Itt az áttörés: megfejtették a hosszú élet titkát

Egykor ritkának számított, hogy valaki megélhette a századik életévét, ez a jelenség ma már viszont egyre gyakoribb. Első hallásra talán furcsának tűnik, de valójában ők a világ népességének leggyorsabban növekvő demográfiai csoportja, akinek száma az 1970-es évek óta nagyjából tízévente megduplázódik. De vajon mi a titkuk?

Biomarker-profilokat hasonlítottak össze

A hosszú és egészséges élet titka régóta foglalkoztatja az emberiséget. Platón és Arisztotelész már több mint 2300 évvel ezelőtt írt a „hosszú öregedés" folyamatáról. A kivételesen hosszú élet „trükkjeinek" megértése azonban nem könnyű feladat, hiszen

magában foglalja a genetikai hajlam és az életmódbeli tényezők összetett kölcsönhatásának feltárását, illetve azt, hogyan hatnak ezek egymásra az életünk során.

A GeroScience című szaklapban nemrégiben publikált tanulmány most néhány közös biomarkert tárt fel, köztük a koleszterin- és glükózszintet azoknál az embereknél, akik kilencven évnél tovább élnek.
A százévesek szó szerint szépkorúnak számítanak és már régóta élénk érdeklődés kíséri őket a tudósok körében, mivel

segíthetnek megérteni, hogyan élhetünk tovább, és hogy hogyan öregedhetünk egészségesebben.

A vérünkben rejtőzhet a hosszú élet titka Forrás: AFP

A százévesekkel kapcsolatos tanulmányok eddig azonban gyakran kis léptékűek maradtak és csak egy kiválasztott csoportra összpontosítottak, például kizárták azokat, akik szociális otthonokban élnek.

A miénk az eddigi legnagyobb tanulmány, amely az egész életen át mért biomarker-profilokat hasonlítja össze a kivételesen hosszú életű emberek és rövidebb életű társaik körében

– mondta Karin Modig, a Karolinska Institutet epidemiológiai docense a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Összehasonlítottuk a több mint százévesnél tovább élők és rövidebb életű társaik biomarker profilját, majd megvizsgáltuk a kapcsolatot a profilok és a százéves kor elérésének esélye között.

A kutatásba 44 ezer svéd szépkorú adatai szerepeltek, akik 64-99 éves korukban egészségügyi vizsgálaton estek át: ők lettek az úgynevezett Amoris-kohorsz mintája. A résztvevőket ezután 35 évig követték a nyilvántartási adatokon keresztül. Közülük 1224 fő, azaz 2,7 százalék élte meg a századik életévét; a százévesek túlnyomó többsége (85 százaléka) nő volt.

Kívül estek a klinikai irányelveken

A szakemberek tizenkét véralapú biomarkert vizsgáltak, amelyek a gyulladással, az anyagcserével, a máj- és veseműködéssel, valamint az esetleges alultápláltsággal és vérszegénységgel kapcsolatosak. A korábbi tanulmányokban ezek mindegyikét összefüggésbe hozták az öregedéssel vagy a halálozással.

A gyulladással kapcsolatos biomarker a húgysav volt,

a szervezetben bizonyos élelmiszerek emésztése során keletkező salakanyag.

A kivételesen hosszú életű emberek vére alapvető különbségeket mutat Forrás: Shutterstock

Megvizsgáltuk továbbá az anyagcsere-állapothoz és -működéshez kapcsolódó markereket, köztük az összkoleszterint és a glükózt, valamint a májműködéssel kapcsolatosakat, mint például az alanin-aminotranszferáz (Alat), az aszpartát-aminotranszferáz (Asat), az albumin, a gamma-glutamil-transzferáz (GGT), az alkalikus foszfatáz (Alp) és a laktát-dehidrogenáz (LD)

– magyarázta Karin Modig. – Figyeltük továbbá a kreatinint, amely a veseműködéssel, valamint a vasat és a teljes vasmegkötő kapacitást (TIBC), amely a vérszegénységgel áll összefüggésben, végül pedig vizsgáltuk az albumint is, amely a táplálkozással kapcsolatos biomarker.

A kutatók arra jutottak, hogy összességében azok, akik elérték a századik születésnapjukat, hatvanéves koruktól kezdve általában már alacsonyabb glükóz-, kreatinin- és húgysavszintet mutattak, mint a többiek. Bár a mediánértékek a legtöbb biomarker esetében nem különböztek jelentősen a százévesek és a nem százévesek között, előbbiek ritkán mutattak extrém magas vagy alacsony értékeket.

A százévesek közül például nagyon kevésnek volt korábban 6,5 feletti glükózszintje vagy 125 feletti kreatinin szintje.

Ráadásul számos biomarker esetében mind a százévesek, mind a nem százévesek értékei kívül estek a klinikai irányelvekben „normálisnak" tekintett tartományon. A tudósok szerint ez valószínűleg azért van így, mert ezek a fiatalabb és egészségesebb népességen alapulnak.

A kivételesen hosszú élettartamot kutatták

Amikor azt vizsgáltuk, hogy mely biomarkerek kapcsolódnak a százéves kor elérésének valószínűségéhez, azt találták, hogy a 12 biomarker közül kettő kivételével (alat és albumin) mindegyike összefüggést mutatott a százéves kor betöltésének valószínűségével. Ez még az életkor, a nem és a betegségterhelés figyelembevétele után is így maradt.

Az összkoleszterin és a vas szintjét tekintve az öt csoportból a legalacsonyabba tartozóknak volt a legkisebb esélyük arra, hogy megéljék a századik életévet.

Eközben a magasabb glükóz-, kreatinin-, húgysav- és májfunkciót jelző markerekkel rendelkezőknél szintén csökkent a százéves kor elérésének a lehetősége.

A Bodnath sztúpa előtt imádkozó idős nepáli buddhista apáca portréja; ma már nem ritka, hogy valaki megéli a századik életévét Forrás: Getty Images/Chrispiason

Abszolút értékben a különbségek bizonyos biomarkerek esetében meglehetősen elenyészőnek bizonyultak, míg mások esetében jelentősebbek.

A húgysav esetében például 2,5 százalékpont volt az abszolút különbség, ami azt jelenti, hogy a legalacsonyabb húgysavszintű csoportban az emberek 4 százalékos eséllyel élték meg a századik évüket, míg a legmagasabb húgysavszintű csoportban csak 1,5 százalék.

Még ha összességében meglehetősen kicsinek tűnnek az általunk felfedezett különbségek, mégis arra utalnak, hogy lehetséges kapcsolat valószínűsíthető az anyagcsere-egészség, a táplálkozás és a kivételes hosszú élettartam között

– emelte ki Karin Modig. – Nem tudunk azonban egyértelmű következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy mely életmódbeli tényezők vagy gének felelősek a biomarker értékekért.

Hozzátette: ésszerű azonban azt gondolni, hogy az olyan tényezők, mint a táplálkozás és az alkoholfogyasztás is szerepet játszanak ebben. Ebből kiindulva nem rossz ötlet nyomon követni a vese- és májértékeinket, valamint a glükóz- és a húgysavszintet, ahogy öregszünk.