Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Sokan jelképesnek tartják, hogy miközben a Titanic javában süllyedt a jeges óceánba, az egyik szalonban rendületlenül játszott a zenekar. Tulajdonképpen valami hasonló történt 1974-ben Csepelen is, ahol a motorkerékpár-gyártás befejezéséről szóló döntés ellenére lelkesen folyt a fejlesztés. Az utolsó mohikánnak is nevezhető P12-es történetét Ocskay Zoltán foglalja össze.
Talán mondanom sem kell, hogy a P12-es a hazai piacon nem volt túl kelendő. 1974-ben l6 bizonytalan lóerőnél és a jellegzetes T5-kattogásnál jóval többre vágyott a Mobil-üzletek közönsége, s akinek a magyar termék volt a fontos, vásárolhatott egy dögös 21-est.
A népszerűség ma sem lengi körül a P12-est, pedig végül is egy jó kiállású motorkerékpár, amelyből nem túl sokat készítettek. Ennek oka talán a kétarcúsága, a modernnek ható színkombináció alaposan megfiatalítja az ősi technikát. Aki egyhengeres Pannóniára vágyik, szívesebben választja a klasszikus vonalakat hordozó T5-öst.
)
Egy gyűjtő számára viszont "kötelező kűrnek" számít a P12-es beszerzése, és az egyszerű szerkezet restaurálása általában nem jelent különösebb feladatot. Esetünkben a felújításra kiszemelt motorkerékpár eredeti, bár erősen viseltes fényezésű volt, a krómozott alkatrészeken sok rozsdával.
Szétszereléskor derült ki, hogy a motorban néhány elem cserére szorul, és a forgattyúsházban egyes perselyek kopottak, illetve a berúgótengely perselye repedt. A főtengelyen lévő kopás miatt a teljes felújítást nem lehetett elkerülni, természetesen a henger fúrása és új dugattyú beépítése is szükséges volt.
)
A kiszakadt borítású nyerget áthúzatták, az első teleszkóp gumiharmonikáját és mindkét gumiköpenyt újra cserélték. Minden csapágy és szimmerring új. Az oldalkocsin főleg lemezmunkák adódtak, némi hegesztés és egyengetés után következhetett a kárpitosmunka, a felújított ülések, az új szélvédő és szélvédőborítás beszerelése.
Végül is a teljes felújítás három hónapig tartott, mint a restaurálást irányító Kothencz Attila szarkasztikusan megjegyezte: a fényezés és a krómozás lassúsága miatt.