Széjjeltépve - Audi A4 Cabrio 3.0 TDI quattro tiptronic

Skizofrén dolog az Audi A4 kabrióval kimerészkedni az utcára. Mert az ember ugye egyfelől élvezi, hogy lenyitja a tetőt, hogy a szél tépi a haját, a sok irigykedő tekintet láttán ugyanakkor kicsit fél is. Hogy burzsujnak vagy akárminek nézik, és hogy kórusban szidják felmenőit. Aztán rálép a gázra, és kiürül az agya.

Igen, kit érdekel, amikor indítás után rögtön lecsusszan a tető, az automata tolja az egyest, kettest, jön a szél, borzolódik a frizura, és már mindjárt nem érdekes, hogy melyik párt nyerte a hisztérikus választásokat, vagy hogy csak kettes lett a közigjog-szigorlat. Hangosra tekert zene van (a cucc Bose, simán túlharsog minden szélzajt) meg örvendezés az élet apró örömeinek, száguldozás viszont véletlenül se. A nyitott tetős A4 Cabrióval gyorsan menni nem szabad, rögtön oda a fíling és a különlegesség érzése, finoman, nyugodtan kell vele közlekedni. Just cruisin', úgy a jó.

Skizofrén dolog különben kimerészkedni vele Budapest utcáira, mert a kabriózás ugyan nagyon jó dolog, az viszont nem annyira, hogy egy adott pillanatban soktucatnyi szempár bámul belefele az ember intim szférájába. Hiába, a tetőtlen A4-es vonzza a tekintetet, ami egy-két-öt-tíz percig jó, utána viszont kezd kicsit kellemetlenné válni. Az engem nem zavar, ha a nagy nyálcsorgatásban egy-ketten leburzsujoznak, lemagamutogatóznak ma- gukban, a tekintetekből ítélve azonban felmenőim is kaptak hideget-meleget, amit már kevésbé jól viselek. Szegény anyukám nem is él már, nem szeretem, ha őt szidják. A jelenség persze nem az Audi hibája, mélylélektani és frusztrációs elemzésekbe viszont most ne kezdjünk bele.

Inkább arról, hogy a bordó, perlnappa bőr üléshuzat eszméletlenül elegáns, ebben az összeállításban igazán dögös az A4-es. A luxus tengernyi, hűtő a kesztyűtartóban, navigáció, ultrahangos parkolóradar, satöbbi, az első székeket meg villanymotor húzza előre, megkönnyítendő a bekászálódást hátra. Van neki ráadásul beépített memória-funkciója is, pontosan oda rakja vissza az S-Line-os sportülést, ahonnan elindította, nyilván nem nagy dolog, de azért jó dolog, hogy nem kell karokkal vacakolni, csak nyomni a gombot és jóvan'. A hely nem túl nagy hátul, kényelmesen inkább kompakt méretekkel lehet elhelyezkedni, a 187 centis Nógrádi kolléga térdei már erőteljesen a támlára feszültek, midőn letesztelte a komfortfaktort maga mögé pattanva. A pad különben kényelmes, jó helyen van a könyöklő is, kár, hogy a cockpit nem sikerült kicsit nagyobbra.

És ha már pici hiba, gyorsan ideírom még, hogy a tetőnyitási-zárási folyamat befejezése után felcsilingelhetne valami hangjelzés, a különben 21 másodpercig tartó, 30 km/h-s sebességig kivitelezhető művelet befejezéséről csak egy műszerfalon kihunyó lámpácska értesít. Ja, és ha már kabriózás, igazán járhatna alapáron a szélfogó, a helyzet az, hogy ha valakinek kell, a 13 millió feletti indulót közel százezerrel kell megtoldania. A tesztautóhoz mellesleg volt, szépen összehajtogatva a csomagtartóból kellett előkotorni, a nem túlzottan nagy puttony nyitottan 246, zártan 315 literes. Ebben az állásban tud egy trükköt is, egy műanyag térelválasztó félrepöckölése után feltárul még egy kis hely, jelentősége annyi, hogy könnyebb bepakolni. Legvégül annyit, hogy csukott tetővel kicsit nehézkes a sávváltás, mondjuk az építési módból egyenesen következik, hogy nem a legkönnyebb kilátni. A hangszigetelés viszont sokat javult (az extralistáról rendelhető még tökéletesebb is), autópálya-tempónál sincs elviselhetetlen zaj az utastérben. Ami jó.

Hogy az A4-gyel krúzingolni kell, azon már túl vagyunk, most arról, hogy azért menni is tud, ha mégis taposásra támad kedv. A motor a háromliteres dízel tiptronic automatával és összkerékhajtással, tuti kombináció, a Q7-ből már ismerjük, hanem itt nem teljesen ugyanolyan ám, mint ott. A 4000-es fordulaton előbújó 233 lóerő stimmel, a csúcsnyomaték viszont nem 500, "csak" 450 Nm, viszont sokkal-sokkal jobban elosztva. Nem olyan, mint egy átlagos dízel, nagyon megy már alacsony fordulatról is, nem kell várni a bűvös kétezerig a hátbavágásra.

A mutató szerint olyan 1500-tól, az adatlap szerint pontosan 1400-tól dolgozik a 450 Nm, kuriózum, nem sok motor tudja ezt. És a leghihetetlenebb, hogy egészen 3250-ig kitart a lendület, nincs gyenge pont, csak húzás és húzás, meg erőtől duzzadás. Széjjeltépés. A tiptronic ugyanolyan szépen dolgozik, mint a Q7-ben, gyors padlónál viszont nem gondolkozik olyan sokat, feltételezem, a kisebb súly miatt. A Sport fokozatot az A4-ben sem kell erőltetni, a sima is untig elég mindenféle helyzet megoldására, igaz, a V6-osnak szebb a hangja sport módosan tovább pörgetve. A száraz számok kedvelőinek: gyorsulás 7,7 másodperc, végsebesség 242 km/óra, önmagukért beszélnek.

Az S-Line csomaghoz természetesen jár a sportfutómű is, nagyon kellemes darab, macskakövön sem veszi túl pattogósra a figurát. És hát fordulni, azt nagyon-nagyon jól lehet vele (meg a quattróval), a súlypont is érezhetően alacsonyan van, élmény a kanyarvadászat a remek kormánnyal és kormányzással. Sok ökörködés nem volt, részemről ez az autó tök másról szól(t), de a kósza kísérletek közben azért kiderült, hogy veszettül fekszi az ívet. El nem tudom képzelni, mit kell ahhoz csinálni, hogy borulás legyen, baj esetére mindenesetre van aktív bukókeret, amelynek "lábai" a hátsó fejtámlák mögül ugranak ki. És a tetőt is simán átdöfik, ha kell, nincs kímélet, első a biztonság.

Überluxussal, S-Line-nal, háromliteres dízellel több mint 18 millió forintot kérnek az A4 Cabrióért. Rengeteg pénz, az alap 13 milla is az. Nagyon szép, nagyon jó autó, imádnám, ha lent állna a garázsomban, ezzel együtt is inkább az ára kéne. Vagy nem is tudom. Az biztos, hogy rétegmodell, aki meg tudja venni, legyen boldog vele. Én az lennék.

/auto/ujdonsag/20050907rancfelvarrt.html

Koncz Dávid