A körtemplomok titkát egyedül a magyar szív érti

2015.12.06. 15:15

Egy nem látható, mégis létező buszmegálló, egy teljesen kerek, hófehér kistemplom a falu feletti domboldalon. Sok ehhez kapcsolatos fantasztikus történet, és a kicsi, kerek égimeszelő testvére pár településsel arrébb, Zala megyében. Háromnapi hideg élelem és a zalai Volán-járatok rejtelmei. A kallósdi kerektemplom és a türjei prépostsági szent hely két olyan nevezetesség, amely maradandó élményekkel várja látogatóit.

A legutóbbi, rakacaszendi és feldebrői kiránduláshoz képest most nagy változás történt: nem autóval, hanem vonattal és autóbusszal vágtam neki a túrának. Két ok miatt. Egyrészt, mert így sokkal többet lát és hall az ember, másrészt az út egy nap alatt megjárható. Még akkor is, ha emiatt Verőcén hajnali 3:45-kor csörgött az óra, hogy elérjem a Déli pályaudvarról reggel hatkor induló intercityt. Ezzel utaztam Balatonszentgyörgyig, onnan személyvonattal Keszthelyig, majd az autóbusz következett. 

A csodálatos november ragyogó zalai tájképeForrás: Lantos Gábor

Volt-nincs megálló a bekötőúton

Keszthelyig sima volt az út, a Zágrábig közlekedő Agram intercity mindössze két kocsival futott, mégsem volt tömeg. A Balaton nyugati medencéjének fővárosában a vasútállomás mindentől messze esik  (szerencsére a buszmegállót a pályaudvar mellé építették), így a negyvenperces várakozás alatt eldönthettem, bevállalom-e a helyi resti helyett működő talponálló reggeli ételkínálatát. Volt ott minden, sajtburger, pizza, rántott máj, de aztán beértem gyerekkorom kedvenc sóspálcikájával, a nógrádi ropival.

És hogy mit tesz az alapos felkészülés! A négyes kocsiállásról egymás után két busz is indult Zalaszentgrótra. Csakhogy két különböző irányba. Nekem a második, a 9:40-es volt a megfelelő, mert az kanyarodott el Barátsziget felé, ahol át lehetett szállni a mögötte haladó, Kallósdra menő autóbuszra. Bonyolultan hangzik? Nem vitatom, kicsit valóban az. 

Megálló nincs, de a busz megáll, ha leintjükForrás: Lantos Gábor

A buszvezető ötven és hatvan év közötti gyakornok volt, vele átellenben, az első ülésen ült az őt felügyelő kolléga. A sofőrnek fogalma sem volt a kallósdi elágazásról, a másik segített ebben is. Az ötvenperces úton vidám vidéki emberek adták egymásnak az ülést és a szót, mindegyikük a november közepi tavaszi időről beszélt. Megtudtam, hogy a kerti munkákat már mindenki elvégezte, jöhet a tél.

Barátszigetre érkezve, a leszállás előtt a felügyelő sofőr megmutatta, hol keressem a másik megállót. Ennek ellenére nem találtam. Emlékeztem a busztársaság honlapjára, tudtam, hogy itt kellene lennie nagyjából 300 méterre. Visszamentem a főútra, hátha mégis elkerülte a figyelmemet, de nem volt sehol. Mivel Kallósd ide csak két kilométer, nekivágtam gyalog az útnak.  Mellettem a felszántott barna föld és a kék ég csodásan festett. Félúton járhattam, amikor meghallottam az autóbusz hangját a hátam mögött. Leintettem, és láss csodát, megállt.

Kallósd templomtávlatbólForrás: Lantos Gábor

A mosolygós buszvezetőtől megtudtam, hogy a Volán honlapján sok minden van, ezek szerint olyan megálló is, amely a valóságban nem létezik. Amúgy az emberek tényleg ott szoktak állni a sarkon, aztán ha valaki utazni akar, felszáll. A falu már nem volt messze, alig egy perc múlva az egykori vegyesbolt előtt fékezett a jármű. Én voltam az egyetlen, aki leszállt.

A templomkulcsot a vegyesboltban kell keresni

Ugyan ki jönne ide késő délelőtt? Az első, ami a szemembe ötlött, egy felirat volt, miszerint indiai futókacsák eladók. A leírás szerint minden kártevő, de különösen a spanyol csiga ellen hatékonyak. Egyből az otthoni kertre és a rengeteg vakondtúrásra gondoltam, bár nem tudom, mit tudna kezdeni a föld alatt élő rágcsálókkal az indiai futókacsa.

A templomkulcsot a kisboltban vehettem át. A boltos asszony maga a polgármester,  Farkas Andrásné, Katalin. A liszt és a tészta mellett keresgélte a kulcsot, de nem találta. Aztán a homlokára csapott, és közölte, hogy otthon felejtette. Szerencsére a szemközti házban lakik, így alig fél perc múlva a kezemben volt a kulcs. Katalin asszony elmagyarázta, melyik nyitja a rácsot, és melyik a templomot, aztán visszalépett a boltba, mert vártak rá a vevők. 

A kerektemplom Kallósd igazi büszkeségeForrás: Lantos Gábor

A kallósdi Szent Anna-kerektemplom ott magasodott előttem a domboldalon. Gyönyörű, és tényleg kerek. Ezt azért hangsúlyozzák a helyiek, mert az „ikertestvér”, azaz az ösküi kerektemplom ovális. (Van még egy harmadik iker is, a Somogy megyei Kisgyalánon, amelyet azonban a helyiek is csak látszólagos kör alakú templomnak neveznek.) A napsütésben magányosan sétáltam fel az épülethez, amelyet körös-körül sírok és fejfák határolnak.

A temetőben egyedülállóan szép az a fejfasor, amellyel a falu első világháborús halottairól emlékeznek meg. A templomban minden tiszta, szép és rendezett. Az emlékkönyvet lapozgatva csodálatos történetek tárulnak elém. Egy 90 éves, Erdélyben élő bácsinak például az volt az utolsó kívánsága, hogy elhozzák a kallósdi Szent Anna-templomba. Kívánsága teljesült, az erről szóló bejegyzést ő maga írta. Egy ide látogató pap pedig ezt jegyezte be a füzetbe: "A körtemplomok titkát egyedül a magyar szív érti!"

Pillanatfelvétel az emlékkönyvbőlForrás: Lantos Gábor

De a polgármester asszony más hihetetlen történettel is szolgált. Egy házaspárnak két leánygyermeke született, de nagyon szerettek volna egy kisfiút. Eljöttek hát Kallósdra, és a kerektemplomban elmondott kérésük meghallgatásra talált. Egy évvel később megszületett az első fiúgyermekük. 

A Szent Anna-templom a 13. században épült. Kallósd elhelyezkedése (ma már zsákfalu, és egy dombok ölelte völgyben fekszik) az évszázadok során védelmet jelentett a településnek, bár a 17. század török pusztítása ezt a területet sem kímélte. A kerektemplomra ugyanakkor mintha odafentről vigyáztak volna, hiszen a harmadik évezred ritka látogatói előtt szinte eredeti szépségében tárulkozik fel. A szokatlanul erős novemberi napsütésben, a kék ég alatt még ragyogóbb ruháját öltötte magára. 

A ragyogó napsütésben a legszebb a Szent Anna-kerektemplomForrás: Lantos Gábor

Ettől a helytől tényleg nehéz elszakadni. Jó, nem azt mondom, hogy zuhogó esőben is órákig nézelődtem volna, de ha már a természet ilyen ragyogó időjárással ajándékozott meg, nem sajnáltam az időt. Meg aztán a busz menetrendjéhez voltam kötve, és az csak délután egykor indult tovább. 

Hétvégére hozzunk magunkkal háromnapi hideg élelmet 

Indulás előtt még beszélgettem a polgármester asszonnyal negyedórát az itteni életről. Megtudtam, hogy már kétmillió forintért lehet itt ingatlant kapni.  Örömmel hallottam, hogy Kallósdról nemcsak elmennek az emberek, az utóbbi időben olyanok is ideköltöztek, akik korábban Budapesten laktak.

Nézegettem a buszmenetrendet. Hétköznap még csak hagyján, na de hétvégén! Aki munkaszüneti napokon kocsi nélkül erre vetődik, az jobb, ha három napi hideg élelemmel érkezik, mert nem nagyon tud elmenni a faluból – jegyezte meg Farkasné. Vasárnap reggel például a 7:17-kor induló autóbuszjárat az első és az egyetlen, amely érinti Kallósdot. Pont aznap, amikor elvileg a legtöbb kiránduló jöhetne erre. Így tényleg nehéz turizmust csinálni. 

A kerektemplom belső tere a karzatrólForrás: Lantos Gábor

Most viszont hétköznap van, délután egy óra. A Zalaszentgrótra tartó Volán-járat másodpercnyi pontossággal érkezik. Irány a 17 kilométerre fekvő Türje. Persze ennek a nem túl hosszú útnak a megtételéhez is át kell szállnom Zalaszentgróton, így a teljes menetidő közel egy óra lesz. A zalaszentgróti autóbusz-állomás egy darabka közlekedéstörténelem. A kora délutáni járatokat ellepik a helyi iskolából hazafelé tartó diákok. A vezető megmutatja, hol szálljak le.

Türjén egykor a premontrei rend alapította a templomot, csakúgy, mint Ócsán,  ahol a Katedrális című filmsorozatot forgatták. Ezekben a napokban lázas munka folyik itt, a szent hely melletti rendházat és idősek otthonát újítják fel. Az előzetes telefonos egyeztetés itt sem bizonyult hiábavalónak, hiszen a bejáratnál ott integetett alkalmi idegenvezetőm, Ágh Lászlóné. 

Türje káprázatos premontrei templomaForrás: Lantos Gábor

Szent László elevenedik meg a türjei templom falán 

Több szempontból különleges temploma ez hazánknak. Egyrészt teljes egészében téglából épült. Másrészt építészetében három stílus, a barokk, a gótikus és a román jelenik meg egyszerre. Odabent két dolog váltja ki a látogató ámulatát. Dorfmeister István 1761-1763 között csodálatosan kifestette a türjei templombelsőt,  freskói remek állapotban maradtak fenn. Érdekes adalék, hogy Somogy megyében, az alsóbogáti kiskastély szobáiban szintén káprázatos Dorfmeister-freskókra bukkant az épületet akkoriban megvásároló és felújító műtárgykereskedő, Nagyházi Csaba és felesége. 

A monumentális türjei templombelsőForrás: Lantos Gábor

A másik szenzáció a Szent László legendáját ábrázoló freskóciklus. A Képes Krónika részletesen beszámol Szent László királynak a nomád harcosok ellen vívott csatáiról. A legenda szerint egy alkalommal a király észrevette, hogy egy kun vitéz elrabolt egy magyar leányt. A király üldözőbe vette őket, mire a leány lerántotta a kun harcost a lóról, akit így a király le tudott győzni.

Gardírozóm közben arról beszélt, mennyire szeretnék, ha minden ember megismerné ezt a szintén 13. században emelt templomot.  Ehhez azonban a türjei emberek erőfeszítése kevés, ezért is boldogok, hogy erre kalandoztam. Bár az igazi kalandok csak ezután következtek. De mindezért csak magamat hibáztathatom, jobban kellett volna memorizálnom a Google térképét.

Szóval, miután közel egy órán át csodáltam a türjei templomot, felkerestem a kisboltot, hogy végre egyek valamit (étterem természetesen nincs ezeken a kis településeken), és megkérdeztem a pénztárost, merre is van a vasútállomás. Mert hogy Türjén az is akad. Amikor közölte, hogy az ide majdnem félórányi járásra esik, kissé megijedtem, a vonatom ugyanis 33 perc múlva indult. Kezemben a két gesztenyés kiflivel és a fél liter tejjel, nyakamban a fényképezőgéppel és a lábammal loholni kezdtem. 

Búcsú Türjétől, még világosbanForrás: Lantos Gábor

Türje másik végébe kellett eljutnom, miközben egyre jobban sötétedett, és egyre hangosabban ugattak a kutyák. Ugyan lett volna még egy vonat Pestre két óra múlva, de semmi kedvem nem volt a teljes sötétségben 120 percet várni egy elhagyatott vasúti megállóban. De nem ragozom tovább, elérem a Celldömölkre tartó személyt, és egy átszállással este nyolcra Budapestre értem. Hálás voltam a sorsnak, hogy így alakult. De főleg azért, hogy láthattam ezt a két csodát, amely nélkül valamennyien szegényebbek lennénk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK