi asszociatív tanulásnak nevezünk.

Kiderült, hogy a medúzák tulajdonképpen körülbelül olyan gyorsan tanulnak, mint például a gyümölcslegyek vagy az egerek.

A felfedezés nagy hír az idegtudomány számára, mivel megcáfolja a korábbi feltételezéseket arról, hogy mire képesek az egyszerű idegrendszerek.