Jobb egyből WRC, OPC

A hétvégi szezonnyitó előtti első és utolsó teszten vett részt az Intermédia Motorsport és az OPC Team Hungary, Bajna és Bajót között próbálgatva a Skoda Octavia WRC-t, illetve az N3-as Opel Astra OPC-t. Már egri tapasztalataikról is beszámolnak, az újságíró pedig arról, hogy milyen volt gyorskocsizni Tagai és Bessenyey urak mellett.

Letölthető itiner az Eger-ralira!

Az Intermédia Motorsport és az OPC Team Hungary bajóti tesztjén volnánk abban a reményben, hogy be lehet ülni mindkét versenyautóba, és az jó lesz. A kettő amúgy három, mert ott egy N-es Subaru is, de őt most hagyjuk, koncentráljunk főszereplőinkre. Ez az Impreza egyébként is gyengusz, csak 290 lóerős, lassú, és nincs rajta fék... Nem, ezt nem én mondtam, nem én sajnáltam le őbivalyságát. Hanem egy olyan valaki, aki tavaly még WRC-zett, így nyilván van némi fogalma a különbségekről.

Először tehát az Opel Astra OPC. A volánja mögött Bessenyey Zoli. Szája füléig ér, roppant lelkesen beszél új autójáról, mármint arról, hogy megújult a kocsi. Mennyivel erősebb, hogy megkapott minden fejlesztést, satöbbi. Nos, kívülről csak annyi látszik, hogy az autó szép, hangilag meg az van, hogy üvölt, na nem olyan élesen és erővel, mint egy S1600, de majdnem. És mivel ugye szériaközeli gépről van szó, olyan elemekkel is találkozhatik benne az ember, mint egy mezei Astra Classicban.

Aztán itt vége is mindenféle további hasonlítgatásoknak. Tiszta a levegő, azaz a rövidke tesztszakasz lezárva, elrajtolunk fölfelé. Közel 200 lóerő 7200-nál, ennek szellemében Zolink pörgeti becsülettel, nagyon gyorsakat vált, és hát igen sebesen közlekedünk egyenesben, kanyarban, végül is mindegy. Elképesztően merev az autó, kőkemény a futómű. A kanyart naná, hogy a lehető legdurvábban levágjuk, az aszfalt dugig felhordott murvával, picit ugrálunk, megy a feneke is, de no problem.

És van erő a kigyorsításnál, bőven, ha pedig szűken vissza kell fordulni, hát az elsőkerekes autóban is van kézifék. Finom adrenalinfröccs, és komolyan mondom, rácsodálkozás a vezető képességeire, bátorságára, ami néha vakmerőségnek, őrültségnek is tűnhet, de erről (is) szól a rali. És megszállottságról, tanulásról, még több tanulásról, alázatról, kudarcról, sikerről. Ennyi ömlengés bocsáttassék meg, nyomás lefelé, Zoli egyre többet vállal, milliméterekre a korlát, zseniális, siessünk át a WRC-be.

125 bajóti DuEn-fotó

Skoda Octavia Evo III, azaz a Fabiát megelőző Skoda-WRC utolsó fejlesztése, bal egyben Tagai Tamás. Na, itt aztán fokozottan igaz mindaz, amit eddig látott a magamfajta raliautóban, tehát. A töléketes súlyeloszlás miatt olyan mélyen ülünk, amilyen mélyen csak lehet, a szervizes manővereknél, "parkolásnál" Tomi is kukucskál, keresi, merre van az autó orra vagy feneke, vicces. De a szakasz egyik fölfelé balosa is olyan, hogy az égvilágon semmit sem tudni, hol és mi van, minek is, ott a fejben (most, hogy nincs navigátor).

Még nem ültem WRC-ben. Persze, hogy furdalt, milyen belülről, mert kívülről ugye valami félelmetes. Jön a kanyar, és az ember még mindig gyorsít. Aztán lapjával érkezik, gyönyörűen, csúnya nagy erővel elgyorsít, és már sehol se nincsen. A hangja meg mindeközben hátborzongató, akinek nem tetszik, annak csak überhangos, aki szerelmes beléje, annak evés-ivás. Durrogásostul, nyekergésestül, ordításostul, hogy kilométerekről tudni, WRC jön, nem más, jaj.

Még nem megyünk, mert civilek jönnek lefelé, útban ebédelni vagy bárhová, meccsre, haza, a kertbe, szombat koradélután, majdnem tavasz, nem esik. Tomi mutogatja, szépen felsorolja, melyik gomb micsoda, megesküszöm, hogy legalább ötven van, meg órák, kijelzők, miegymások, káosznak is tűnhet, de nyilván minden a tökéletes helyén, bizony. Persze fejhallgató van rajtunk átbeszélővel, így kvázi hiába duruzsol a motor, csendben üddögélünk várva, hogy elrajtolhassunk.

Melegszik a turbómotor, 300 lóerő fölött, 5-600 Nm között, két aktív diffi, szekiváltó, elképzelem, hogy mindjárt haladunk, össze fogom magam fosni, már elnézést. Nem a remegéstől, hanem az erőhatásoktól, ezt várom. És hitetlenkedni fogok, hogy ezt nem lehet, ilyen nincs, és mi az, hol van az a fizika? Meg ilyenek. Hogy ez a pár kilométer is százezrekbe kerül, na ja, méregdrága a technika, kopnak a kopnivalók, a benzin sem "csak" 270 forintos, de a triplája, nem ragozom.

Nem is tudom, mert elindultunk fölfelé, még óvatosan, melegítve - ezzel együtt nem lassan. A szakasz végéhez közelítve Tamás megrángatja, ad a gumiknak, hogy lefelé tapadjanak, forduló, felért az Astra és a Subaru is, mehetünk le. Megyüüüüünk! Irtózatos az erő! Több felkiáltójelet nem teszek, pedig mindenhova elférne. Iszonyat. Kettőt pislognék, ha nem bambulnék elkerekedett szemekkel, és már 100, majd 160 fölött, a váltási idő valahol a zéró másodperc közelében, nem egy kanyarban szépen csúszunk, a fék, a lassulás földöntúli, feszülten vigyorgok, még jó.

125 bajóti DuEn-fotó

És tuti nem mentünk versenytempóban. De így sem fogom föl agyilag, tudtam, hogy nem megy, nem is. Ami a legszebb, végig olyan érzésem volt, hogy abszolút pozitíve szét akar robbanni a gép, egy folyamatos vibráció van, egy olyan titokzatos demonstráció, amihez a laikus akkor sem ér föl, ha beledöglik. Talán jobb is így, bizonyos dolgok maradjanak homályban, minek lenni mindennel tisztában, hm.

Visszaértünk a szakasz lenti végére, olyan légiesen fordulunk vissza kézifékkel, mint ahogy én semmi hajlandóságot nem mutatok a kiszállásra. Csak ülök, nézek bután. De Zsiros Gabi navigátor már nyitja az ajtómat, meglazítja válallt béklyóimat, kifelé, jön a következő delikvens, rendben.

Még egy szakaszt meghallgatok, akkorákat durrog és csattog, hogy leszakad a fejem, de szeretem, hogy leszakad, köszi, viszlát, drukkolunk Egerben, nagy élmény volt, és tényleg. ALS-t azért továbbra sem veszek utcai vasba, a rallyedriver matricát is meghagyom másnak. Haha, máris megvan a következő kérdés, cél: raliautót vezetni, bármilyet, meg egyszer WRC-t is. Fertő.

ki