204 LE, 440 Nm, változógeometriás biturbó, intercooleres, változó-szelepvezérléses (VVT) - már igazolja a sportot. Rátesz egy lapáttal a széria 235/45 R18-as gumi, sokküllős alukerék. És akkor az általam mindig bekapcsolt, de igazából észrevehetetlen sport csillapítás. Meszesek a drága hölgy ízületei, ráz így is, úgy is. A sportosságba beleszól még a Triptronic System Porsche nyomatékváltó is, de manuális üzemben inkább ne tenné. Hat fokozat, ami között kézzel is váltogathatnánk, de csak hatnánk. Kicsit túlelektronizált, lebutított. Vagyis túlontúl hülyeálló.
Mindenesetre nem túl finoman beszéltem vele, hogy egy 2x2 centis kis fekete chip felülbírálja az akaratomat, és belekotyog a vezetésbe. Értem én, hogy nőből van a lelke, kímélni kell, meg bele-beleszól, de azért ez sok. Ha már manuális üzemmód is engedélyezve van, akkor a chip üljön le a sarokba, figyeljen, és tanuljon. A sofőr majd dirigál. Szerintem... De nem a mérnökök szerint. Csak ha az általuk kitalált, és előírt kb. ezer paramétert betartjuk, akkor hajlandó a gép le- vagy felváltani. Viszont ha nem állunk be a sorba, és a gép ezt észreveszi (naná, hogy észreveszi), akkor bizony kapcsol fel is, le is. Így fordulhat elő, hogy állórajt után, amikor már közelítünk a piroshoz, és azt mondjuk, most a kettes, és pöccentünk egyet a boton, ő már dugta a másodikat, plusz hozzáveszi az általunk parancsba adottat, s azonnal dug három.
Következésképpen fordulatszám le, turbónyomás konyec, és már le is maradtunk. Ergó, ha sportolni akarunk, akkor válasszuk az automata sport funkcióját, majd ő elintézi. Teszem hozzá, szinte tökéletesen. Persze rántani ránt, de hát sportolunk, vagy nem? Normál, hétköznapi állásban simán, már-már észrevehetetlenül vált. Egyedül a V6 hangjáról állapítható meg, hogy megtörtént az aktus. Azt meg előbb-utóbb megszokjuk, mert mindig jelen van.
Tán még a lánctalpast is elvinné
Amúgy a sportlimóérzés alá adja még a lovat, hogy hátra került az erősítő, meg az akku is. Nagyon tetszett, hogy az eszméletlen orrnehéz verdát megpróbálták kiegyenlíteni. Bár a motor méreteit tekintve lehet, hogy előre már nem is fért volna el... A súlypontegyengetés meg is valósul, több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A súlyos V6-os dízel miatt - a Pireli P Zero Nero gumik és vödörnyi kerekek ellenére - tolja az orrát. Tudomásul kell venni, hogy nem kanyarvadászatra teremtették, hanem hosszútávú, nagy sebességű utazásokra. 160-nál egy repülő sima Business osztályán érezhetjük magunkat. Bőr, hifi, már csak a stewardeszek hiányoznak.
Szájhúzogatás
Miért is? A konkurencia a stílus, a dizájn és az egészen kiváló motor miatt. Az apró szívmelengető megoldásokról (a csomagtartó a 407 felirat nullájának közepével nyitható) már nem is beszélve. És mi? Leginkább az autó árán. A tesztelt példány alapára 9,4 millió forint. A riasztó 80 ezer, a JBL hifi 100 ezer, a metál 120 ezer, a jó vastag, fűthető, elektromosan állítható bordó bőr pedig 300 ezer. Azaz kerek 10 milla. Hát ennyiért már prémium márkákkal is lehet rohangálni.
Peugeot 407 2.7 HDi Tiptronic Féline - alapadatok motor: V6/24 dízel biturbó, 2721 ccm |
Az összegbe belefér - kisebb motorral ugyan - az Audi A4-ese (2.0 TDI, 170 LE, 350 Nm) 8,7 milliótól, a BMW 320d-je (163 LE, 340 Nm) 8,5 milliótól, de lehet Mercink is (C 220 CDI 150 LE, 340 Nm) 9,5 milliótól, sőt Jaguarunk is (X-Type 2.2 D 155 LE, 360 Nm) 8,8 milliótól. Érdekes közben, de az S-Type vagy az XJ kérhető ugyanezzel a 2.7-es blokkal... A csodálatos Alfa 159-est (2.4 JTDm, 200 LE, 400 Nm) is hazavihetjük potom 9,99 millióért. Ja, és ne hagyjuk ki a már említett Lexust (177 LE, 400 Nm) sem, 8,5 milliótól.