Ezerarcú Peugeot 404

Kevés igényesen restaurált francia veterán autóval lehet találkozni, de szerencsére vannak kivételek. Ilyen a most terítékre kerülő Peugeot 404-es is. Amíg kocsijának történetéről Ács Tibor a tulajdonost faggatta, Papp Zoltán szorgalmasan fotografált. Egy lelkes Peugeot-rajongó, Simon László segített a típus történetének összeállításában.

Előremutató modellnek számított az 1962 áprilisától kínált Kugelfisher rendszerű, mechanikus benzinbefecskendezővel erősített, 80 lóerős motorral gyártott 404-es.

1963-tól a benzinmotor öt helyen csapágyazott főtengelyt kapott, majd a porlasztós motor teljesítményét 1964-ben 70 lóerőre, 1966-ban újabb 6 lóerővel 76-ra, a befecskendezéses motorét pedig 80-ról 88-ra növelték.

A kedvezőbb adólóerő-kategória miatt kínáltak egy 1468 köbcentiméteres, 58 lóerős benzinmotort (8CV) is, amelyet elsősorban a belföldi piacra szánt kombikba, majd később a limuzinokba is beszereltek. A 404-est kezdetben egyféle, az Indenorral közösen fejlesztett dízelmotorral gyártották.

Az 1816 köbcentiméteres, ötven lóerős erőforrás még a 403-asban debütált 1959-ben, s a Peugeot első nagyszériás dízelmotorja volt, de a 404-eshez finomították, aminek részeként a 20 fokkal jobbra döntve beszerelt erőforrás két lóerővel erősebb is lett. 1964-ben új fejlesztésű, 1948 köbcentiméteres, 60 lóerős dízelmotort kapott a 404-es - ez volt az Indenor 88-as, amellyel a franciák megalapozták dízelmotorjaik hírnevét.

Kabrió, kupé, kombi, pick-up

A 403-as kabrió gyártásának megszűnése után a 404-es kabrió- és kupékarosszériájának kialakításában ismét Pininfarina játszotta a döntő szerepet. Ezért található - a cég történetében először - Pininfarina emblémája is a hátsó sárvédőn. Másodsorban pedig azért, mert 1961-ben a mester, Battista Farina - egy kormányrendelet meghozása után - engedélyt kapott az olasz hatóságoktól, hogy a Pinin becenevet hivatalosan is hozzáragassza családnevéhez.

A cégek közötti együttműködés során koncepcióváltásra is sor került. Egyrészt Pinin Farina a költségek csökkentése érdekében több fontos elemet - így például a padlólemezt - átvett a limuzinból, másodsorban pedig nemcsak a formatervezésben vett részt, hanem oroszlánrészt vállalt a kabriókarosszéria előállításában is. Ezért utazott a félig kész felépítmény Torinóba, majd végszerelésre vissza. Persze a kabrió nem volt olcsó mulatság, ára szinte két limuzinénak felelt meg.

Hamarosan megszületett a 404 kupé is, amelyet a torinói mester a kabrió tetejére hegesztett acéltetővel alakított ki. S bár az 1962-es Párizsi Autószalonon bemutatott kocsi csúcsmodellnek számított, a kabrió lehajtható tetejének vastag bőrborításával ellentétben a kupé belső kárpitozásához egyszerű szövetet használtak.

Közben, 1962 végén a mai hard-topot idéző levehető acéltető is megjelent, de nem szabad elfelejteni, hogy ebben az évben a kombi 404-es, 1967-ben pedig a pick-up kivitel is bővítette már a típusválasztékot. A 19 centiméterrel hosszabb tengelytávú személyszállító kombit Familiale-nek, az elsősorban a belföldi piacra szánt egyszerűbb zárt áruszállító kivitelt pedig Commerciale-nek hívták. A haszonjárművek egyszerűbb műszerfalat kaptak, s lámpáik kereteit krómozás helyett csak a kocsi színével egyezőre fényezték.

1964-től a kombit luxusfelszereltséggel, Break Super Luxe néven hozták forgalomba, valamint rendelni lehetett hozzá a csomagtér aljából felcsapható, hátrafelé néző, kétszemélyes pótülést is. 1966 őszén mind a kabrión, mind a kupén megújult az embléma, helyet kaptak a négyszögletes halogén ködfényszórók is, s többek között a téglalap alakú műszerfalat is felváltották a kerek műszerek.

Az elitmodellek mellett felfrissült a limuzin is, ekkortól lehetett rendelni a ZF háromfokozatú, automatikus váltóját is a kocsihoz. A kulcsos gyújtáskapcsoló azonban még mindig feláras volt - szériában csak egy forgatható gombbal lehetett indítani.

1966-ban a Peugeot S.A. felvásárolta a Citroën S.A. részvényeinek 90 százalékát, és megalakult a PSA Peugeot-Citroën Holding. Ebben az évben a benzinmotorok új váltót kaptak, hagyományos, H betűs kapcsolási sémával. Az 1968-as újítások közé tartozott a puha, energiaelnyelő középrésszel ellátott kormánykerék, a hárompontos biztonsági övek és az első tárcsafékek megjelenése. Ebben az évben azonban bemutatták a 404-es alapjaira épített 504-es utódmodellt is, amely Az év autója címet is elnyerte.

1970-ben megszűnt a kupé és a kabrió gyártása, majd két évvel később a kétmilliomodik 404-es is legördült a futószalagról. A 404-est 1975 decemberéig gyártották, összesen 2.769.361 limuzin és kombi, valamint 10.387 kabrió és 6.837 kupé készült belőle Franciaországban.

A Peugeot 404-es karrierje azonban ezzel még nem szakadt félbe. A masszív technikai megoldásai és strapabíró konstrukciója miatt a pick-upot hazájában 1978-ig, egyes francia felügyelet alá tartozó gyarmati országokban pedig még hosszú ideig - Nigériában például 1989-ig - gyártották, s a mai napig használják őket.